Czoma László (független)

1990. június 4.

DR. CZOMA LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyűlés! A független képviselők úgy vélik, hogy az alkotmánymódosítás szándéka egy pillanatra sem lehet kétséges. A módosítás szükségességével egyet is értünk. Úgy látjuk, hogy a Kormány igénye találkozik az Országgyűlés törekvésével, nevezetesen, addig is meg kell teremteni az ország kormányozhatóságának a feltételeit, amíg meg nem alkotjuk a Magyar Köztársaság új, egységes Alkotmányát. Erre szólít bennünket az országban kialakult helyzet, amelynek egyik nem elhanyagolható vetülete az, hogy választóink és a magyar nép egészének mind jobban fogytán van türelme, mihamarabb cselekvést vár az új rendszertől. Mindezek előrebocsátásával egy időben azt is le kell azonban szögeznünk, hogy sem praktikus megfontolásokból, sem a sürgetettségi helyzetből, sem egyéb belátásból nincs szándékunkban elvi engedményeket tenni. A demokrácia kiteljesedésének, a parlamentarizmus fejlesztésének a mostani legnagyobb szükség idején is kizárólag elvi alapokon lehet és kell végbemennie. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a szükségből próbál erényt kovácsolni, és olyan méretű alkotmánymódosításba akar belevinni bennünket, amely elvben hátat fordít a korrekt parlamentarizmus követelményének, és nemhogy fejlesztené, nemhogy erősítené a parlamenti élet oly kívánatos demokratizmusát, hanem éppen ellenkezőleg, kiszolgáltatna bennünket a koalíciós egyszeregynek, sőt, a két legnagyobb párt paktumának is. Az elmúlt években szinte hozzászoktunk, hogy a törvényalkotás praktikus, az idő szorításának és sürgetésének, valamint az Ellenzéki Kerekasztal igényeinek megfelelő kívánságokat elégített ki, most pedig úgy tűnik, hogy az általunk meg nem ismert államhatalmi pozíciókat bástyázza körül a napi politikai igényeket kielégítő jelenlegi módosítás. Ugyanakkor pedig a legtávolabbról sem áll szándékunkban kétségbe vonni a Kormány jóakaratát, jószándékát. Megértjük mi a Kormány és az előterjesztők nemes iparkodását, amellyel a kormányozhatóság megteremtésén kívánnak fáradozni. Ugyanakkor azonban nem érthetünk egyet a javaslatok egész sorával, amelyek - ha következetesen végiggondoljuk és végigvisszük őket - minduntalan abszurditáshoz vezetnek. Elég talán ezzel kapcsolatban utalni a törvénytervezetnek a döntéshez szükséges szavazatiarány-meghatározásokra, amelyek egyébként a törvényjavaslat nagy részét teszik ki. A tervezet az eddigi két szavazati arány helyett négyet javasol, amivel nemcsak kényelmessé teszi a Kormány helyzetét, az Országgyűlés manipulálását, hanem valósággal semmibe veszi a népképviseleti elvet. Ha jól értelmezzük például a törvényjavaslat 18. § (4) bekezdésére tett változatot, akkor a harmadik szavazás alapján ad absurdum akár egy szavazattal is többséggel választhat köztársasági elnököt a tisztelt Ház. A most érvényes módosításra javasolt Alkotmány gyakorlatilag már nem jó az új követelmények szempontjából. Annak ellenére, hogy agyonfoltoztuk-foltozták az elmúlt években, nem elégítheti ki a kor követelményeit a most javasolt módosításokkal. Úgy véljük, hogy ezzel a "folt hátán folt" Alkotmánnyal nem lehet mit kezdenie a törvényalkotásnak. Éppen ezért a lehető legkisebb mértékűre kellene szorítani a változtatásokat, csak annyit és annyiban változtatni rajta, hogy addig is ellegyünk vele valahogy, amíg meg nem alkottuk az újat. Ha ugyanis a javasolt változtatásokat törvényerőre emelnénk, ezzel gyakorlatilag lehetővé tennénk a mindenkori kormánynak, hogy törvényesen nemhogy kisebbségi, hanem töredék szavazatokkal is kormányozhatna. Nem a végtelenségig kitágított parlamentáris elvtelenséggel, hanem más, az elveket nem csorbító megoldásokkal kellene próbálkozni, teszem azt