Áder János (Fidesz)

1990. június 4.

DR. ÁDER JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Még mielőtt mondandóm érdemi részéhez fognék, szeretnék néhány reflexiót tenni a délelőtt elhangzottakra, mert ez idáig nem tettük meg. Ezek rövid reflexiók lesznek, és aztán majd a részletes kifejtésben nyilván vissza is fogok ezekre térni egy kicsit. Kutrucz Katalin azt mondta, amikor előterjesztését megtette, hogy ebben a konstrukcióban egy gyenge köztársasági elnök, egy viszonylag erős kormány és egy erős Parlament a kívánatos és elérendő cél. Az 1. ponttal egyetértünk. Itt valóban egy gyenge köztársasági elnök lesz. A másik két esetben egy kicsit módosítanám a jelzőket: túlzottan erős Kormány és viszonylag erős Parlament. Én egy kicsit máshova tenném a hangsúlyt. Ugyanakkor hadd mondjam el, hogy egy kicsit zavaros az az érvelés, hogy - ez hasonlatos ahhoz, hogy a gombhoz varrjuk a kabátot - azért, mert korábban történt egy alkotmánymódosítás, most már minden alkotmánymódosító intézkedés ebből datálódik. Azt gondolom, hogy ez következetesen nem érvényesül az alkotmánymódosítás körében, illetőleg abból, ami egy hónappal ezelőtt történt, nem feltétlenül ezek az alkotmánymódosító intézkedések következnének. Nem minden esetben. A másik, akihez reflexiókat fűznék, Tölgyessy Péter. Azt mondta, hogy a módosításra három okból van szükség. Nagyon örülök, hogy ideért, mert féltem, hogy úgy kell elmondanom a reflexiómat, hogy nincs itt. Az egyik, hogy az államszocialista kategóriákat ki kell hagyni. A másik, hogy a háromoldalú megállapodás szerinti szöveg kerüljön vissza az Alkotmányba. A harmadik pedig az ország kormányozhatósága. Azt hiszem, hogy az 1. ponttal senki sem fog vitatkozni. Ezt a kérdést Pozsgay Imre is meglehetős nagyvonalúsággal kezelte. A 2. pontnál azt gondolom, hogy a megállapodás szerinti szöveg helyreállításával kapcsolatban már bizonyos aggályok lehetnek. Az egy évvel ezelőtt megkötött megállapodás óta nem történtek olyan változások a belpolitikai életben, amelyek indokolttá tennék a szabályozás felülvizsgálatát, illetőleg az akkor eleve kompromisszumosan megkötött javaslatokat nem kell-e felülvizsgálni, hiszen akkor a háromoldalú megállapodás megkötésében olyan szereplők is részt vettek, akik vagy letűntek már a politikai színtérről, vagy letűnőben vannak. A harmadik az ország kormányozhatósága. Itt a kétharmados törvények körére utalt. Kedvenc példája az adótörvény, illetőleg ez most bővült a bakterek bértáblázatára való hivatkozással. (Derültség.) Azt hiszem, azon megint nem fogunk különösebben vitatkozni, hogy az ország kormányozhatósága szempontjából valóban nem kell az ilyen törvényeket kétharmados szavazati többséggel elfogadni, de nemcsak erről van szó. Azt mondta - próbálom pontosan idézni -, hogy az alaptörvények körére a kétharmados törvényeknek vonatkozniok kell. Igen. Ezzel egyetértünk. Azt is mondta, hogy nyitottak a módosító indítványokra. Ennek nagyon örülök. Hozzá kell azonban tennem, hogy itt véleménykülönbség van az ő megítélése és az én megítélésem között. Mi tágabban húzzuk meg azoknak az alaptörvényeknek a körét, amelyeknél a kétharmados szabálynak érvényesülnie kell. Ugyanakkor szeretném az MDF-nek is jelezni, hogy örülnék, ha ők is hasonló nyitottságról tennének tanúbizonyságot a vita során, és nem utasítanák el eleve módosító javaslatainkat. Volt még néhány hozzászólás, de az idő előrehaladtával én ezektől a reflexióktól eltekintek. Szeretnék azonban még egy dolgot megemlíteni, amelyet fontosnak érzek. Itt némileg eltér a megítélésem Pozsgay Imréétől. