Tarnóczky Attila (MDF)
Tarnóczky Attila
TARNÓCZKY ATTILA (MDF: Tisztelt Országgyűlés és! A választási kampány során arra a tapasztalatra jutottam, hogy ebben az országban a lakosság túlnyomó része nem hisz abban, hogy alakuljon itt bármiféle Kormány, az megígérheti az életkörülményeknek a gyors javulását; illetve esetleg ígérheti, de megvalósítani minden bizonnyal nem tudja. Annál sürgetőbben merült fel viszont egy másik igény egy kérdéskörben. Ezt a kérdéskört úgy nevezhetném talán, hogy a társadalmi igazságtétel kérdésköre. Ez egy nagyon szerteágazó, bonyolult problémakör, és az idő rövidségére való tekintettel csak egyetlenegy kérdésével foglalkoznék, ez pedig az, hogy meddig ülnek még jól meg nem érdemelt helyükön ebben az országban azok, akik az ország, a települések, a mezőgazdaság, az ipar lezülléséért felelősek? (Taps a jobboldalon.) Ami az államigazgatást, ami a tanácsrendszer, ami a megmaradó tsz-eket illeti, úgy gondolom, hogy optimista lehetek, mert a lezajlott választás, az önkormányzati választások és a leendő földtörvény ebben a kérdésben lehetővé teszi, hogy azok dönthessenek vezetőik sorsáról, akik erre illetékesek. Az állami vállalatok esetében azonban nem vagyok optimista. Itt a leendő kormánytól várom azt, hogy kidolgozza azokat az eljárásokat, amelyekkel megszabadulhatunk szakmailag alkalmatlan vezetőinktől, megszabadulhatunk azoktól, akik a minimális erkölcsi szintnek sem felelnek meg és ugyanakkor biztosíthatjuk a további működés lehetőségét azok számára, akik az előző két feltételnek megfelelnek, mindannyiunk hasznára. A magam részéről egyetértek dr. Szűcs István képviselőtársam javaslatával, miszerint az állami vállalatok élén pályázatokat kellene kiírni, de még az idei év során, attól függetlenül, hogy az ott levő igazgató megbízatása mikor jár le. (Taps a jobboldalon.) Ezzel azt hiszem, igazságosan el lehetne dönteni mindenkinek a további sorsát, és biztosítani lehetne, hogy a társadalmi igazságérzet is sérülésmentesen kielégülést nyerhessen. Tisztelt Hölgyeim! Uraim! Véleményem szerint egy ország népe várja azt, hogy ebben a kérdéskörben lépjünk. Ha jól lépünk, akkor egyrészt a gazdaság ebben sokat nyert, ha lépünk, akkor sokat nyerhet a Kormány is, a Parlament is ezzel, hiszen egy olyan hatalmas erkölcsi tőkéhez jutunk, amelyre a későbbiekben szükségünk lesz a nagyon is népszerűtlen intézkedések meghozatalakor. Ha nem lépünk, akkor viszont úgy gondolom, hogy becsületünk nagyon gyorsan kitelik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)