Bod Péter Ákos (MDF)
Bod Péter Ákos
DR. BOD PÉTER ÁKOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A koalíciós program gazdasági részére vonatkozó megjegyzésekre szeretnék röviden reflektálni, nevezetesen három fő kérdésre: lesz-e elég fonás az átalakuláshoz; másodszor: ellentmondásos-e programunk; harmadszor: miért nem részletesebb a program. Jogos a kérdés, hol találhatók fonások, melyek az eszközök? Először is, a hazai vállalkozói készségek, erőforrások, szellemi energiák, a műszaki, tudományos, gazdasági szakemberek tudásának mozgósítása, az iparosok és földművelők szorgalmának a megmozdítása az első fonás. Ez a legfontosabb forrása minden programnak. Másodszor: a közjogi fegyelem helyreállítása, a veszteséges és elégtelen hatékonyságú tevékenységgel működő vállalatokkal szembeni határozott fellépés az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Ez a második fonásunk. Utalnék itt bizonyos tsz-ek, állami gazdaságok sokat kritizált működésére költséges, bürokratikus, nehézkes gazdálkodására. Mintha a magángazdaság helyreállítására vonatkozó javaslatok kritikája során sokan elfeledkeznének arról, hogy a kollektív mezőgazdaság milyen óriási gondokat halmozott fel, és elvesztette távlatát. Harmadszor: követelmények támasztása az állami tisztségviselőkkel helyi hivatalnokokkal, az állami vállalatok vezetőivel szemben. Negyedszer: a kihasználatlan vagy rosszul hasznosított állami ingatlanok, vagyontárgyak, kapacitások, berendezések, a hál' Istennek feleslegessé váló hadiipari kapacitások megnyitása a magánszektor előtt, az állami szektor nagy részének privatizálása, még szélesebb körben tulajdonhoz juttatva az arra vállalkozókat. Ez a negyedik fonás. És végül, szó esett a külföldi támogatás, kölcsön és segély ügyéről, amelyről mindannyian tudjuk, nem nyújt végső és könnyű megoldást. Nos, mindezen támogatások abszorpciója, befogadóképessége ezidáig korlátos volt. Ésszerűbb, határozottabb és átgondoltabb hazai koordináció maga is forrásképző, teljesítménynövelő tényező. Ehhez a kormányzati szerkezeten is változtatni kívánunk. És különben is, lefojtott gazdaság, elhalasztott döntések, elbizonytalanított gazdasági szereplők ezek jellemzik a mai, úgynevezett stagflációt. Ezért hát nemzeti megújhodásról szól a program. Ha hitetlenség, bénultság, az önbizalom hiánya miatt nem következik be megújulás, akkor természetesen nem lesz forrás. Akkor természetesen folytatódik tovább az, ami eddig történt. Ha nem tettek következnek, akkor marad a szavak, a reform- szavak korszaka. A másik pont a koalíciós pártok programjának úgymond ellentmondásos része - ezt, azt hiszem, Bossányi Katalin vetette föl. Nos, a program jellegén lehet tűnődni, hogy következetlen, lehet ilyen megfogalmazást tenni. Állítom, nem ideologikus, nem egyetlen doktrínára felfűzött gondolatsor, nem elméleti alkotás, hanem olyan, ami számot vet a helyzet ellentmondásosságával. Azzal, hogy egymás mellett él a piaci szektor a magyar gazdaságban a nem piaci, félpiaci szektorokkal; azzal, hogy egymás mellett él a szegénység és a gazdagság, a tüntető fogyasztás is a magyar társadalomban. Azzal, hogy a tőkehiány és a kihasználatlan kapacitások és elpocsékolt erőfonások egymás mellett élnek gazdaságunkban. Erre reagálnia kellett a programnak. És legvégül: közgazdász képviselőtársaim szóvá tették, hogy többet szeretnének tudni a technikánkról, az ütemezésről. Arra is utaltak, hogy a koalíciós pártok egynémelyikének korábbi programja részletesebb. kidolgozottabb volt. Én állíthatom, kormányzati helyzet elé kerülve nem butul el olyan gyorsan a programkészítő ember. Ámde itt értékeket, célokat és a főbb eszközöket kellett kifejteni. Azt gondolom, az állam apparátusnak lesz feladata, hogy mindezekből részletes, számszerű, tervformát öltő dokumentum szülessék. Így, vacsoraidőben lezárásként példával zárnám be, mennyit kell választanunk, és nem receptúrát kell cserélnünk egymás között. Jobb néha nem is látni, hogyan készül az étel. Ha azonban ehetetlennek bizonyul az étel, el lehet csapni a szakácsot. Köszönöm. (Nagy taps.)