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben nem történt más, mint az, hogy a mai kormánypárt megállapodást kötött a leendő kormánypárttal. (Szórványos taps.) Ez önmagában még nem jelentene nagy problémát. Engem az zavar, hogy ez a megállapodás azt tükrözi, hogy ugyanazt a hatalommegosztási logikát fogadja el a Szabad Demokraták Szövetsége, mint ami az MDF koncepciójából kiderül, és a részletes ismertetésből ki fog derülni, hogy mik az ezzel kapcsolatos aggályaim. Miután az előttem szólók ékesszólásával nem rendelkezem, előre elkészített észrevételeinket szeretném elmondani, amelyek próbálják megvilágítani azt a módosítójavaslat-csomagot, amelyet a képviselőtársak, tudomásom szerint, már megkaptak, és amely rendelkezésükre áll, el tudják azt olvasni. Figyelmeztetnek, hogy siessek; azt hiszem, nem fogom tudni tartani a tízperces korlátot, de remélem, hogy ezt megbocsátja nekem a Parlament. Elég fontos kérdésről van szó ahhoz, hogy ha úgy értékeli a tisztelt Ház, hogy érdemi észrevételek hangzanak el, akkor türelemmel viseltessék a módosító javaslatok indoklása iránt. Rátérve tehát a dolog lényegére, mindjárt az elején szeretnék leszögezni valamit, egy megközelítési módot, egy szemléleti, módszertani dolgot: hogy önkorlátozóak ezek a javaslataink. Önkorlátozóak három szempontból. Egyrészt azért, mert a módosító javaslataink nem lépnek fel egy új Alkotmány elkészítésének igényével, csupán bizonyos működési szabályokat, hatalommegosztási formákat kívánnak megváltoztatni. A másik önkorlátozás, hogy a módosító javaslatok csupán tűzoltásra vállalkoznak, amelyek részben az Alkotmányban, részben pedig a tervezetben lévő szabályozási módokat, illetőleg szándékokat kívánják módosítani. A harmadik ilyen önkorlátozás, hogy a módosító javaslatok több szempontból eleve kompromiszszumosak, és erre szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársak, a kormánypárt és az SZDSZ figyelmét is. Ebből az következik, hogy néhány ponton jelezni kell, hogy az általunk javasolt megoldást sem tartjuk tökéletesnek, de mindenképpen jobbnak annál, mint ami a tervezetben található. És tudjuk azt is, hogy ezek eleve hosszabb előkészítést - és itt szakmai előkészítésre is gondolok - és részletesebb vitát - és itt szakmai vitára is gondolok - feltételeznének. Úgy ítéljük meg, hogy egy alapvető különbség mindenképpen van a tervezet készítőinek megközelítési módja és a mienk között. Történetesen, hogy a tervezet több ponton csupán rövid távon gondolkodik, és nem veszi figyelembe azt, hogy a parlamenti erőviszonyok változnak; aki ma kormányon van, az holnap ellenzékbe kerülhet és fordítva. Pedig nem jó sem a választók, sem a pártok szempontjából, ha a választások után újra és újra alapvető fontosságú jogintézményekhez, azok működési szabályaihoz kell hozzányúlni és azokat meg kell változtatni. Ez nagymértékben növeli a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot. Márpedig akkor, ha fontos jogintézmények működési szabályairól egyszerű szótöbbséggel határoz a Parlament, ez reális veszély! Szeretném elmondani, hogy pontosan tudom, itt két veszélyt kell egyszerre elkerülni. Egyrészt azt, hogy alapvető jogintézmények szabályozása ne változzon választásonként újra és újra, a pillanatnyi kormányzati szándékok, illetőleg politikai erőviszonyok függvényében. Másrészt azt, hogy a jogszabálymódosításhoz a kelleténél szélesebb körben alkalmazott kétharmados szavazati arány ne bénítsa meg a Kormány munkáját, illetőleg ne adjon lehetőséget az ellenzéknek erre. Azonban úgy ítélem meg, hogy a mostani koncepció az előbbi, előző veszélyt érzékelte főként, és annak javára tett engedményeket. Indokolt is lehetne ez, ha az ellenzék körében konstruktivitásra képtelen, ad absurdum szélsőséges erők ülnének - de ma erről nincs szó. Én szerencsésebbnek tartanám az időtállóbb és épp ezért előkészítését illetően időigényesebb kompromisszumok keresését. Különösen most, amikor a jogállamiság alapintézményei még nincsenek készen, illetőleg ami elkészült, az is átalakításra vár. Az előbb elmondottakból következik, hogy több ponton túlzottnak tartom a mindenkori - és itt hangsúlyoznám a "mindenkori"-t - kormánykoalíció mögötti parlamenti többség törvényalakítási jogát. Ezért módosítási javaslataink egy része bővíteni kívánja az elfogadáshoz