Tölgyessy Péter (SZDSZ)
DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nyilvánosságra hozatalt követő egy hónap után, a mai napon belekezdünk a magyar Alkotmány módosításának tárgyalásába. Az Alkotmány módosítását, megítélésem szerint, alapvetően három ok igazolja. Az első: a magyar hatályos Alkotmányban még megbúvó néhány államszocialista kategória elhagyása. A második: egy korábbi, néhány hónappal ezelőtti állapot helyreállítása. A harmadik: az ország kormányozhatóságának a helyreállítása. Valamikor tavaly nyáron tárgyalások folytak Magyarországon. A politikai tárgyalásokon az állampárt képviselői előadták, hogy a magyar Alkotmányban legalább egy helyen szerepelnie kell a szocializmus kategóriájának, egyébként mit szólnak ehhez Fidel Castroék, mit mondanak a szocialista táborban - és mit ír a Neues Deutschland rólunk. (Derültség, taps.) Azóta Németországban egy új, egy valóban új Németország készül. Nem kell attól tartanunk, hogy az államszocializmus maradványainak elhagyása gondokat okozhat, sőt, egyenesen kívánatos volna ezt megtenni. A másik indok az eredeti állapot helyreállítása. A politikai egyeztető tárgyalásokon az ott részt vevő tárgyaló felek egyetértettek egy Alkotmányszövegben. Az egyet nem értés egyetlen dologra vonatkozott: az idő előtti elnökválasztásra. Az alkotmányszöveggel egyetértett Orbán Viktor, és aláírásával fogadta el Pozsgay Imre. Az Országgyűlés október végén törvénybe iktatta az Alkotmány szövegét, és ez hatályos jogunk volt egészen a szabad választásokat megelőző tizenharmadik napig: március 12-ig. Az alkotmánymódosítást, amelyet most szeretnénk kiküszöbölni a magyar közjogból, helyreállítva a mindenki által elfogadott megoldást, Király Zoltán és Raffay képviselőtársunk javasolta akkor, amikor már folyt a választási kampány, akkor, amikor a világon általában nem szoktak már törvényeket hozni, hanem elhallgat a törvényhozói munka... Akkor módosították a magyar Alkotmányt, március 1-jén, néhány nappal a szabad választások előtt. Azt hiszem, nem tehetünk mást, mint hogy visszatérünk az eredeti szöveghez - szó szerint az eredeti szöveghez -, amely talán nem a legtökéletesebb, de mégis egy néhány hónappal ezelőtti konszenzust fejez ki. A harmadik ok: a kormányozhatóság helyreállítása. A politikai egyeztető tárgyalásokon és utána, az alkotmánymódosításnál bekerült a magyar Alkotmányba egy olyan szabály, mely szerint bizonyos, meghatározatlan körű törvényeket az Országgyűlésnek kétharmados többséggel kell elfogadnia. A Magyar Köztársaság új Alkotmánybírósága ezt a szabályt úgy értelmezte, hogy Magyarországon ez után adót elfogadni csak az Országgyűlés kétharmados többségével lehet. Ha figyelmesen elolvassuk az Alkotmányt, akkor kiderülhet - mivel az üdülés alapvető emberi jog -, hogy üdültetési szabályzatokat is kétharmados többséggel kell a tisztelt Háznak elfogadni, sőt, mivel benne van, hogy a munkával arányos bér illeti meg a dolgozókat, minden bizonnyal a bakterok bértáblázatát is az Országgyűlésnek kellene kétharmados többséggel elfogadnia. Szilárd meggyőződésem, hogy ilyen körülmények között Magyarország kormányozhatatlan, ezért helyes olyan szabályokat elfogadni, amelyek lehetővé teszik, hogy a kormánytöbbséggel rendelkező pártok alapintézményeket ne határozhassanak meg - ezekhez fennmaradjon a kétharmados többség -, ugyanakkor az ország folyamatos működtetéséhez, a végrehajtó hatalom működéséhez és működtetéséhez meglegyen a joguk. