Szabó János (MDF)
DR. SZABÓ JÁNOS (FKgP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előbb említette az önkormányzati bizottság elnöke, hogy a módosító javaslatomat a földtörvényre vonatkozóan nem támogatja a bizottság. Ezen sajnálatos körülmény folytán, illetve ez után tisztelettel bejelentem, hogy a módosító javaslatomat továbbra is fenntartom, és a mélyen tisztelt képviselőtársaimhoz apellálok annak érdekében. Ma ha egy képviselő kimegy a választópolgárai körébe, akkor legfőképpen három olyan dologról hall, ami elkeseríti őket, ami irritálja őket. Ez pedig az esztelen prémiumok kifizetése, ezenfelül a föld elidegenítése, és végül a vagyonnak a visszaélésszerű átmentése kft.-kbe, különböző gazdasági társaságokba. Tiszteletre méltó ez a törvényjavaslat, amelyik azt kívánja megakadályozni, hogy ez minden további nélkül, minden ellenőrzés nélkül a jövőt illetően, illetőleg a folyamatban lévő ügyek vonatkozásában megtörténjen. Ennek ellenére azonban, megítélésem szerint, ez a törvény féloldalas. A javaslatom azt kívánja szolgálni, hogy lehetőség szerint, ha egy mankó útján is, de próbáljuk teljes körűvé tenni azt a stopot, azt az ellenőrzést, ami szükséges ahhoz, hogy végül is a kívánt politikai célt elérjük, nevezetesen a visszaélésszerű vagyonátmentés megakadályozását. Arra gondolok itt elsősorban, hogy - ahogy a törvényjavaslatomban benne van - a belügyminiszternek kellene egy felhatalmazást adni arra vonatkozóan, hogy minden, már megkötött szerződést, amely az ingatlan-nyilvántartáson, illetve a cégnyilvántartáson - attól függően, hogy hová tartozik - átment, módjában álljon felülvizsgálni, és szükség esetén a bíróságok előtt a szerződés érvénytelensége iránt pert indítani, aminek, ugye, a jogkövetkezménye az eredeti állapot visszaállítása lenne. A bizottság elnöke azt közölte indoklásában, amiért nem támogatja a bizottság a javaslatomat, hogy végül is egyrészt nem politikai cél az ingatlanvagyon átmentésének visszamenőleges ellenőrzése, másrészt pedig a belügyminiszternek úgyis feladata az, hogy végül is ilyen ellenőrzést gyakoroljon, hogy ezeket a szerződéseket esetleg megnézze abból a szempontból, hogy van-e polgári jogi vagy büntetőjogi visszaélés. Ilyen alapon a törvénytervezet létjogosultságát is megkérdőjelezem, mert ha ez a jövőre nézve és a folyamatban lévő ügyekre vonatkozik, akkor ez egy következetlen törvény. Kérdezem: pusztán azon az alapon, mert valaki egy hónapon belül a visszaélésszerű vagyonátmentést megcsinálta, miért élvezhet előnyt ahhoz képest, aki most akarja azt megtenni? Miért nevethet az a markába a társadalom kárára? Ha a Belügyminisztérium, esetleg az ügyészség és a bíróság feladata az, amit a bizottság elnöke mondott, akkor miért kell a törvényjavaslatban megjelölt bizottságokat felállítani? Miért kell az ellenőrzés? Azoknak, akik ezt az állami vagyont el akarják idegeníteni, egyébként is tudniuk kell, hogy a törvénnyel nem élhetnek vissza - ennek tudatában mégis megteszik. Megítélésem szerint igenis jelentősége van annak, hogy külön intézményesíteni kell ezt az ellenőrzést, ezt a szűrőt. Kétségtelen, hogy egy demokratikusan megválasztott Parlament nem engedheti meg magának azt az allűrt, hogy visszamenő jogi hatállyal ruházzon fel egy törvényt. Igénybe lehet azonban egy mankót venni, ez a belügyminiszternek a felhatalmazása, amellyel bizonyos értelemben mégiscsak reperálni lehet azokat az elkövetett visszaéléseket, amelyek eddig már sajnos megtörténtek. Itt hívom fel a tisztelt képviselőtársaim szíves figyelmét arra, hogy Dornbach képviselőtársam előadása szerint - bár csak tűzoltómunkát végzünk ezzel a törvényjavaslattal is - már úgyis az esetek nagy részét nem tudjuk tetten érni, mert azok már megtörténtek. Ha így van, azt hiszem, még inkább létjogosultsága van ennek a módosító javaslatomnak. Akkor nagyrészt ott kell keresni a gondot, ahol - a szerződés vonatkozásában - végül is befejezésről beszélhetünk. Azért fordulok Önökhöz, mert jó lelkiismerettel nem tehetek mást, ha a legjobb tudásom, erőm és lelkiismeretem szerint kívánom szolgálni a választópolgáraimat és az ország érdekeit. A döntés előtt Babits Mihály Jónás könyvében írtakra hívnám fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy "Vétkesek közt cinkos, aki néma". Én nem akarok néma maradni, nem akarok cinkosuk lenni a vagyonátmentőknek. Tisztelettel kérem Önöket, Önök se legyenek azok, inkább a bírái legyenek ezeknek az embereknek, ha szükséges! (Általános taps.)