Palotás János (MDF)
Palotás János
PALOTÁS JÁNOS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném mondanivalóm kezdetén és végén is egy állító mondattal összefoglalni véleményemet. Kezdő mondatként tehát kijelentem, hogy én támogatom a kormányprogramot, de nem kritika nélkül, mivel ez nem szokásom általában sem, illetve azért sem, mert van mit kritizálni. A programot meghallgatva örültem annak, hogy nem vállalta fel, csupán figyelembe vette az elmúlt időszak különböző nemzetmentő programjait, gondolva itt akár a Híd-programra, vagy a Kék Szalag Bizottság munkájára, ezeket ugyanis informatívnak tartom, de önmagukban kormányprogramnak alkalmatlannak. Viszont még lehetőségén belül a szinte végletekig letompított 1947-es földtulajdoni program felvállalását sem támogatom, súlyos hibának tartom. (Taps a baloldalon.) Természetesen nem a hajdani jogsértést kérdőjelezem meg a parasztságon túl a polgárságra és az egész társadalomra nézve, hanem azt, hogy felvállalható-e az a felelősség, hogy technikailag megoldásában kidolgozatlan, szakszerűtlen, és egészében lehetetlen földprogrammal tartósan játszanak a parasztság történelmi érzékenységével. (Taps.) Nem lehet továbbá egy programon belül egy jogsérelemről kimondani, hogy orvoslandó, míg a többiről azt, hogy ott nincs rá mód. A továbbiakban szűkebb társadalmi környezetemre szeretném a figyelmet felhívni. A társadalmi-gazdasági programrész szinte nyitó mondatában fogalmazza meg, hogy a kormányprogram stratégiájának középpontjában a magántulajdon, a magánvállalkozáson alapuló gazdaság áll. Én mindig azt mondom, hogy ma ez kevés nekünk - nekem -, akik ezt teszik mindennapjainkban. Kevés, mert a társadalmi tudatban ez már deklarálódott az elmúlt két évben, és bizony nem maradt hatástalan. A társadalomban mára jól érzékelhető az esetenkénti vállalkozásellenes szemlélet, amelynek okaként elsősorban ezt a deklarációt tartom. Az elmúlt két év nem kevés társadalmi feszültségei mellett ugyanis mindig az hangzott el, hogy a társadalomtól kért áldozatok most már nem hiábavalók, viszonylag rövid időn belül megindulnak a kedvező folyamatok. Ez pedig azért várható, mert nem történt általános megszorítás a társadalmunkban, a kitérési pont a magántulajdon, a magánvállalkozói kedv fokozása - hangoztatták. Így mára már jogosan várja a társadalom azoktól, akiket nem érintettek e deklarációk szerint a különböző kötöttségek, szigorítások, hogy produkáljanak is valamit, segítsék elő mások boldogulását. Ezek pedig hamis deklarációk voltak. A magánvállalkozói kör a társadalom többi tagjához hasonlóan oda volt kötve egy olyan fals társadalmi és gazdaságpolitikához, amely a leépülésben kereste a kiutat. A valóságban az elmúlt években ; magántulajdon, a magánvállalkozások előtti évtizedes sőt esetenként évszázados akadályok lebontása folyt Ez azonban azt jelenti a gyakorlatban, hogy míg egyet. len egy tégla is diszkriminatívan akadályozza fejlődésüket addig abszolút értelemben is a kör versenyhátrányban van. Ezért a versenysemleges környezetre é. szabályozásra való törekvés nem ad kiutat sem a magánvállalkozásoknak, sem a magyar gazdaságnak Egy versenysemleges gazdasági-társadalmi környezetben mindig azok maradnak pozícióban, azok helyzetét erősítik, akik a korábbi időszak kiváltságosai voltak. Ezért a kormányprogram deklarációjából, s az érdemi részekből hiányolom annak kimondását, hogy - hangsúlyozom - a belföldi, azaz a hazai magánvállalkozás csak úgy lehet a magyar gazdaság és társadalom kilábalásának kulcsa, ha az a társadalomban tudatos versenyelőnyt fog kapni. Ennek meg kell jelennie mind a programban, mind a konkrét szabályozásokban. A kormányprogram helyesen erősíti meg a külföldiekben azt a bizalmat, hogy nem kívánja kedvezőtlenebbé tenni számukra a magyar gazdasági környezetet. A felolvasott kormányprogram ezt tartalmazta a tervezettel ellentétben. Hangsúlyozottan hívnám fel a figyelmet azonban arra, hogy ezen kedvezmények érdemi megtartása mellett a kormányzó párt akkor tartja meg igazán elveit, ha a belföldi magánvállalkozásoknak ezt meghaladó kedvezményt biztosít, s ezzel nemcsak az állami tulajdonnal szemben, hanem a külföldiekkel szemben is versenyelőnyt ad számukra. Kiemelnék két olyan konkrétumot az anyagból, amely ugyan igényli a program lényegi olvasni tudását, de önmagukban több konkrétumot tartalmaznak, mint az eddigi programok általában, ahol milliárdok hangzottak el tartalom nélkül, s később nem is láttuk annak megvalósulását. Csak utalnék a magánvállalkozásoknak, többször deklarált 2 milliárd, 4 milliárd és más összegekre. Rendkívül pozitív volt számomra a kormányprogramon belül az a filozófiai váltás, amely szerint minden korábbi kormányzati deklarációval szemben a magyar gazdasági kilábolásnak feltétele, hogy a leépülő gazdasági filozófiáról a gazdasági növekedés gazdaságfilozófiájára váltsunk. (Sürgető taps.) További pozitív elemnek tartom, hogy a gazdasági élénkítés mellett hangsúlyozott, egyébként általában ellentétes antiinflációs politika kibontásánál nem a monetáris eszközöket sorolja fel, hanem azok káros gazdasági folyamatai ellen indít harcot (Zaj. Az elnök csenget.), amelyek indokolatlanul gerjesztik ma azt az inflációt, sőt annak döntő hányadát adták. Úgy kezdtem hogy a záró mondatom is állítás lesz. (Sürgető taps.) Az elmondottak ellenére nyugodttan támogatom ezt a kormányprogramot, mert az első 1 sikeres kormánynak az általam felvetett és hiányolt gondolatokat úgyis meg kell hirdetnie és megvalósítania! Én abban bízom, hogy ez lesz az a bizonyos _ kormányprogram. Nem kívánok részt venni abban a parlamenti játékban, amelyik tapssal vagy más módon nem figyel oda az érdemi részekre. Ezt önöknek kell eldöntenie. (Taps.)