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Most már rátérve a konkrét lépésekre és konkrét intézkedésekre, először a legfontosabbról és a legvitatottabbról, az elnökválasztás módjáról kell beszélni. Szilárd meggyőződésem, hogy a közvéleményben egy téves és hibás kérdésfeltevés alapján olyan vita folyik, amelyben csak hibás válaszokat adhatunk. Megítélésem szerint ugyanis nem arra kell választ találnunk, hogy a lakosság közvetlenül válassza-e a Magyar Köztársasági elnökét, vagy pedig a Parlament válasszon elnököt. A valódi kérdés az: ennek az országnak az első számú, felelős politikai vezetője a miniszterelnök legyen, vagy pedig a Magyar Köztársaság elnöke. Ez az igazi kérdés. Ha úgy döntenénk, hogy országunk első számú felelős politikai vezetője a köztársasági elnök legyen, akkor azt hiszem, nem volna helye vitának: a köztársasági elnököt közvetlenül kellene megválasztani. Ha úgy döntenénk - hagyományainknak megfelelően és az általános európai szokásokhoz igazodva -, hogy az első számú felelős vezető a mindenkori Parlamentnek felelős miniszterelnök legyen, akkor egészen más helyzettel kell szembenéznünk. Először ezt kell megvitatnunk. Véleményem szerint nemcsak a hagyományok és európai szokások indokolják, hogy a miniszterelnök legyen az ország első számú politikai vezetője, hanem a mai magyar politikai helyzet is. Egészen egyszerűen, könnyen be lehet látni: amíg a köztársaság elnöke csak a következő választásokon vonható felelősségre - kivéve, ha súlyos törvénytelenséget követ el -, addig a miniszterelnök a magyar Országgyűlés mindenkori irányítása, befolyása - és ha kell, a bizalom megvonása - mellett működik. Folyamatosan ellenőrzés alatt áll, folyamatosan kontrollálható a működése, bármikor interpelláció és kérdés intézhető hozzá - amit már nem lehetne megtenni a köztársasági elnökkel. Meggyőződésem tehát, hogy nekünk olyan berendezkedésre van szükségünk, amely parlamentáris, amellyel a végrehajtó hatalom valódi irányítója a Parlamentnek felelős kormányfő. Ha ezt az álláspontot elfogadjuk, akkor megítélésem szerint ennek már csak következménye: helyesebb, ha nem állítunk fel olyan közjogi tisztséget, amely a miniszterelnökével versenyző legitimációval rendelkezik. Ha egy köztársasági elnököt közvetlenül a lakosság választ meg, az joggal hivatkozhat arra, hogy az én felhatalmazásom közvetlenül a magyar lakosságtól származik és nem csak a Parlamenttől. A hatásköreimet bátran gyakorolhatom - mondhatja a köztársasági elnök -, hiszem megbízatásom a néptől származik. Ha kell - mint arra sok országban van példa - , bizonyos hatásköröket magához is vonhat. A mai magyar politikai helyzetben nem kívánatos az országot belevinni egy újabb, kiélezett elnökválasztási csatába. Aki ismeri a világ országait, tudja, az olyan országokban, ahol az elnök a végrehajtó hatalom igazi irányítója, ott nagyon kiélezett választási kűzdelem folyik, olyan választási kűzdelem, amely megosztja a nemzetet, olyan választási kűzdelem, amely széttagolja a politikai rendszert. Nem hiszem, hogy ennek kellene kitennünk az országot. A másik dolog: ha megtörténik az elnökválasztás, és közjogi konstrukciónk még nem szilárd, várható, hogy a köztársaság elnöke és a miniszterelnök, illetőleg a Parlament között folyamatos hatásköri viták, hatásköri súrlódások lesznek. Ahelyett, hogy a magyar gazdaság igen mély válságát elkezdené orvosolni a végrehajtó hatalom, hetekig, hónapokig belső konfliktusok fogják megosztani. Mindezekért azt javasolnám, hogy az európai szokásoknak megfelelően Magyarország államfője ne közvetlenül választott személyiség legyen, hanem a Parlament adjon neki felhatalmazást - Németország Alkotmányának vagy az olasz Alkotmánynak megfelelő módon. Ezzel elérhetjük azt, hogy a köztársasági elnök a nemzet egészének megjelenítője lehet: egy olyan