Juhász Pál (SZDSZ)
Juhász Pál
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr és Miniszterjelölt Urak! A kormányprogram agrárrészének a bírálatával könnyű dolgom van, hiszen Lakos László, dr. Glattfelder Béla képviselőtársaim és Palotás képviselő társam három különböző irányból, számomra egyaránt elfogadható módon felmutatták, hogy mi a gyengesége ennek az agrárprogramnak. Lakos László ennek az irrealitását, Glattfelder Béla a benne levő értékek ellentmondásosságát hangsúlyozza, Palotás úr pedig a más programokkal való össze nem illését emelte ki. Tulajdonképpen ide kínálkozik egy negyedik kritikai irány, éspedig az, hogy a szoros értelemben vett agrárpolitikával egyáltalában nem foglalkozik a program: azzal a szoros értelemben vett agrárpolitikával, amely az Agrárintézet működéséből, a nemzetgazdaságba való kapcsolódásából, a céljához való viszonyából fakadó kérdések kezelésére irányul. Én azonban megbocsátóbb vagyok néhány képviselő társamnál, és el tudom képzelni mind a két magyarázatot is ennek a hiányára. Az egyik magyarázat az, hogy akkor, amikor egy új rendszert építő Kormány működni kezd, fontosabb és általánosabb feladat, hogy körvonalazza azokat az irányelveket és szempontokat, amelyek szerint működik, mint az, hogy a közvetlen részletkérdésekkel fejtegesse. Ilyen értelemben még tartalmilag is - az agrárügy kivételével - elfogadhatónak tartom azokat az általános kereteket, amelyeket a kormányprogram megrajzolt, egyszerűen azért, mert összecseng a mi világnézetünkkel; azzal, amelyet tavaly tavasszal kifejtettünk a rendszerváltás nyomában. A másik mentség iránt is fogékony vagyok, hiszen információk és a felkészülési körülmények hiánya miatt nem lehetett a program elég konkrét. Valóban olyan volt ellenzékkel állunk szemben, amely nem parlamenti körülmények között, hanem egy háttérkormány köré szerveződve, folyamatos munkában készült arra, hogy majd egyszer kormányra jut, és sok mindenre nem tudhatott felkészülni a körülmények sajátossága folytán. Azt természetesen nem vallom, hogy ez olyan mértékig igaz, ahogy azt néhány miniszterjelölt úr a meghallgatásokon mondta, hiszen a kormányhivatalok jó másfél-két éve nyitottak. Tulajdonképpen aki kérdezni tud, sok mindenhez hozzáfér. Elismerem, hogy társadalmi munkában, mozgalmi feladatokkal, hátraszorított helyzetből borzasztó nehéz szakszerű kérdéseket feltenni, borzasztó nehéz szakszerűen készülni, de nem annyira lehetetlen, mint amennyire a szűkkeblű agrárpolitikai program azt felveti. Visszatérve a tartalomra, szeretném nagyon hangsúlyozni, hogy az, amit a miniszterjelölt urak a meghallgatásokon és itt is tisztelt képviselő társaimnak mintegy válaszként a kritikákra elmondtak, azt tükrözik, hogy félreértették a kritikák élét, hiszen a Parlamentben minden párt a magántulajdon híve, annak a híve hogy a paraszti vállalkozási rendszer kiterjedjen. Mi éppen azért kifogásoljuk a kisgazdák program ját, mert ők az elmúlt parasztság rehabilitációjának _ szempontját, az ősiség elvét túlhangsúlyozva a ma parasztsága és a ma paraszti vállalkozása ellen lépnek fel, legalább is abban a dogmatikus formában, amely ott volt. 1950 óta körülbelül felerészt kicserélődött a falvak lakossága, és kétharmadrészt kicserélődött a mezőgazdasági főfoglalkozásúak kőre. Ez azt jelenti, hogy az ősiség elvén megszerzett földtulajdonnak legalább a fele olyanok kezébe kerülne, akiknek a mai társadalmi státusza nagyon távol van a parasztságtól, akik döntően városi középosztálybeliek. Az az elv, amely szerint a földtulajdon-viszonyokat az ősiség elvén akarjuk rendezni szembenáll azzal az elvvel, hogy azt segítsük földtulajdonhoz jutni, aki azon gazdálkodik, illetve azon gazdálkodni akar, Olyan jogbizonytalanságot teremt, olyan távol levő társadalmi csoport függvényévé teszi a ma és a közeljövőben gazdálkodni akarókat, hogy joggal merül fel az az aggály egy dogmatikusan értelmezett programmal szemben, hogy az önmagát a parasztság pártjának kijelentő párt esetleg éppúgy fogja elpusztítani a magyar mezőgazdaságot ahogy annak idején a magát a munkásosztály pártjának nevező párt elpusztított a magyar ipart. (Taps.)