Vargáné Piros Ildikó (független)
Vargáné Piros Ildikó
VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (Független.): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! Rövid felszólalásomban a kormányprogram gazdasági részére, mindenekelőtt az agrártermelést alapvetően befolyásoló programokra szeretnék kitérni. Örömmel tölt el, mint az Agrárszövetség képviselőjét, hogy elkészült az a kormányprogram, amelyet kezünkben tartunk. Ennek számos pontja mértéktartásával és kiegyensúlyozottságával biztató kormányzati hozzáállást jelez. Azonban az ellenpárt többségével együtt úgy vélem, hogy e program jelentős része a kívánalmak szintjén fogalmazódik meg. Megvalósulásának módszerbeli, konkrét feltételei bizonytalanok. Úgy látom, hogy a leendő kormánynak számolnia kell azzal, hogy cselekvései egy strukturált, sokszor ellentéteket, sőt antagonisztikus ellentéteket is zárványként magában foglaló magyar társadalom viszonyai között kell hogy érvényesüljenek. Ezekkel a belső önellentmondásokkal a program nem számol igazán. Egy lényegi kérdést szeretnék külön kiemelni, és ráirányítani a figyelmet. Az Agrárszövetség mint, politikai érdekképviselet a föld magántulajdonának a koncepcióján áll, azonban a mezőgazdasági termelés belpolitikai stabilitást nyújtó biztonságával szembenállónak tartja a föld-tulajdonviszonyok rendezéséhez alapul venni szándékozó 1947-es állapotokat. Mi a magántulajdonon alapuló szövetkezés szabadságát és lehetőségét akarjuk. Mire gondolok itt? Arra, hogy mindkét irányban azonos esélye legyen a mezőgazdasági vállalkozóknak, mind a szövetkezetekbe tömörült gazdáknak, mind pedig a magángazdasági üzemformában vállalkozó tulajdonosoknak. Éppen ezért nem érthetünk egyet azzal, hogy a Kisgazdapárt koncepciója a szövetkezeti üzemnagyságot piacidegen voluntarizmussal határozza meg. Az agrárkoncepciót és a földtörvény tervezetét azért kellene mielőbb kialakítani és a bizottságok közvetítésével a parlamenti plénum elé terjeszteni, mert mint gyakorló szövetkezeti elnök tanúsíthatom: vidéken rendkívül nagy a bizonytalanság a mezőgazdasági termelés jövőbeni sorsát illetően. Csökken a termelési kedv, ami súlyosan kihathat az őszi, a jövő évi élelmiszer termelését meghatározó munkálatokra. Hadd éljek én is egy történelmi érvvel! A parasztság csak akkor termel, ha tudja, hogy kié lesz végül a termése, a kalász. Ez a kérdés tehát nem egyszerűen szakmai, hanem belső nyugalmunkat alapvetően érintő hatalompolitikai feltétel. Ajánlom a tisztelt Kormány figyelmébe. (Taps.)