személyiség, aki nem megosztja, hanem egyesíti a nemzetet, egy olyan személyiség, akit remélhetőleg az Országgyűlés kétharmados többséggel fogad el államfőnek, aki mögött emiatt széles körű konszenzus áll, aki tekintélyével - ami nem azon nyugszik, hogy minden nap beleavatkozik a politikacsinálásba, hanem valóban a nemzet egészét tudja megjeleníteni - egy igen erős, igen határozott politikai tényezője lehet Magyarországnak. A világon nagyon sok országban működik közvetlenül választott elnök, mégis azt kell látni, hogy azokban az országokban, ahol nem működik erős civil társadalom, nem működnek állampolgári egyesületek tízezrei, nincsenek hiteles szakszervezetek, nincsenek határozott önkormányzatok, nincs még igazán független bíróság, ott a mindenki által választott elnök nagyon könnyen senki által nem ellenőrzött tekintélyuralmi vezetővé válhat. De ne menjünk ilyen távoli országokba, mint a fejlődő országok elnöki rendszerei, maradjunk csak a szomszédos köztársaságoknál! Nem is olyan régen két szomszédos ország köztársasági elnököt választott. Az egyik Csehszlovákia volt, ahol a Parlament választott elnököt, a másik Románia, ahol a lakosság. Kérdezem Önöket, Hölgyeim és Uraim, melyik ország tekinthető olyannak, ahol stabilabb a demokrácia, és melyik államfő a kettő közül az, amelyik hitelesen kifejezi az adott nemzetnek az akaratát? (Általános taps.) Talán ennyit az elnöki kérdésről. A következő dolog, amiről beszélnünk kell, ez a kétharmados szabály. Ha körülnézünk a világ alkotmányaiban, akkor megállapíthatjuk, hogy az alkotmányon kívüli törvényekre kétharmados többség előírása sehol nincsen. Azt hiszem, nem azt kell megvitatnunk, hogy miért van szükség kétharmados törvényekre és milyen körben legyenek ezek, hanem először annak az indokoltságáról kell szólnunk, hogy mi indokolja egyáltalán ennek a kétharmados többségi törvénynek a magyar közjogba való felvételét, amely - még egyszer hangsúlyoznám - nem egy szokványos közjogi megoldás. Megítélésem szerint ennek két alapvető oka van, az egyik politikai. Magyarországon a rendszerváltás időszakát éljük, nem volna helyes, ha az alapintézmények meghozatalára vonatkozó törvényeket egyszerű szótöbbséggel - tehát a választópolgároknak csak némileg a többségével - el lehetne fogadni. Helyes volna, ha az alapintézmények meghozatalánál egy igen széles konszenzuson nyugvó törvényhozás alakulna ki. Ez a politikai indok. A jogi indok is nagyon egyszerű. A mai magyar hatályos Alkotmány valójában az 1949- ben elfogadott sztálini Alkotmány agyonmódosított változata. Ebben az Alkotmányban nem lehet megnyugtatóan rendezni az alapintézményeket, ez az Alkotmány szerkezetileg olyan, amely nem bírja el egész egyszerűen ezt. A mi Alkotmányunk körülbelül 20 nyomtatott oldalon leírható, az Osztrák Köztársaságé körülbelül 75 oldalas; egészen egyszerűen az alapintézmények kimerítő szabályozására ebben az Alkotmányban nincs mód. Ezért elemi érdekünk, hogy az Alkotmány körén kívül az alapintézményekre vonatkozóan kétharmados többség legyen előírva, ugyanakkor az alapintézmények egyszerű működtetése már egyszerű szótöbbséggel megtörténhessen. Véleményem szerint azzal, hogy a kétharmados törvények körét szűkítjük, nem egy jogot veszünk el a politikai ellenzéktől, hanem csak megszabadítjuk a politikai és a parlamenti ellenzéket az indokolatlan felelősségvállalástól. Sokan bizonyára felkiáltanak, hogy miről beszélek, de hadd hozzunk egy szemléletes példát, amely nem is olyan régen megtörtént Magyarországon: ez a kamatadó kérdése. Bizonyára mindannyian ismerik, hogy Magyarország Alkotmánya előírja, hogy az állam költségvetését