Vitányi Iván (MSZP)
Vitányi Iván
VITÁNYI IVÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! A program vagy hogy én is képviselőtársam kifejezését használjam, az irányelvek művelődési részéhez kívánok hozzászólni. A kultúra helyzete különbözik a politikáétól. A politikában szükségképpen van kormánypárt és ellenzék. A kultúrában másképpen tagolódunk. Egyrészt valamennyien ellenzék vagyunk, ellenzék a műveletlenséggel, a tájékozatlansággal, az autarktikus gondolkodással, a maradisággal szemben, másrészt pedig valamennyiünknek törekedni kell minden kulturális erő összefogására egy valódi, nem politikai értelemben vett kulturális-eszmei nagykoalíció kialakítására. Az irányelvek kulturális része ezt nagyon jól tükrözi. Ezért első szavam az elismerésé. Már az is méltánylandó, sőt történelmi, hogy emberemlékezet óta ez az első kormánydokumentum, amely nemcsak a "futottak még" sorában foglalkozik a kultúrával, hanem központi helyen. Adja meg az én Istenem, hogy ez az új kormányzati magatartás kezdete legyen! (Taps.) Egyet kell érteni a szándékkal és az irányultsággal is amelyet az irányelvek tükröznek. Vezérszavai: a szabadság és a közösség! A szabadság minden változatban: tan-, művészeti, tudományos, kommunikációs-, és a közösség az egész nép, a 10 millió ember, akinek kultúrájáról itt szó van. Andrásfalvy Bertalan kijelölt miniszter ezeket az eszméket a meghallgatáson is rokonszenvesen és hitelesen képviselte. Mindazonáltal nem hallgathatom el aggályaimat. Az irányelvek kiváló a szabadság deklarálásában, de erőtlen annak biztosításában méginkább a művelődési feltételek biztosításában. Kimondja, hogy tanszabadság, de nem beszél arról, hogy a működő iskolák jelentős része felszereltebb technikai állapot, tanerőkkel való ellátása szempontjából milyen súlyos helyzetben van. Kimondja hogy a pedagógusok ne legyenek kiszolgáltatottak de nem beszél arról, hogy ehhez először is fizetésükben kellene kifejezni a nemzet megbecsülését, és az alapvető kérdés, mert nem lehet addig beszélni a kultúráról, illetve csak beszélni lehet, amíg napszámosait nem becsüljük meg! Kimondja azt, illetve szóban nem mondja, de érti a közművelődés fontosságát de nem szól arról, hogy a közművelődési intézmények sorút zárják be nem a nép érdeklődésének hiánya, hanem pénzügyi okok folytán. Kimondja hogy a művészi tevékenységet nem kell :kiszolgáltatni a piacnak, de itt már rögtön hozzáteszi, hogy nem teljesen, vagyis hát tulajdonképpen ki kell szolgáltatnunk. Folytathatnám a példákat, de már elég példa volt ma. Összefoglalva: belátom, hogy a kijelölt Kormány nehéz helyzetben van, félúton jár ellenzékiség és kormányzat között, de nem tette meg a döntő lépést a felelős kormányzati magatartás felé. Mint ellenzék, még vallja azokat a szép elveket, amelyeket Tóth Sándor képviselőtársunk a humanizmus filozófiai programjaként magasztalt, de mint kormányzó koalíció, azt is tudja, hogy így nem lehet megvalósítani. A baj az, hogy ezt nem akarja kimondani - azt hívén, hogy akkor nem veszik észre. Mint a választási propagandaharcban, mindenkinek eleget akar tenni, a nemzetközi pénzvilágnak csak úgy, mint a 47-es jussára váró egykori kisparasztnak, és ebben a helyzetben a kultúra nem kaphat többet ígéretnél. Tisztelt Országgyűlés! Azt mondják, hogy a demokráciához két dolog kell: kormánypárt és ellenzék. Nagyon nagy érdeme és örök dicsősége az előterjesztett kormányprogramnak, hogy ellenzék-címe már van. Most már csak arra volna szükség, hogy ne az országgyűlési szavazatok arányában, hanem szellemében, hitében, magatartásában alakuljon ki az a kormányzati program, amelyre az országnak szüksége van. Én tegnap reggel úgy jöttem ide, hogy mint volt MSZMP-tag, jelenleg MSZP- tag nem tehetem azt, hogy akadékoskodok, nem állhatok útjában semmi jónak - meg kell szavazni a kormányprogramot. Sajnálattal kell közölnöm, hogy ezt nem tehetem. (Baloldalon taps.)