Hegedűs István (Fidesz)
Hegedűs István
HEGEDŰS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Több felszólalásból is visszaköszönt az a megállapítás, hogy a parlamenti pártok nézetei külpolitikai koncepciójukat tekintve igencsak közel állnak egy máshoz. Igaz, a nyugati orientáció, a nemzeti szuverenitás teljes kivívása, illetve a magyar kisebbségek jogaiért való fellépés, mindezek az alapértékek alapvetően egybecsengenek a különböző pártok pontjaiban. De mégis a létező és lényeges különbségek éppen a részletekben bújnak meg. Én például aligha adtam volna a kormányprogram külpolitikai fejezetének azt az alcímet, amely általános iskolai olvasókönyvre emlékeztet, hogy "ember - haza - nagyvilág". De komolyabban folytatva a kormányprogram nagyon is általánosságban megfogalmazott tézisei, a nemzeti érdekeken alapuló külpolitikai fejtegetések igenis megkérdőjelezhetők. Két kérdéskört emelnék ki: az egyik a határainkon túlélő magyarság ügye, a másik a Varsói Szerződés jövője. Kezdjük az elsővel, és igencsak röviden beszélnék erről. Miközben a Fidesz is rendkívül fontosnak tartja a magyar kisebbségek helyzetét határainkon túl, nem tehető kizárólagos szempontnak a szomszédos országok megítélésekor, hogy a külföldi kormányok milyen politikát folytatnak a magyar kisebbségekkel szemben. Hiányolom ugyanis a kollektív kisebbségi jogok érvényesítéséért síkraszálló szemszög mellett az általános emberi jogi irányultságot. ErrőI részletesebben most nincs idő beszélni. Amíg a határainkon túl élő magyarok helyzeténél inkább öngerjesztő, nemkívánatos veszélyt érzékelünk, addig a Varsói Szerződés ügyében inkább a túlzott óvatosság, a történelmi változások mértékének alábecsülése és a kedvező pillanat megragadásának elmulasztása okozhat károkat. A hamarosan induló kétoldalú politikai tárgyalások, külföldi országokkal, megkívánják, hogy a kormányzat egyértelmű elképzelésekkel vágjon ezeknek a tárgyalásoknak. Pontosan milyen célok elérése érdekében kíván majd a kormányzat fellépni? Mennyire gyorsan akarja a magyar kormányzat a Varsói Szerződés elhalását, avagy esetleg Magyarország kilépését kívánja végrehajtani? Ez nem mindegy. Mindez óhatatlanul felvetődik azok után, hogy Antall József a leírt és kiosztott kormányprogramhoz képest beszédében tovább finomított a szövegen, és a szerződés szükségtelen voltához hozzátette: hosszabb távon. Ez a bizonytalanság érződött véleményem szerint Jeszenszky Géza miniszterjelölt némely televíziós interjújában is, amikor - szerintem - túlzottan a gorbacsovi irányvonal tartós felülkerekedéséhez kötötte a magyar függetlenség sorsát. S akkor is, amikor a bizottsági meghallgatáson kizárólag egyértelműen pozitívan hivatkozott a háború utáni finn példára. Pedig a finnesítés a mai nemzetközi és belpolitikai helyzetben már minimális programnak is kevés. Csakis a teljes nemzeti függetlenség kivívása lehet a rendszerváltás utáni első szabad Kormány első számú külpolitikai törekvése. A Fidesz a nemzeti önállóság megteremtése érdekében a jövőben is hasonlóképpen kívánja a kormányt ösztökélni arra, hogy bátor átgondolt, de határozott lépéseket tegyen, ne úgy, ahogyan azt az Országgyűlés - idézem - a Litvánia körül kialakult súlyos helyzetben tette, hanem olyan állásfoglalásokat várunk, amelyek egyértelműen különbséget tesznek a nagyhatalmi politika és egy kis nép jogos önrendelkezési törekvései között. Még egy gondolatot hadd emeljek ki. A külképviseletek élén bekövetkező személyi változásokról, hogy régi kifejezéssel éljek - is beszélt Jeszenszky úr. Röviden, befejezném. Véletlenül sem lenne szerencsés ha korábbi MDF- érdemek jutalmazására, vagy netalántán kereszténydemokraták pozícióéhségének kielégítésére kellene ezeket a posztokat felhasználni. (Mozgás és zaj.) Merthogy a külpolitika valóban össznemzeti ügy (Figyelmeztető taps.), s amennyiben az új magyar Kormány ebben a szellemben folytatja tevékenységét akkor - de csakis akkor - fogja a Fidesz parlamenti frakciója az új Kormány külpolitikáját támogatni. Köszönöm. (Taps.)