egyszerű szótöbbséggel fogadja el az Országgyűlés. Ugyanakkor Alkotmánybíróságunk - szerintem némileg kifogásolható - ítélete szerint a forrásokról már kétharmados többséggel kell rendelkezni. Nagyon leegyszerűsítve tehát a dolog: aki dönt arról, hogy mire költik az állam pénzét, illetve aki végrehajtja ezt a döntést, azok a Parlamentnek azon a felén ülő képviselőtársaim (az ülésterem jobb oldalán lévő képviselőkre mutat), ellenben akik megszavazzák, bizony idáig is el kell hogy érjenek (a környező képviselői padsorokra mutat). Az ellenzéknek felelősséget kell vállalnia azért, hogy milyen pénzforrásai legyenek a magyar államnak. Az ellenzéknek meg kell szavaznia ezeket az adókat, és ezeket az adókat már a Kormány fogja elkölteni anélkül, hogy ebbe az ellenzék bele tudna folyni. Nem kívánatos a felelősség ilyen kiterjesztése, mert ez nem jog, hanem jog nélküli felelősségmegosztás. (SZDSZ-képviselők tapsa.) Ugyanakkor a leghatározottabban le kell szögeznünk, hogy az alapintézmények körére a kétharmados többségnek vonatkoznia kell. Hogy mik az alapintézmények, meghatározásuk országgyűlési feladat, és a szabad demokraták nyitottak ebben a tekintetben minden indokolt módosító indítvány megvitatására. A következő dolog, amiről beszélnem kell, a nemzetiségi képviselők ügye. Megint valamiféle eredeti állapot helyreállításáról van szó, Országgyűlésünk ugyanis - nem igazán Országgyűlésünk - március elsején elfogadott egy olyan törvényt, ami igen szokatlan, nevezetesen azt, hogy a nemzetiségi képviselőket behívják, kooptálják a Parlamentbe. Úgy érzem, hogy ezt hatályon kívül kell helyeznünk, és helyette a választójogi törvény módosításával, illetve alkotmányos garanciákkal kell biztosítani a magyarországi nemzetiségek képviseletét. Ezen túl már most fel kell állítani a kisebbségi jogok parlamenti biztosának az intézményét, amely intézmény az egyszerű képviselőnél jóval több jogot ad a nemzetiségieknek, nevezetesen azt, hogy nemcsak felszólalhat a Parlament ülésén, hanem eljárhat egyedi ügyekben, egyéni sérelmeket is orvosolhat, ugyanakkor felelősségre vonást kezdeményezhet, fegyelmi eljárást, szabálysértési eljárást, büntetőeljárást. Hogy pontosan milyen legyen a kisebbségvédelmi biztosok intézményrendszere, ezt nem az Alkotmányban kell meghatároznunk, hanem külön törvényben kell rendeznünk. A Szabad Demokraták Szövetsége igen nyitott abban a tekintetben, hogy ezek a törvények egyrészt szakmailag lehetőleg kifogástalanok legyenek, másrészt megfeleljenek a magyarországi nemzetiségek hiteles szervezetei által megfogalmazott igényeknek mind a jelölést, mind a nemzetiségi biztosok számát illetően. A következő kérdés, amiről egészen röviden szólnom kell - látván az időt -, a bizalmatlansági indítvány ügye. A Szabad Demokraták Szövetsége úgy látja, ha a végrehajtó hatalomért alapvetően a kormányfő felelős, s ennek megfelelően helyes, ha a bizalmatlansági indítvány az ő személyére korlátozódik. Ugyanígy jónak tartjuk, ha Magyarországon is bevezetjük a konstruktív bizalmatlansági intézményt, amelyet Németországban, illetve Spanyolországban alkalmaznak, éppen hasonló indokok alapján, mint Magyarországon; javasolja az indítványtevő a bevezetését. Nevezetesen egy diktatúra bukása után helyes, ha a kormányzat stabil, biztosan áll a helyén, ugyanakkor ez az intézmény biztosítja azt is, hogy indokolt esetben a Kormány megbuktatható, illetve új választás írható ki. A tervezet egyértelművé teszi, hogy az Országgyűlés egyszerű szótöbbséggel feloszlathatja önmagát, tehát ha megvan az Országgyűlésnek a többsége, még akkor is, ha nem képesek a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal