Gál Zoltán (MSZP)

1990. június 4.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Hogy Kónya Imre kedves szavát használjam, valahogy bájos furcsaságok jellemzik ezt az alkotmányvitát. Bájos furcsaság számomra tudniillik, hogy az előterjesztő indokolása száraz szakszerűségre korlátozódik. Azt követően pedig a legnagyobb ellenzéki párt szónoka politikai indokokat hoz fel, nem az alkotmánymódosítás kritikájaként, hanem megindoklásaként. Aztán azt hiszem, a bájos furcsaságok közé tartozik az is, hogy az előterjesztők - utalnék Kónya Imre szavaira, és az általános indoklásra is - valahogy azt próbálják itt nekünk sugallni, hogy hát ezt az egész alkotmánymódosítást nem kell túl komolyan venni, ez most egy átmeneti jelenség, el kell fogadni, és aztán majd kapunk egy ennél átfogóbb, megalapozottabb Alkotmányt. Szóval, azt hiszem, furcsaság, bájos furcsaság egy ilyen lélegzetű alkotmánymódosítás kapcsán ezeket a jelenségeket így megközelíteni, s ehhez még hozzátehetem azt, hogy ugye mindnyájan szólunk a kormányozhatóság kérdéséről, és akkor ebben az egész folyamatban a Parlamentnek felelős magyar kormány előkelő idegenként van jelen, pontosabban nincs jelen. Na, hát ezeket tartom én ilyen bájos furcsaságoknak, de hát azt hiszem, ezek csak furcsaságok, és a lényegen nem változtatnak. És a lényeget is meg kell találnunk azért ebben az alkotmánymódosításban, még akkor is, ha szép és bölcs szavak hangzanak el az Alkotmány fontosságáról, jövőt kijelölő szerepéről, stabilizáló szerepéről, és így tovább. Ehhez én egy gondolatot szeretnék hozzátenni. Nevezetesen azt, hogy minden alkotmányozás egyben egy sürített politika is, és akkor is, hogy ha az alkotmánynak és a demokratikus állam alkotmányának, az államok alkotmányainak vannak állandó vonásai, akkor is minden alkotmányozásban igenis felfedezhető az adott politikai szituáció, a politikát csinálók adott időszakban megfogalmazott szándékai. Mit látok én ilyen szándékot ebben a módosításban? Két dolgot tartok lényegesnek. Az egyik az, hogy láthatóan a választásokon legtöbb szavazatot szerzett pártnak erős hajlama van a végrehajtó hatalom elsőbbségére. És láthatóan nincs affinitása egy cizellált hatalommegosztási rendszerre, mint ami a demokrácia egyik biztosítéka lehet. A másik lényege ennek az alkotmánymódosításnak szerintem az, hogy láthatóan egy kétpárti váltógazdálkodás irányába kívánja elmozdítani a magyar parlamentarizmusnak még csak kezdő vonásait. Azt hiszem, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye, aztán az a meglehetősen bonyolult szavazási, javaslati rend, amely a javaslatban megfogalmazódott, és ha mindezt összevetem itt a Parlamentben kialakult erőviszonyokkal, akkor nagyon egyértelműen és nagyon világosan tükrözi a parlamentarizmusnak egy ilyen kétpárti váltógazdálkodás irányába való alakulását. Kérem szépen, én ezt nem feltétlenül pejoratív értelemben mondom. Ismerünk a világon államokat, ahol működik, és demokratikusan működik egy ilyen rendszer. De azt hiszem, hogy akkor, amikor ezt az alkotmánymódosítást megítéljük, ezzel egész egyértelműen és világosan tisztában kell lennünk. Egy kérdésről még mindenképpen szólni szeretnék. Ez a köztársasági elnök választása és egyáltalában a köztársasági elnök helye, szerepe az állami rendszerben. Elhangzott olyan megállapítás, hogy a köztársasági elnök közvetlen választása egy versengő hitelességet teremtene a Parlament és a köztársasági elnök között. Oláh képviselőtársam - úgy hiszem - erre nagyon egyértelmű választ adott, amikor azt mondta, hogy a köztársasági elnök pozícióját elsősorban az dönti el, hogy milyen hatásköre van a köztársasági elnöknek, és ezt az Alkotmányban meg lehet fogalmazni, nem is szólva arról, ahol kifejezetten erre a legitimációs versengésre építik a rendszereket, attól még ez működhet demokratikusan. Ezzel szemben ez az alkotmánymódosítás láthatóan bizonyos erőlködést mutat - ha szabad ezt a kifejezést használnom - a köztársasági elnök pozíciójának bizonyos megerősítésére. Ez az egész konstrukció - tehát a Kormány létrehozása, a miniszterek kinevezése és bizonyos egyéb hatáskörök - jelzi, hogy a kezdeményezőknek van ilyen szándékuk. Ezzel szemben mi úgy gondoljuk, hogy a parlamenti demokráciától nem lehet idegen egy közvetlen demokratikus forma, hacsak nem a XIX. századi liberális kapitalizmus parlamenti demokráciájában gondolkozunk. Attól idegen, de azt hiszem, hogy itt ma Európában nekünk olyan parlamenti demokráciát kell felépítenünk, amelynek szerves része kell hogy legyen helyi szinten, minden szinten, országos szinten a közvetlen demokrácia is. Azt hiszem, ha biztosítékokat keresünk egyeduralmak ellen meg egyes hatalmi ágak kiemelkedése ellen, és - még egyszer hangsúlyozom - egy cizellált hatalommegosztás rendszerében gondolkozunk, akkor igenis helye kell hogy legyen a demokrácia intézményének, és ebben lehet egyik elem a köztársasági elnök közvetlen választása, amihez természetesen párosulnia kell egy nagyon fontos, végiggondolt hatáskör-megállapításnak is. Végezetül még két nagyon rövid gondolat. Az utóbbi időben rendkívül sokat emlegetjük a magyar közjogi hagyományokat, bár a magyar történelem elég gazdag ahhoz, hogy nehéz pontosan megállapítani, hogy melyik korban melyik intézmény az, amelyik mint hagyomány egyáltalában szóba jöhet. Ha viszont már az Alkotmánynál tartunk, és a közjogi hagyományokat emlegetjük, akkor gondoljunk azokra a közjogi hagyományokra, amikor a törvényhozás menetében csiszolódott az Alkotmány! Azt hiszem, most megint olyan szituációban vagyunk, hogy a törvényhozás menetében kellene kicsiszolni egy, a következő időszakban elfogadandó, teljes körű Alkotmányt. Végezetül egy mellékes gondolat. Többször felvetődött a tavalyi kerekasztal. Vagyunk itt néhányan, akiknek volt szerencsénk ebben részt venni. Ezzel az alkotmánymódosítással kapcsolatban abban a furcsa helyzetben vagy abban a bájos furcsaságban vagyunk, hogy az alkotmánymódosítás indokaként egyesek ennek a kerekasztalnak a félretételét hangoztatják vagy hozzák fel indokként, mások pedig éppen az Alkotmány javasolt módosításának érveként és indokaként emlegetik a tavalyi kerekasztalt. Ebből csak az a tanulság, hogy egy-egy politikai esemény értéke egy más időszakban sokféleképpen alakulhat. Én ezt a lehetőséget, jogot senkitől sem tagadnám meg, de azért ezt az "egyszer így értékelem, egyszer úgy értékelem" gondolkozásmódot jó lenne minél szűkebb körre szorítani. (Taps.)