Frajna Imre (Fidesz)
Frajna Imre
FRAJNA IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A frakciónak azt a véleményét szeretném bejelenteni, hogy nem értünk egyet a hozzászólások időtartambeli korlátozásával. (Szétszórt taps.) Mi abban reménykedünk, hogy egy kormányprogramot általában négyévente csak egyszer vitatnak meg. Ilyenkor elég aggályosnak tartjuk az időtartam korlátozását, hiszen négy évből talán egy hét is feláldozható lenne egy ekkora jelentőségű kérdésre. Bár egy ilyen szűk terjedelmű fogalmazványnál lehetséges, hogy elegendő 5 perc kifejteni egy-egy álláspontot. (Derültség, taps a bal oldalon.) Mindjárt az elején mentegetőzéssel kell kezdenem a beszédemet; sajnos a rendelkezésemre álló idő szűkössége miatt - mint tudják, alig két nappal ezelőtt kaptuk meg ezt a fogalmazványt -, csak a felületes kritikáját tudom adni Önöknek. A fogalmazvány egészségüggyel foglalkozó részéhez kevés dolgot tudok hozzáfűzni. Egyrészt azért, mert a reformot sürgető válságjelek felsorolásai nem kívánom bővíteni, hiszen azok évek óta közismertek, s ismertetésük így talán nem egy kormányprogram feladata lenne. Másrészt azért, mert teljes mértékben egyetértek azzal, hogy valóban szükség van egy átfogó koncepcióra az egészségügy válságának kezelésére. Csalódás csupán az okoz számomra, hogy ezt a koncepciót szerettem volna itt látni. Így a szociálpolitikával szeretnék a továbbiakban foglalkozni. Első olvasatban azt hittem, egy banális baleset áldozatai lettek a fogalmazvány szerkesztői, a nagy sietségben elfelejtettek egy társadalmi réteget! A figyelmesebb áttanulmányozás, valamint a miniszterjelölt meghallgatása azonban arról győzött meg, hogy ez a réteg nem véletlenül maradt ki, hanem egyszerűen nem szerepel a kormányzat szociálpolitikai tervezetében! Nevezetesen arról van szó, hogy semmiféle iránymutatást nem tartalmaz arra nézve, mi történik azokkal, akik nem gyerekek, nem öregek, nem betegek, de ennek ellenére szegények! (Derültség a bal oldalon.) Illetve ami általános utalás található a szövegben, az mind a társadalmi szolidaritás felé tereli a problémát. Ez a megoldás jelenleg akkor sem tűnik megnyugtatónak, ha ez a Kormány valóban a nép kormánya lesz. Hasonló csőlátás észlelhető a családokról szóló részben, ahol csak az egészséges családról esik szó, és még csak utalás sem történik az igen jelentős számú csonka családok kérdéséről. Eltekintve ezektől az elvi megközelítésektől, a szociálpolitikai koncepció gazdasági megalapozottsága erősen kétséges. Ebben a megközelítésben akár előnyként is fel lehetne fogni, hogy bizonyos rétegeket preferál a szöveg, számot vetve azzal, hogy lehetőségei szűkösek s így nem áll módjában mindenkit egyformán támogatni. De sajnos, ennek a számvetésnek nem sok nyomát lehet felfedezni. A fogalmazvány gumifogalomként használ két fogalmat. Az egyik a szociális piacgazdaság, a másik a szociális védőháló. A szociális piacgazdaság, mint tudjuk a jóléti államokra jellemző forma, s a jelen helyzetünket ;ismerve ez csak egy szép új világ felvázolásánál használható fogalomnak tűnik. Még aggályosabb a szociális védőháló fogalmának használata. Ez ugyanis csak akkor használható, ha a társadalomnak egy viszonylag szűk rétege kerül szociálisan ellehetetlenülő helyzetbe, és nem alkalmazható a jelen esetben, amikor ez a társadalomnak körülbelül egynegyedét érinti! Ebben az esetben a hálón levő lyukak nagyságát figyelembevéve - inkább a "szociális madzag" kifejezés használható. (Általános derültség.) Számunkra ugyanis szinte axiómaszerűnek tűnik, hogy a szociálpolitikai célokra fordítható összegek összvolumenükben rövid távon nem növelhetőek. Éppen ezért megpróbáltam megkeresni, hol próbáltak meg a tervezet készítői bevétel-növekedést elérni a költségvetés számára? A tervezet adócsökkentést helyez kilátásba, mind a személyi, mind a vállalkozási nyereségadó területén. Valamint a következőket mondja: "A Kormány megvizsgálja a forgalmi adónak és a vámtételeknek olyan módosítását, amely a jelenleginél jobban tükrözi a társadalmi érdekeket." Meg kell vallanom, ennek a mondatnak a jelentése számomra mostanáig ismeretlen maradt... Elkötelezi magát viszont a kiadási oldal szinte minden területén. Különösen aggasztónak tartom a forintbetétekre adandó pozitív reálkamat ígéretét akkor, amikor a fogalmazványban még csak említés sem történik arról, hogy mit akar kezdeni a Kormány a lakásépítési hitelek kamataival. Ez a kiadás már jelen állapotában is igen súlyos terhet ró az államháztartásra. A tervezett reálkamat bevezetése olyan mértékben megnövelheti a lakásalap kiadásait, hogy ez a költségvetés ellehetetlenüléséhez vezethet. Hiányzik még a programból annak kifejtése, hogy ki fogja viselni az átalakulás terheit. Ugyanis az "egyes lakosságcsoportok" megnevezés nem tűnik kielégítőnek. Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént vázolt súlyos aggályaim miatt ezt a fogalmazványt kormányprogramként elfogadni nem áll módomban. (Taps a bal oldalon.)