Lakos László (MSZP)
Lakos László
DR. LAKOS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti megújhodás programja, parlamenti fogadtatása, a vastaps, az ünneplés igen hasonlatos Grósz miniszterelnök úr programjának a fogadtatásához. (Zaj.) Ekkora elismerést az is és ez is az ígért eredmények elérése esetén érdemelne meg. Nem csupán a fogadtatásban van hasonlóság, sajnos ezt a programot is a célok, az óhajok, sőt a vágyak töltik meg: olyan ország, amelyben öröm lesz gyermeket szülni, felnőni, dolgozni. Vajon ez vár ránk? Ezt ígérhetjük? Sajnos aligha. Ezen magasztos célok megvalósításához keserves, verejtékes áldozatos, embert próbáló út vezet, melynek a kijelöléséhez, a megjárásához szükséges ösztönzés és kényszerítés eszközeinek a megjelölésével ez a program adós marad - mint felidézett elődje. Mindannyiunk nagy Vesztesége lesz ha a nemzeti megújhodás programja nem csupán fogadtatásában és tartalmában, de eredményében is elődjéhez válik hasonlóvá. A Kormány látszólag új agrárpolitikát hirdet meg, ami hátrányára lényegesen eltér az MDF választási programjától, hiszen a sebtében összeütött és még az utolsó 30 órában is átalakított programról még az sem derül ki, milyen feladatot, szerepet, súlyt szán a leendő Kormány a mezőgazdaságnak. Vajon egy szociális, környezetvédelmi, családi, önellátó túlélésre berendezkedő nosztalgia árvalányhajas, vagy pedig egy versenyképes, piacképes termékeket előállító, hatékony agrárgazdaság kialakítását tűzte ki célul a Kormány. Hazánk kiváló adottságai csatlakozási lehetőséget kínálnak az Európai Közösséghez, a versenyképes élelmiszer-termelés útján. Ezt, és a megvalósításához szükséges feltételrendszert kellett volna programba foglalni. Nem történt meg. Nem sikerült párosítani a koalíciós partnerek néhány napja még ellentétes álláspontját a földtulajdon kérdésében sem. A miniszteri meghallgatás tovább növelte a tisztázatlan aspektusok számát a témában. Mivel alapfontosságú, kiemelkedő kérdésről van szó, én is szeretném néhány kételyemet Önökkel megosztani. Néhány kérdésem van, melyekre remélem, a választ már tudják. Vajon melyik az igazságos állapot: a 67-es, a 47-es, a 45- ös a 44-es vagy a mai'? Az elmúlt évtizedekben félmillió hektár föld került ki a termelésből ezt a tulajdoni osztozkodásnál kinek a részarányából kell levonni? A nyilvántartások kibogozása évtizedekig eltarthat, vajon várhat addig a mezőgazdaság átalakítása, fejlődése? A kialakult állapot jogszerű. Milyen jogcímen kívánják korlátozni a tulajdonosi jogokat? Igazságot kell szolgáltatni! Milyen módon, milyen áron, mennyi idő alatt, miből ki fizeti? Ennyi ember akar Magyarországon földet művelni? Hányat vezet csupán a haszonszerzés reménye? A nyugdíjat csak a föld ígéretével lehet elviselhető szinten tartani? A munkanélkülieket képes lesz-e felszívni a mezőgazdaság? Ha több embernek kell megélni a mezőgazdaságból, meddig emelkednek az élelmiszerárak? Ki műveli meg a nyugdíjas háztájiját? A szövetkezet vagyona föld nélkül értékét veszti, a tagok hol kérhetik a kártalanítást? A földdel együtt kérik a hitelt is? Szakértelem nélkül hogyan alakulnak a hozamok? Kinek a zsebéből húzzák ki az átalakítás fedezetét? Mekkora kárt jelent, hogy tovább nő a kihasználatlan nagyüzemek kapacitásának volumene`? Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy egy emberöltő alatt a nagybirtoki kisbirtok után a szövetkezeteket is szétverjük? Mi lesz a mezőgazdaságban ma dolgozók sorsa: munkanélküli, cseléd, földönfutó'? Biztos vagyok abban, tisztelt Képviselőtársaim, hogy Önök a kérdésekre adandó válaszokat ismerik, és így szavaznak a földtörvényről. A program elfogadását... (Figyelmeztető taps.), a program elfogadását nem javasolom. (Általános taps.)