Bretter Zoltán (SZDSZ)
Bretter Zoltán
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előre kell bocsátanom, hogy a Kormány rendkívüli módon rövidített programjának művelődéspolitikai részével kapcsolatosan szemléleti kifogásaim alig vannak. Jómagam is nagy örömmel látnám, ahogy sorra újjáélednek hagyományaink, már amik vannak, hogy korszerűsödjön az iskola, ahogy tud, hogy az oktatási rendszerben ne legyenek zsákutcák sehol, hogy a magyar diákok mind nagyobb számban áramoljanak külföldre és a külföldiek Magyarországra, hogy a tanár régi méltóságában ragyogjon megint, hogy a kutatás és oktatás intézményei essenek egybe; hogy a műszaki-technikai színvonal folyamatosan és meredeken emelkedjék mind följebb, hogy a tudomány játsszon kulcsszerepet, hogy több figyelem és gondoskodás őrizze a közgyűjtemények sikerét, hogy a tömegtájékoztatás ne váljon a pártküzdelmek színterévé, hogy tökéletes legyen a sajtószabadság. Mindezzel tulajdonképpen egyetértek, és ezzel körülbelül fel is soroltam a Kormány művelődéspolitikáját is. E kormányprogramból azonban hiányzik: két igen lényeges dimenzió. Az egyik a látlelet, a diagnózis arról, hogy milyen is az a társadalom, az a művelődés, amelyet a kormányzat örökölt, amelyet nyilván szándéka megváltoztatni. Ebben a vonatkozásban csak odavetett kiszólások vannak. A másik az elvek lebontásának, valósággá rendezésének dimenziója. Ebben a vonatkozásban nemigen derül fény arra, hogyan, milyen eszközrendszerrel kívánja a Kormány megvalósítani elképzeléseit, mit helyez előtérbe és mit szorít hátrébb, hiányoznak a programból a fájdalmas döntések; milyen intézményrendszer szolgálja legjobban a Kormány elveinek valóraváltását, és végül, ám legelsősorban: miből és hogyan kíván gazdálkodni a Kormány, hogy a művelődés területén valóban itt legyen az ígéret földje, a nemzeti megújulás. Hogy konkrétabbá tegyem kifogásaimat, hadd említsek két problémát. A pártállam monolit sajtójából vajon hogyan lesz szabad sokszínű, plurális sajtó, hogyan kívánja rendezni a kormányzat a pártállam kezelésében levő állami tulajdont? A kormánynak állást kellett volna foglalnia a sajtótulajdon kérdéseiben. El kellett volna oszlatnia azokat a félelmeket amelyek a sajtószabadság körül keletkeztek- a tulajdonlás formáiról, a külföldi tó e beáramlásáról. a beleszólás, az ellenőrzés formáiról nyilatkoznia lehetett volna. Megjegyzésként csak annyit, hogy az a bizottság, amelyet éppen most állítottak fel, nem adhat programot a Kormány helyett, csupán tájékozódhat és tájékoztathat a meglevő állapotáról a tényekről. A másik problémám tegnapi keletű és Andrásfalvy Bertalan miniszterjelölt úr meghallgatása nyomán támadt. Lényege az hogy mélységes ellentmondást vélek felfedezni a Kormány fogalmazványa és a miniszter elképzelése között. Amott mégiscsak valamiféle autonómia az egyetemek kérdésében a jövendő miniszternél az autonómia különféle korlátozásainak kísérletei. Kormánybiztosok és miniszteri kinevezések. A kormánynál óvatos dialektika a tananyag kialakítására vonatkozóan. Idézem; ". az állandóság és a változtatás, az adott és a választható rugalmas aránya..." - ezt ma idézték -, a miniszterjelölttől pedig a kötelezően választható hittant. Eszembe jut egyik elévülhetetlen klasszikusunknak a dialektikus logikában felfektetett mondása, miszerint a tudat úgy van, hogy már át is csapott. (Mozgás.) Nem beszélve arról, hogy nem egészen értem azt a népiességet, amelyre miniszterjelölt úr hivatkozik. Vajon ez az, amit a néprajz feltár, a táncház és a tulipános láda és a lajbi? Vagy pedig az, amit a nép éppen művel: a diszkó, a dzsessz, a rock, a farmernadrág? Vajon melyik népiesség lesz művelődéspolitikánk ihletője? Tisztelt Ház! Azt mondottam, hogy ellentmondást látok a Kormány programja és a Kormány egyik miniszterének programja között; vagy éppen az lenne a kormányprogram valódi értelmezése? Merthogy értelmezés az kell, annyi szent. Összegezésképpen: az irányelveken belül elvek már vannak, de irányok nincsenek. Köszönöm szépen. (Taps.)