Kónya Imre (MDF)

1990. június 4.

DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy az előterjesztő a Magyar Demokrata Fórum álláspontját részletesen kifejtette előterjesztésében, én eredetileg egy módosítási javaslatunkat szerettem volna ismertetni itt mindössze. Tekintettel azonban arra, hogy a délelőtti ülés folyamán a frakciók képviselői bizonyos aggodalmakat fogalmaztak meg a javaslat egészét illetően, úgy gondolom, hogy nem lehet elkerülni, hogy összefoglaljam a Magyar Demokrata Fórum álláspontját egy-két sarkalatos kérdés tekintetében, különös figyelemmel arra, hogy például Pozsgay Imre az aggodalmaival összefüggésben reményét is kifejezte, hogy ezeket az aggodalmakat talán sikerül eloszlatni. Megkísérlem ezt a rendelkezésemre álló tíz perc alatt megtenni, vagy legalábbis kísérletet tenni ebben az irányban. Mindenekelőtt a módosító javaslat a mi reményeink szerint már ott van képviselőtársaink előtt írásba foglalva. Ennek az a lényege, hogy a címer kérdésében egy alternatív javaslatot terjesztünk az Országgyűlés elé. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében én tettem ezt meg. Az A-változat, illetőleg B-változat formájában az úgynevezett Kossuth-címerre - egyszerűsítve mondom -, illetve a koronás címerre vonatkozóan egy konkrét módosító indítványt teszünk. Az, hogy eredetileg a javaslatunkban nem szerepel ez a módosítás, ennek egyszerű az oka. Igaz, hogy a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakcióinak túlnyomó többsége a koronás címert részesíti előnyben, ugyanakkor azonban bennünk, mint ahogyan - azt hiszem - a magyar társadalom többségében az úgynevezett Kossuth-címerrel szemben is hasonló mértékű tisztelet él, és ezért úgy gondoltuk, hogy ne eleve az egyiket, illetve a másikat részesítsük előnyben, hanem egyelőre ebben a kérdésben, amikor előterjesztettük javaslatunkat, nem kívántunk állást foglalni. Később azonban ebben a kérdésben külön egy frakcióülés volt, ahol arra az álláspontra jutottunk, hogy így alternatív módon az Országgyűlés elé fogjuk terjeszteni a címer kérdését is, mert az a körülmény, hogy két jó közül választhatunk, semmiképpen nem vezethet oda, hogy a harmadik, egy rossz megoldás fenntartása legyen az eredmény. Ezért tisztelettel a Ház figyelmébe ajánljuk, hogy kellő vita után ebben a kérdésben érdemben döntsünk az alkotmánymódosítás keretében. Ami most már az eredeti javaslatot illeti, arra szeretnék rátérni; mindenekelőtt a FIDESZ és az MSZP aggodalmait szeretném elsődlegesen eloszlatni, illetőleg arra valamiféle reflexiót tenni. Az aggodalom elsősorban arra vonatkozott, hogy itt megkezdődött egy alkotmánymódosítási folyamat, egy törvényjavaslat került előterjesztésre, mégpedig kellő kormányzati előkészítés nélkül, és Pozsgay Imre kifejezte aggodalmát ezzel kapcsolatban, hogy ez nem megfelelő eljárás. Figyelmébe ajánlom azonban azt, hogy olyan szituációban kellett előterjeszteni ezt a javaslatot, amikor még nem alakult meg a Kormány. A kérdés úgy merült fel, hogy lépünk-e az adott témában előre, vagy pedig várunk arra, ameddig rendelkezésünkre áll a törvényalkotás megfelelő menete. Mi éreztük ennek a felelősségét a törvénnyel szemben, de ugyanakkor éreztük azt a felelősséget az országgal szemben is, hogy itt igenis lépni kell sürgősen, és meg kell teremteni az alapját annak, hogy igenis ez a Parlament kormányzati előkészítés után meghozhassa azokat a döntéseket, amelyeket az ország, mindenekelőtt a gazdaság felemelkedése érdekében sürgősen meg kell hoznia. Ezért nem haboztunk, amikor a két súlyos felelősség közül választanunk kellett, és úgy ítéltük meg, hogy igenis kötelességünk, hogy a kezdeményezést megtegyük. Azt gondolom, hogy az ügy érdemét illetően, miután alkotmányjogászok nyilatkoztak ebben az ügyben, az ország legjobb alkotmányjogászai, és érdemben, koncepcionális kérdésekben nem találtak kivetnivalót az alkotmánymódosításra vonatkozóan - azt hiszem -, jól tettük ezt, és felelősen tettük, amikor így jártunk el. Az a kérdés, hogy bizonyos apró törvényszerkesztési problémák adódhatnak, éppen ahogy Fodor Gábor utalt rá, a sietségből, azzal összefüggésben, a sietséggel összefüggésben, véleményem szerint aggodalomra okot nem ad, hiszen előttünk áll egy felelősségteljes törvényhozói munka, amelynek során nyilván azoknak a frakcióknak a képviselőire is támaszkodhatunk, amely frakciók most aggodalmukat fejezték ki az előterjesztést illetően. Az ügy érdemén túlmenően azonban engedtessék meg nekem, hogy felhívjam a figyelmet valamire, hiszen azt hiszem, hogy nem vitatható, hogy van abban egy sajátos báj, amikor az MSZP és a FIDESZ képviselője ilyen egybehangzó és egymásra rímelő hozzászólást terjeszt elő. (Derültség, taps.) Ezt teljes jóakarat és jóhiszeműség mondatta velem természetesen, mert megmondom őszintén, hogy tavaly ilyenkor, amikor éppen megkezdődtek a háromoldalú tárgyalások, és amikor Fodor Gábor ott ült mellettem az ellenzéki