azzal, hogy meghagynánk, változatlannak tekintenénk az eddigi két szavazati arány elvét és gyakorlatát, kiegészítve a harmadik javaslattal, de a négyre növelt szavazati arány bevezetése teljességgel kiszolgáltatott helyzetbe hozná a képviselőt, az Országgyűlést. Kérem, hogy ne fogadjuk el a jelenlévő képviselők kétharmadának döntési lehetőségét! Akkora kormányozhatósági szabadságot egyetlen felelős parlament sem adhat a kormánynak. Az Antall-kormány demokráciatiszteletét, parlamentarizmus iránti elkötelezettségét egy pillanatra sem kívánjuk kétségbe vonni. A törvénymódosítás azonban más kormánynak, más kormányoknak is jól jöhet majd alkalmasint. A szavazóinak elkötelezett Országgyűlés azzal is számolni kénytelen. Az ország kormányozhatóságát véleményünk szerint úgy is fenn lehet tartani, hogy tiszteletben tartjuk az egyszerű többség, az abszolút többség és az összes mandátum kétharmados többségének elvét, ami a komoly parlamentarizmus kritériuma, és elvetjük a javasolt, manipulációkra lehetőséget nyújtó, kiegészítő javaslatot. Egyébként még radikálisan csökkenteni kellene és lehetne azokat a törvényeket, amelyeket az országgyűlési képviselők kétharmadának igenlő szavazatával lehet csak megoldani. Ez növelné a Ház, a képviselők és a Kormány közös felelősségét, amire láthatóan nap mint nap múltával egyre több szükség lesz. Miután félreérthetetlenül az elnökválasztás körül csúcsosodik ki a javasolt módosítástömeg, valahogy éppen innen kellene elindulnunk. Kétségtelen, hogy a magyar demokrácia mai legitimitását történelmi tettekkel alapozta meg, és mi mindnyájan a választóink akaratából ülünk itt, ezért tartozunk a népfelségnek azzal, hogy a Magyar Köztársaság első elnökét a nép választhassa meg szabad akaratából. Ezzel hűek leszünk a politikai egyeztető tárgyalások többségi megállapodásához is. Igaz ugyan, hogy ez a Parlament legitim, de vegyük tudomásul, hogy ebben az országban a leglegitimebb mégiscsak a nép! Kívánjuk még, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökét az Országgyűlés válassza, és az néki tartozzék felelősséggel. Az Országgyűlésnek adassék meg a joga, hogy ilyen helyzetben az eladósodás mértékét figyelembe véve, a költségvetés első kontrollját az Országgyűlés megbízásából a magyar jegybank elnökének kell elvégeznie. Más szavakkal: a Kormány gazdaságpolitikája és finanszírozhatósága feletti őrködés a Kormánytól független; a Parlamentnek alárendelt és az általa választott elnök végezze. Ez a gazdaságban az alkotmányos rend, az egyensúlyteremtés elengedhetetlen feltétele, amint azt a működő piacgazdaságok példája is jól mutatja. Ehhez pedig az Országgyűlést kell megjelölni az elnök választásához, hasonlóan ahhoz, hogy a Számvevőszék elnökét is a tisztelt Ház válassza. Szeretnénk, ha a fogalmazásból egyértelműen tűnne ki a párton kívüli képviselők csoportjának státusa. Az érvényben lévő Alkotmány egyértelműen állapít meg jogosítványokat az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai vezetőinek, valamint a pártokhoz nem tartozó képviselők megbízottja részére. A módosító javaslat ezzel szemben többféle módon értelmezhető kategóriát használ. Az egyszerűség, a közérthetőség miatt épp a politikai kívánalmaknak megfelelően a régi meghatározást célszerű használni. Tisztelt Képviselőtársak! Ennyit kívántunk előrebocsátani az általános vitában. Szeretnénk remélni, hogy a koalíció pártjaihoz tartozó képviselőtársaink megértik szándékaink körvonalazott, pozitív kicsengését. A részletes vitában még hangsúlyozott javaslatokat kívánunk átnyújtani, amelyekben tételesen kifejtjük és megindokoljuk a magunk pozícióját. A csoport írásos, konkrét, módosító javaslatát a Ház tisztelt elnökének eljuttatom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)