Tőkés László
TŐKÉS LÁSZLÓ nagyváradi püspök: Tisztelt Ház! Magyar Testvéreim! Április elején Václav Havel csehszlovák államelnök meghívására egy nemzetközi konferencián vettem részt Pozsonyban, amelynek vezérgondolata ez volt: erkölcs és politika. A védnök személye és a helyszín egyaránt kiemelten világítja meg a tematikát. Végre Pozsonyban is, illetve egész, kommunizmus sújtotta térségünkben létjogosultságot nyer a politikában az erkölcs, és olyan emberek emelkedhetnek szólásra, akiknek egy egész, állig felfegyverzett, politikailag amorális elnyomó rendszerrel szemben egyetlen fegyverük az igazmondás és a helytállás erkölcse volt. Az új magyar Országgyűlés létrejöttében én elsősorban az erkölcs térhódítását ünneplem a politikában. Ez az egyik legfontosabb vetülete egyébként nem csupán a magyarországi változásoknak, hanem az egész közép- kelet-európai átalakulásnak, országaink társadalmi, politikai megújulásának. Oly korban élünk, melyben a társadalmi és politikai életből száműzték az erkölcsöt, állampolitikai rangra emelkedett az erkölcsi, illetve vallási értékek pusztítása, és osztályharcos hevületű hadjárat folyt a hitében, tudatában, erkölcseiben, vagyis önazonosságában erős nép ellen. A nem egy esetben népirtásig fajuló zsarnoki elnyomás politikájából, s ennek nyomán a társadalmi értékrendből szinte teljesen kiiktatta az erkölcsi dimenziót. Az evangélium szavai találóan jellemzik végső, egykori félelmeinket: ne azoktól féljetek, akik a testet ölik meg, hanem azoktól féljetek inkább, akik mind a lelket, mind a testet elveszíthetik a gyehennán (Máté 10:28). Kétszeresen megszenvedték a hatalom erkölcsnélküliségét a nemzeti és vallási kisebbségek. A fasiszta diktatúrák fenyegetésétől szabadulva, a sztálini típusú ateizmus és nacionalizmusok átvészelése árán kellett jogot szerezniük a puszta léthez. Európa újabb tavaszát éli. Az emberi méltóság százezres tömegtüntetései, a temesvári és bukaresti véráldozat, a népképviseleti parlamentekben megtestesülő társadalmi igazságosság, az igaz értékek, eszmények és emberek rehabilitációja az erkölcs visszatérését jelzik a társadalmi és politikai életbe. Nincs és nem lehet létjogosultsága más politikának, mint amely a szó eredeti értelme szerint a köz javát szolgálja, a poliszét. Ez a politika per definitionem demokratikus, amennyiben lehetőség szerint és közmegegyezéses alapon mindenki javát, érdekét figyelembe veszi és érvényesíti, így a kisebbségekét is. Ez a politika ugyanakkor egyetemes, mert a lehető legszélesebb összefüggésben, országhatárok felett, térségenként, kontinensek méretében és globálisan igyekszik érvényesíteni a köz javát. Hitem szerint az erkölcsileg hiteles politika úgymond ökumenikus szolgálat. Úgy próbálja szolgálni a világot, ahogyan Krisztus szerette és szolgálta, hogy el ne vesszen, hanem örök élete legyen (János 3:16). Ez volna a hit többlete a célt szentesítő kétes politikai spekulációkkal szemben. Egy olyan szemléletmód alkalmazása, mely nem csupán a konvencionálisan elfogadott gazdasági, társadalmi, geopolitikai, stratégiai, szociálpszichológiai stb., tehát pragmatikusan racionális szempontokat venné figyelembe, hanem vállalni merné autentikus erkölcsi meggondolások érvényesítését a közfelfogás által mocskosnak bélyegzett politikában. Leegyszerűsítve: a politika becsületéről volna szó. Mert becstelenségét már épp eléggé megszenvedtük és megbűnhődtük. Végül, egészen gyakorlatira fordítva a szót, e helyről, és talán mások helyett is hadd köszönjem meg a Magyar Köztársaságnak és Magyarország népének azt az önzetlen, magas erkölcsiségről tanúskodó politikai és emberbaráti segítséget és támogatást, melyben a forradalmi megújulás útjára lépett Romániát és megpróbált népét részesítették. Külön megköszönöm romániai magyarságunknak nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásukat, mely többszörösen felértékelődik, ha figyelembe vesszük a letűnt magyar rezsim korszakos mulasztásait, vétkes nemzetellenes magatartását a kisebbségbe jutott magyarsággal szemben. Szívből köszönöm, hogy szólnom adatik a magyar Országgyűlés tisztelt gyülekezetében. Úgy érzem, a személyemet ért megtiszteltetés egyúttal országomnak is szól, és romániai magyarságunkat is illeti. Mint a romániai református egyház és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselője továbbra is felajánlom szolgálataimat a magyar-román megbékélés, illetve az országaink közötti jó viszony építésére. Úgy érzem, a mi nemzedékünkre vár a feladat, hogy végre ténylegesen rendezzük közös dolgainkat, s nemcsak magyar-román viszonylatban, de egész közel-kelet-európai térségünkben igazságosan és demokratikusan megoldjuk a történelmi átokként ránk nehezedő nemzeti kérdést. Nemrég imádsággal nyitottam meg az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának egyik ülésszakát. Az elmondottak szellemében megköszönve figyelmüket és gyümölcsöző munkát kívánva a tisztelt Háznak, most hadd zárom áldással beszédemet, elmondva az ároni áldást (az országgyűlési képviselők felállnak): "Istennek népe, az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad és könyörüljön rajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád és adjon néked békességet Krisztus által. Ámen." (Hosszantartó taps.)