kerekasztal oldalán, velünk szemben Pozsgay Imre a másik oldalon, akkor - megmondom őszintén, hogy - álmomban sem reméltem, hogy ilyen élményben lesz részem, hogy ez a két, általam egyaránt tisztelt politikus ilyen egybehangzó véleményt fejt ki a Magyar Országgyűlés, a szabadon választott Magyar Országgyűlés előtt. (Taps.) A tartalmi kérdésekre rátérve, mindenekelőtt utalni szeretnék arra, hogy bennünket az alkotmánymódosítás előterjesztésénél két szempont vezérelt. Két célnak szerettünk volna eleget tenni ezzel az alkotmánymódosító javaslattal. Az egyik, amire itt már rengeteg hivatkozás történt, az, hogy az országnak stabil és megfelelő hatékonysággal működő kormánya lehessen. Ez a kétharmados törvényekkel kapcsolatos kérdés alapvetően. Tehát hogy a kormányzati kérdésekben valóban a többségi döntés lehetősége álljon fenn. Ez az egyik kérdés. A másik kérdés azonban ehhez hasonló jelentőségű volt: a másik cél, ami vezetett bennünket, az az, hogy olyan államszervezeti megoldást javasoljunk az Országgyűlésnek, amely a legnagyobb alkotmányjogi biztosítékot nyújtja arra nézve, hogy Magyarországon valóban egy stabil, szilárd parlamentáris demokrácia alakul ki. Véleményünk szerint ez az államszervezeti modell, amelynek szerves részét képezi a köztársasági elnök Parlament által történő megválasztása, és amely egy szerves egységet is képez, egy ilyen modell. Egy olyan modell, amely leginkább biztosítja alkotmányjogilag azt, hogy itt valóban parlamentáris demokrácia alakuljon ki. Ezzel összefüggésben szabadjon hivatkozni arra, hogy az én véleményem nem az, hogy összeegyeztethetetlen lenne egy parlamentáris demokráciával az a körülmény, hogy a nép közvetlenül választaná a köztársasági elnököt. De igenis az a véleményem, hogy ebbe a konstrukcióba a köztársasági elnök közvetlen választása nem illik, másfelől pedig ez a konstrukció az, amely leginkább biztosítja a parlamentáris rendszer kialakulását. Nem zárom ki azonban azt, hogy egy szilárd, kialakult parlamentáris rendszer kereteiben másfajta államszervezeti konstrukció is elképzelhető, amelynek például a köztársasági elnök közvetlen választása is részét képezheti. Én nagyon jól tudom azt, hogy jól kitapintható vélt vagy valós pártérdekeken és egyéni ambíciókon túlmenően a köztársasági elnök közvetlen megválasztását bizonyos emocionális szempontok is indokolják, és megmondom őszintén, hogy magam is osztom ezeket. Én azonban azt gondolom, hogy az a követelmény, hogy Magyarországon igenis egy szilárd parlamentáris demokrácia alakuljon ki, olyan követelmény, amely az emocionális szempontokat mindenképpen háttérbe kell hogy szorítsa. Ezért javasoljuk mi ezt az államszervezeti modellt, aminek - hangsúlyozom - szerves részét képezi a köztársasági elnök Parlament által történő megválasztása. Csak arra utalnék egész röviden, hogy az államszervezeti modellünknél, amit javasolunk elfogadásra, minden olyan kérdésben, amikor felmerült a köztársasági elnök, illetőleg másfelől a Parlament viszonya, olyan megoldást javasoltunk, amely a Parlament primátusát volt hivatva elősegíteni. Így van ez a miniszterelnök választása esetén, tehát hogy nem a köztársasági elnök nevezi ki, hanem a miniszterelnököt a Parlament választja, így van ez a konstruktív bizalmatlansági indítvány vonatkozásában, de így van ez a köztársasági elnök vonatkozásában is, mert nem tartottuk kívánatosnak, hangsúlyozom, hogy a jelenlegi szituációban, amikor még nem alakultak ki a parlamentáris viszonyok, a parlamentarizmusnak megfelelő jogintézmények, hogy az Országgyűléshez hasonló legitimációjú köztársasági elnök intézményét teremtsük meg. Ezzel összefügg az a további sarkalatos álláspontja a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának, hogy ez a mostani alkotmánymódosítás egyáltalán nem teszi szükségtelenné, de még csak időben nem is tolja ki egy végleges és átfogó új Alkotmány megalkotását. Erre szükség van, de ez, egy új Alkotmány megalkotása, rendkívül hosszú és felelősségteljes előkészítő munka eredménye lehet csak. Másfelől egy tartós, új Alkotmány létrehozása csak akkor lehetséges, ha nem átmeneti viszonyok között alkotjuk azt meg, hanem már kialakulnak azok a bizonyos struktúrák, a gyakorlatban ki lehet őket próbálni, és ezekre épülve, ezekre a tapasztalatokra épülve lehet megalkotni egy végleges, új Alkotmányt. Úgy gondolom, hogy ebben az összefüggésben ez az alkotmánymódosításunk, amely éppen egy ilyen parlamentáris rendszerre érvényes államszervezeti struktúrát kíván létrehozni, éppen hogy a tartós és az új Alkotmány megalkotására is kiválóan alkalmas történelmi, társadalmi és jogi struktúra létrehozását eredményezi, és ilyen vonatkozásban közelebb visz bennünket ahhoz a mindannyiunk által kívánt célhoz, hogy Magyarországon végre egy, a Köztársaságnak megfelelő, új és mindenben tökéletes, tartalmilag kiváló és hosszú távon is érvényes Alkotmányunk lehessen. Köszönöm szépen. (Taps.)