Zimányi Tibor (MDF)
Zimányi Tibor
DR. ZIMÁNYI TIBOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Két gondolat ragadott meg a Ház tegnapi ülésén. Az egyik az emberközpontú kormányprogram, amely jól ismeri fel, hogy igazából csak egyetlenegy tőkénk van, és ez az alkotó ember, és minden más csak ez után következik. Ez az emberi tőke emelt ki bennünket minden nagy válságunkból. Csak egyetlen példát említek: a lerombolt és két irányban kifosztott ország újjáépítése 1945-ben. Ugyanakkor azonban az elmúlt évtizedben semmivel sem gazdálkodtunk pazarlóbban, mint éppen az emberrel. Hiszen az embert, az egyént kellett megtömi, hogy az idegen érdekeket kiszolgáló hatalom hatalmon lehessen. Az elmúlt négy évtized hatalma, amely saját erejéből egy percig sem maradhatott volna hatalmon, nagyon jól tudta, hogy az embert kell megtömi. Így jöttek létre az internálótáborok, a recski megsemmisítő tábor, a kitelepítő táborok, így teltek meg a börtönök a törvénysértő módon elítéltekkel, de talán legelőször kellett volna említenem az első lépéseket, mindjárt 1945 elején a Szovjetunióba elhurcolt kényszermunkásokat, valamint a szovjet bíróságok által elítélt magyar állampolgárokat, akiket később jogilag rehabilitáltak. Ha szétnézek a Tisztelt Házban, minden mezőben, minden pártban látok sorstársat - s ha viszonylag keveset, annak csak az az oka, hogy nem érhették meg ezt a pillanatot, vagy már nincsenek erejük teljében, ami legalább olyan szomorú tény. Az előbb említettek alól még a Fiatal Demokraták Szövetségének mezője sem kivétel, mert legalább március 15-i ünnepek alkalmával ó is megkóstolhatták a gumibotozást, a rendőri intézkedés "gyönyöreit". Ezért szükségesnek tartom, hogy az immár szabadon választott Parlament tegyen valamit azokért az emberekért. Országszerte óriási várakozással tekintenek a mi Országgyűlésünkre, ami azt jelenti, hogy most már magukénak vallják. Az előző Parlament és Kormány lelkiismerete mintha felébredt volna, amikor látták, hogy fogyatkozik az idejük. Az utolsó, március 14-i ülésükön tettek néhány lépést a politikai áldozatok ügyében. Lényegében megtörtént az áldozatok megkövetése, a fogságban töltött időt elismerték a nyugdíj kiszámításánál. A rendelkezések azonban átgondolás nélkül, kapkodóan születtek. A fogvatartottak különböző kategóriái nem azonos értékű nyugdíjbeszámításban részesültek. Mindezeket az új Kormánynak kell összhangba hoznia. Az előző Parlament az áldozatok anyagi kártérítési jogosultságát is elismert - hiszen erre az Alkotmány is kötelezte - és felszólította kormányát, hogy erre vonatkozó törvénytervezetét nyújtsa be. Ez sem történt meg, így ez a feladat is az új kormányra hárul. Az első feladat az áldozatok számának pontos megállapítása, valamint a bent töltött időé is - mert csak ezek birtokában állíthatjuk össze az anyagi igényeket. Az emberközpontú programnak arra is ki kell terjednie, hogy helyreállítsa mindazok anyagi igényét, helyzetét, akik szabadulásuk, illetve hazatérésük után is elnyomottak, megbízhatatlanok voltak, nem juthattak képességeiknek megfelelő álláshoz, így nyugdíjuk ma ötezer forint körül van. Kérem az új kormányt, hogy az anyagi kártérítés rendezését tűzze napirendre még az első százhúsz nap alatt. Alapelvként a kiesett keresetet kérjük figyelembe venni. Természetesen tudom, hogy tekintettel kell lenni az ország anyagi teljesítőképességére A viszonylagos sürgősség azért indokolt, mert az áldozatok abban a körben vannak, hogy egyre kevesebben érik meg ezt, az általuk egy életen át várt pillanatot. Bizalommal tekintünk az elé az elgondolás elé, hogy ezeket a tárcákat és főhatóságokat érintő ügyeket egy kéz fogja össze: a miniszterelnök mellett dolgozó tárca nélküli miniszteré. Engedjék meg, hogy a második gondolatot is kifejtsem - az ellenzék egyik szónokától kölcsönözném. Azt hallottuk, hogy a múltat le kell zárni. Igen. Ezzel teljesen egyetértek. Mi is ezt szeretnénk, de ehhez legalább megközelítőleg be kell gyógyítani azokat a sebeket, amelyek évtizedeken át csak hegedtek, de begyógyulni nem tudtak. Mi nem kívánunk azokkal foglalkozni, akik a sebeket okozták. Nem akarunk újabb sebeket, még ha természetesen nem is lehetne egyenlőségjelet tenni kétfajta seb közé. Mi megnyugvást akarunk, ezért kérjük, hogy a Kormány tegye .magáévá ezeket az elgondolásokat, és mi is messzemenő támogatásunkról biztosítjuk Antall József kormányát. (Taps a baloldalon.)