élve új kormányt felállítani, minden további nélkül kiírhatják az időközi választásokat, ha megvan az egyszerű szótöbbsége a Parlamentnek. Ha a Kormány elveszti a Parlament bizalmát, ugyanakkor nem sikerül új miniszterelnököt választani, ez a Kormány már nem lesz teljes jogkörű, hiszen nem bírja a Ház bizalmát, törvényeket nem alkothat, költségvetést nem tud elfogadni, hiszen nem rendelkezik az egyszerű szótöbbséggel, a Ház pedig feloszlathatja önmagát, tehát szükség szerint semmiféle akadálya nincs annak, hogy időközi választást tartsanak. Amiről még egészen röviden szólni kell: az alkotmánymódosítás kibővíti az Állami Számvevőszék szabályozását garanciális szempontokkal, de új szabályokat nem hoz létre, hanem a meglévő szabályokat emeli át a fő szövegbe, és fontos garanciális szabályokat hoz a Nemzeti Bankról. A mai Magyar Nemzeti Bank a kormányzat része, ehhez képest az alkotmánymódosítás kiemeli a kormányzatból és a Kormányból a Nemzeti Bankot. A Nemzeti Bankra befolyást gyakorolhat ezután is a Kormány, az államfő, a Parlament, de valójában a Nemzeti Bank egy autonóm, független intézményként bocsáthatja ki a nemzeti fizetőeszközt, és szabályozhatja a magyarországi pénzforgalmat. Amivel nem értünk egyet: a tervezet fenntartja az Alkotmány szövegében azokat a határozatlan jogfogalmakat, amelyek azt mondják, hogy az állambiztonság, a közerkölcs, a közrend alapján korlátozhatók, csorbíthatók az emberi jogok. Mi még nagyon jól emlékszünk arra, hogy ezekre hivatkozva verték szét Magyarországon március 15-én a magyar fiatalokat, és Prágában is az állam biztonságára hivatkozva spriccelték le a tüntetőket a tűzoltóautók. Helyesnek tartanánk, ha ezek a kategóriák kikerülnének a magyar közjog rendszeréből. A Szabad Demokraták Szövetsége érettnek látja az időt arra, hogy most, ebben az alkotmánymódosítási vitában döntsünk arról, hogy milyen legyen országunk jövendő címere. Fontosnak tartjuk, hogy a címert, amely a Népköztársaság címere, elhagyjuk, és visszatérve, egy mindenki által, többségi szavazással elfogadott történelmi címert határozzunk meg. Összegezve: azt kell mondanom, hogy az alkotmánymódosítás döntően egy eredeti állapotot akar helyreállítani, illetve az ország kormányozhatóságát akarja biztosítani. Egy olyan eredeti állapotot, amelylyel tavaly nyáron Magyarországon valamennyi számottevő politikai erő egyetértett. Ez az alkotmánymódosítás nem lép fel az új Alkotmány igényeivel, ezért fel sem lehet vele szemben vetni, hogy szétszórt és nincsen igazán átfogó koncepció benne. Az alkotmánymódosítás lényege, hogy fejezzük be Magyarországon a nagypolitikában, az országos politika szintjén a rendszerváltást, végre legyen olyan köztársasági elnökünk, aki nem ideiglenes, hanem valódi és hiteles köztársasági elnöke ennek az országnak. Helyezzük hatályon kívül azokat az indokolatlan rendelkezéseket, amelyek az elmúlt időszak hitelét vesztett országgyűlése meghozott, és végül biztosítsuk a kormányozhatóságot. Megítélésem szerint ezt az alkotmánymódosítást ha elfogadja az Országgyűlés, és amely alkotmánymódosítás vitájának terjedelmesnek, kiérleltnek kell lennie, méghozzá oly módon, hogy a szabad demokraták frakciója messzemenően nyitott mindennemű szakmailag ésszerű és politikailag okszerű módosító indítvány felé (taps), mégis azt kell mondanunk, hogy ha ezt az alkotmánymódosítást elfogadja az Országgyűlés, akkor végre befejeződhet a rendszerváltás, és elindulhatunk afelé, hogy végre-valahára egy új, valóban korszerű, átgondolt, koncepcionálisan kidolgozott új magyar Alkotmányt tudjunk kidolgozni, lehetőleg mielőbb! Köszönöm. (Nagy taps.)