Hajdú Zoltán (SZDSZ)
Hajdú Zoltán
HAJDU ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Kedves Vendégeink! Minél később jut szóhoz az ember, annál inkább érzi, hogy könnyebb betartani az 5 percet. A korábban szólók egyről s másról említést tettek, esetleg ugyanolyan gondolatkörben, ahogyan tettem volna magam is. Én tulajdonképpen az irányvonalak közül kettőre szerettem volna kicsit irányítani a figyelmünket, az egyik a kisebbségi, a másik pedig a vallási kérdés. A kisebbségi kérdésben Németh Zsolt, Fideszes barátunk elég alaposan tette meg megjegyzéseit, amelyekkel nagyjából-egészében azt hiszem nemcsak én, hanem valamennyien egyetértünk. Igazán nem a kormányprogramhoz tartozó dolog, de mégis kisebbségi kérdés, és élő, valós kisebbségi kérdés jelenleg kicsiny hazánk határain belül a menekültek ügye, s ebben nagyon jó lenne, ha a most induló új Kormány olyan intézkedéseket hozna, amelyeket minden megyében ugyanúgy betartanának s ugyanúgy komolyan vennének, értem ezalatt a lakáshoz jutás, a munkahelyhez jutás lehetőségeit és feltételeit. Szükségesnek érzem - lehet, hogy ez sem a kormányprogram hiányossága, vagy az irányvonalak hiányossága - a kettős állampolgárság lehetőségének- ' megteremtését nemcsak Romániával egy kényszerű helyzetben, hanem más országokkal is, ahol ez még nem rendezett dolog. Vallási kérdésben néhány gondolatot szeretnék megemlíteni, mert az írott és az elmondott anyagban egy mondat különbség volt, amit bizonyára mindenki helyesen értett, hogy tudniillik az egyházak ezeréves szerepüket kapják vissza Magyarországon - egészen bizonyos, hogy velem együtt mindenki, aki itt ül, s mindenki, aki ebben az országban él, a nemes, megtartó hagyományokat értette, és egyáltalán nem az államvallásra gondolt. (Taps.) Az ezeréves szerepben valóban ott van az egyházak pozitív hatása ennek az országnak az életében. Új, most induló, illetve újrainduló a hitoktatás kérdése hazánkban. A rendszerváltás vagy rendszerváltozás tényének jelzéseként nagyon könnyű feltüntetni, hogy íme, most az iskolai hitoktatás megkezdődik, bizonyos mértékben jelzés is erről. Az iskolákban szabad lehet és legyen is szabad a hitoktatás, de kétségeim vannak: hogyha szabadon választott tárgy, esetleg olyan formában is, hogy akik valamely felekezethez tartozó hitoktatásra nem jelentkeznek, azok vallástörténetet vagy etikai értékismeretet kapnak ugyanabban az órában, vajon nem lesz-e ugyanolyan "kötelező önkéntes" dolog, mint volt korábban akár az úttörőmozgalom tevékenysége'? Jó lenne, ha ebben a kérdésben világos, egyértelmű választ kapnánk, és ebben az egyházaknak a szerepe, esetleg önkéntes választás alapján, hogy iskolában-e vagy iskolán kívül az egyházi épületekben, mindenképpen a szülőknek és a gyermekeknek a döntése alapján jelentené a végleges megoldást. Ezzel kapcsolatosan a hitoktatók kérdésére szeretném felhívni a figyelmet. Ugyanis a hitoktatás megindulása olyan elvárást támaszt jelen pillanatban az egyházak iránt, amelynek nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak, nem tudunk eleget tenni. A hitoktatás vezetésében, hitoktató-képzésben, katetétaképzésben igyekeznek a különböző fokozatok lépéseket tenni, de meg kellene gondolni komolyan, hogy egyes tanítóképzők, tanárképzők vajon hogyan járulhatnának hozzá, felvehető egyik szakként a vallástanári képzéshez? És meg kellene gondolni, hogy vajon a más európai egyetemeken "teológiai kar" címen szereplő karok létrehozása Magyarországon is menynyire lenne indokolt? Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Taps.)