Iványi Gábor (SZDSZ)
Iványi Gábor
IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): Kedves Képviselőtársaim! Hadd fűzzek néhány gondolatot a kormányprogram irányelveinek az állam és az egyház teljes és valóságos szétválasztásáról ejtett szavaihoz. Az emberi jogi, kisebbségi és vallási bizottságóhaja ellenére - nem kapott lehetőséget a kisebbségi és vallási kérdésekkel foglalkozó tárca nélküli, sem a művelődési miniszterjelölt meghallgatására. Ezért a bizottság tagjaként, amit ott jegyeztem volna meg, itt teszem szóvá. 1989-ben az MSZP kormánya látványos műtéti mozdulattal eltávolította testéről az Állami Egyházügyi Hivatalt, majd tevékenységét több részre osztva, más helyre operálta. Szívből örülök, hogy a Fidesz székel a borús emlékű ÁEH helyén. Okvetlenül és immár hangos léptekkel - sürgősen el akarok látogatni a méltóságát visszanyert épületbe. (Derültség, taps. ) Sajnálom viszont, hogy az új Kormány a rossz emlékű, háromfelé rebbent hivatal tevékenységét szükségesnek látja folytatni. A művelődési miniszterjelölt úr más bizottságbeli meghallgatásán arra a kérdésre, hogy tovább fog-e működni a minisztérium egyházügyi főosztálya, kitérő, de a megtartást sejtető választ adott. Az állam és egyház teljes és valóságos szétválasztása csak úgy valósítható meg, ha sem a Művelődési Minisztériumban a zsebpénz-erejű kongrua szétosztására, sem sehol máshol az államigazgatás területén nem jönne létre olyan fő- vagy alosztály, illetve hivatal, amely az egyházak működését felügyeli vagy akár tevékenységüket menedzseli. Vegyék végre nagykorú függetlenséggel saját kezükbe sorsukat! Hadd bizonyítsák be, hogy a működésükhöz elvárt jogos feltételek biztosításán túl nem tartanak igényt arra, hogy az állam könyöradományai tartsák életben őket? Azt a félelmemet, hogy az állam és egyház szétválasztása mégsem lesz olyan teljes és valóságos, Keresztes Sándor homályos kiigazítása csak elmélyítette. Képviselőtársam szükségesnek látta hangsúlyozni, hogy a szétválasztás helyett a "szabad hazában szabad egyház" megjelölést kell alkalmazni. Ennél is fontosabb az a kérdés, ami feltehetően csupán véletlen figyelmetlenségből maradt ki a kormányprogram irányelveiből. Ez pedig a liberális európai egyházpolitika nélkülözhetetlen eleme: az egyházak közötti egyenjogúság szavatolásának az ügye. Ennek igénye az elmúlt történelmi korokban többször megfogalmazódott hazánkban, de soha nem valósult meg. A mögöttünk maradt negyven évben voltak kiemelten és általánosan kezelt egyházak. Ezt az utóbbi hónapokban fölváltotta az "egyházak és vallásfelekezetek" megjelölés. Példaként említem, hogy az új Országgyűlés megnyitó, ünnepi ülésére csak komoly vita után hívták meg valamennyi magyarországi felekezet képviselőjét. Lehet, hogy itt is véletlen figyelmetlenségről volt szó, de a véletlenek ilyen folyamatosságában éppen a véletlent vélem kérdésesnek. Az új Kormány ismét utat akar adni az egyházak történelemformáló tevékenységének. Mely egyházak felé sugárzik ez a bizalom? Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyházi ügyeket koordinálni óhajtó és tárca nélküli miniszterjelölt urat a belügyminiszter-jelölttel együtt hallgatták meg. Ha már ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyházi ügyeket is koordinálják, ugye, a két tárca között nem lesz olyan forró, bimbózó szimbiózis, mint az elmúlt 40 évben volt? (Taps.)