Karcsay Sándor (KDNP)
Karcsay Sándor
DR. KARCSAY SÁNDOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nagy örömmel hallgattam a kormányprogram szóbeli előterjesztését, és főleg a kiegészítéseit, magával az írásos anyaggal szemben a szóbeli kiegészítésben fordult elő utalás arra, hogy Magyarország elmúlt évtizedeiben hatalmas erkölcsi romlás is történt az országban - az ezzel való szembeszállást előadónk örömmel hangsúlyozta Szívesen hallottam volna - amikor az európai értékrendet és erkölcsi rendet említette - a "keresztény" szót is, amelyet nem vallási, hanem abban a történelmi és kulturális értelemben értek, amelyre Szent István királyunk ezt az országot valamikor felépítette, és amin maga Európa felépült. Szeretnék én is az 5. pontra koncentrálni, majd igyekszek rövid lenni. Ami a Varsói Szerződésben való részvételünket illeti, szívem ugyanazért dobog, mint a többi képviselőtársaimé, de nekem az az érzésem, hogy az 1956-os nyilatkozatra való hivatkozás inkább hazai használatra alkalmas. Nem hiszem, hogy az arra való hivatkozással a nemzetközi tárgyalások során sokra mennénk. Ez elsősorban nem is nemzetközi jogi kérdés, hanem világpolitikai, a világkonstelláció kérdése, amit természetesen nagymértékben bonyolított a német egységesítés kérdése is. Mindenesetre saját külföldi tapasztalataim alapján, amelyet az Európa Tanács közgyűlésén, akár korábban egy müncheni stratégiai és politikai értekezleten szereztem, az volt a benyomásom, hogy ez sem nyugati partnereinknek, sem közvetlen keleti barátainknak nem annyira sürgős intézkedésünk. Lehet, hogy tévedek, ez volt a benyomásom akár Koivisto elnök úr beszédéből az Európa Tanácsban, akár maga Havel úr beszédéből. Teljesen egyetértek azzal, amit a kormányprogram az összeurópai biztonsági értekezletről, tehát egy új Helsinkiről írt. A magyar külpolitikának természetesen mindig a realitásokból kell kiindulnia - ezt hirdette meg a Kereszténydemokrata Néppárt is a programjában. Ma egész világ, Európa egy dinamikus fejlődés állapotában van, amely egyszerre jelent kihívást, de jelent ugyanakkor rendkívül sok esélyt is hazánk számára - ennek megtartása elsőrendű feladata lesz az új magyar külpolitikának. Egyetértek azzal, hogy a kormányprogram és annak kiegészítése az Európa- együttműködéstől nem kívánta kizárni az atlanti kapcsolatokat - amelyben gondolom, hogy az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát értette -, viszont egy kicsit hiányoltam az afro-ázsiai kapcsolatokra, főleg az ázsiai kapcsolatainkra való utalást, amelyek - miután az 5. sz. anyag mind a külpolitikával, mind a külgazdasági kérdésekkel helyesen foglalkozik -, mindkettő szempontjából rendkívül fontosak. A harmadik világ és általában az cl nem kötelezett országok szintén megérdemeltek volna néhány szót. Természetesen nem feledkezhetünk meg - főleg mi, kereszténydemokraták - a közép- és Dél-Amerika, egyre fontosabbá váló régióról sem. Úgy tudom, hogy tervezet: június hónap közepén Budapesten üdvözölhetjük a kereszténydemokrata politikai vezetők széles táborát köztük a közép- és dél-amerikaiakat is. Rendkívül fontosnak tartjuk - ezt úgy is mondhatom, mint a közép-európai Kereszténydemokrata Unió jelenleg megbízott elnöke - a szomszéd népekkel való kapcsolatok tisztázását, amelyet nemzeti létkérdésnek kell tekintsük. Itt a programban ellentmondás volt: egyik része bilaterális oldalon képzelte el a programot, később azonban kollektívebb, tehát multilaterális megoldások szerepeltek. Ezzel kapcsolatban meg kell hogy jegyezzem, hogy minket rendkívül érdeklő kérdés a kisebbségi kérdés és a nemzetiségiekkel való külső-belső kapcsolatok kérdése, a program három különböző részén kicsit szétszórva szerepel. Ezzel kapcsolatban ki kell térjek a regionális egyezményeinkre. Itt annyiban ki kell igazítanom az elhangzott kormányprogramot, hogy az Alpok- Adria együttműködés erősen regionális, még csak országrészekre kiterjedő volt, és főleg a legutóbbi bécsi találkozás után Duna-Adria közösséggé bővült. Kibővült a résztvevők száma, Jugoszlávia, Olaszország, Ausztria és Magyarország négyeséből egy ötös lett Csehszlovákia csatlakozásával. Ami a külgazdasági programot illeti, szükségképpen összefonódik benne a politikum az ökonómiával - ezzel csak egyet tudunk érteni, akárcsak az új honvédelmi doktrínáról szóló utolsó bekezdéssel, amely természetesen majd részletesebb kifejtést is igényel, akárcsak az 5. pontban megcsillantott összeurópai biztonság kérdése. Szeretném elmondani, hogy mindezek a dolgok nemcsak materiális diplomáciai kérdések a szemszögünkből nézve - nemcsak az általános európai helyzetre, hanem elsősorban a szomszéd népekhez való kapcsolatainkra gondolok, hanem mentalitásbeli és lélektani dolgokat is felvetnek követelményként. Hazánk függetlensége természetesen valamennyiünknek szent, azonban fel kell készülnünk arra, hogy a XIX. századnak végérvényesen vége van, lassan a XX.- nak is - a gondolatvilágára gondolok -, a XXI. század az államok föderációja felé mutat, és ha abban részt akarunk venni, akkor meg kell szoknunk azt a gondolatot, hogy egy ilyen közösségben nemzeti szuverenitásunk tekintélyes részéről le kell majd mondanunk. Erre már most gondolnunk kell, oktatásügyünkben, politikai nevelésünkben az irányt erre kell vennünk azért, hogy ezt a gondolatot időben megszokjuk. Ez önkorlátozásokat jelent, néha a szuverenitás feladását (A képviselők tapsa jelzi a felszólalási idő leteltét.) - gondolok az 1992-es európai közösségi tervezetre. Ha valaki elolvassa, látja, hogy teljes mértékben igazam van. Számot kell vetni azzal, amelyet a program finoman úgy fogalmazott meg, hogy "szemléleti torzulások még vannak" - szintén ön- és közösségi nevelő munkára van szükség. Örömmel elfogadjuk és támogatjuk a leendő miniszterelnök külpolitikai programját. Ehhez apportként a külföldi kereszténydemokrata pártokkal való intenzív és széleskörű kapcsolatainkat tudjuk hozni, valamint valóban a felebaráti szereteten és szolidaritáson alapuló keresztény etikai meggyőződésünket. Köszönőm. (Taps.)