kétharmados többséget kívánó törvények körét. Ha csoportosítjuk a módosítási javaslatokat, három csoportot különíthetünk el. Ebből kettő koncepcionális kérdéseket is érint, a harmadik inkább csak szövegezésieket. Az első koncepcionális kérdés a köztársasági elnök kérdése. Itt négy alkérdésről szeretnék beszélni. Az egyik észrevételem, hogy a köztársasági elnök parlamentfeloszlatási joga valójában formális. A tervezetben rögzített két esetben gyakorlatilag csak kivételes esetben kerülhet sor erre az aktusra. Csak jelzésként szeretném mondani mindazok számára, akik előszeretettel hivatkoznak a '46. évi I. törvényre, hogy az lényegesen szélesebb jogkört biztosított a köztársasági elnök számára. A másik kérdéskör a köztársasági elnök választása. Itt nem annak módját kifogásoljuk, hiszen mi következetesen a Parlament általi választás mellett voltunk, hanem időtartamát. Kíváncsian várom az előterjesztők érveit a négy év mellett. Mielőtt azonban ezek elhangzanának, érvelnék amellett, hogy miért kell a köztársasági elnök hivatali idejét a Parlamentétől különválasztani. Csak röviden teszem ezt. Az érvelést megkönnyíti, hogy számos nyugat-európai megoldásra hivatkozhatom. Azt gondolom - vagy legalábbis reményeim szerint - a másik érvet sem kell részletezni, hiszen különösen választások idején aggályos, ha a köztársasági elnök a saját újraválasztásával van elfoglalva. Harmadsorban pedig a köztársasági elnök szuverenitását is ez fejezné ki véleményem szerint jobban. A harmadik kérdéskör: a köztársasági elnök felelősségre vonásának módja. Szerencsésebbnek tartanánk, ha erre az Alkotmánybíróság előtt kerülne sor, részletes indoklás nélkül. Elsősorban azért, hogy ne ugyanazok ítélkezzenek, akik a vádat emelték. Csak emlékeztetem a tisztelt képviselőtársakat, hogy már a büntetőeljárás megindításához is a képviselők kétharmadának szavazatára van szükség a hatályos Alkotmány szerint, és ezt a tervezet sem kívánja megváltoztatni. A második nagy koncepcionális kérdéscsoport néhány kiemelt fontosságú jogintézmény szabályozása. Így az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, a parlamenti biztosok, a legfőbb ügyész, illetve a Legfelsőbb Bíróság elnökének kérdése. Ezt a koncepcionális kérdést is három alkérdés köré csoportosítva kívánom vizsgálni. Az első: tisztázandó a személyek kiválasztásának módja, a jelölésre jogosultak köre; ha parlamenti bizottság végzi ezt a jelölést, akkor csak paritásos elven való felépítést tudunk elképzelni. Ha szakmai testületek is bekapcsolódnak a munkába, akkor ezeknek a körét nyilván meg kell határozni. Itt szeretnék visszautalni arra, amit a bevezetőben mondtam, hogy csak tűzoltó, nem teljes körű szabályozás igényével fellépő módosító javaslatokról van szó. Azonban így is világosabb helyzetet lehet teremteni, mint amit a tervezet tartalmaz. Példaként az Alkotmánybíróságot emelném ki, ugyanis sem az Alkotmányban, sem pedig az Alkotmánybíróságról szóló törvényben nincs világosan megfogalmazva és szabályozva az alkotmánybírák jelölésének módja, illetve a jelölőbizottság összetétele. S ez már az első öt alkotmánybíró megválasztásánál is gondokat okozott. Szerencsésnek tartanánk, ha a parlamenti pártok és a szakmai testületek képviselőiből álló bizottság végezné a jelölést. Tudván azonban, hogy a szakmai testületek körül milyen viták várhatók, egy szerényebb igényű javaslatot fogalmaztunk meg, éspedig egy paritásos elven felálló parlamenti jelölőbizottságot. Ezzel a koncepcionális kérdéssel kapcsolatban a második alkérdés, hogy a legfontosabb jogintézmények vezetőinek megválasztása miként történik. Javaslatunk minden esetben a képviselők kétharmados szavazatát írja elő követelményként. S csak utalnék rá, hogy az Alkotmánybíróságról, az Állami Számvevőszékről, parlamenti biztosokról, a Nemzeti Bank elnökéről, a Legfelsőbb Bíróság elnökéről, a legfőbb ügyészről egyaránt szó van. Úgy ítéljük meg, hogy az ezen intézményekbe vetett bizalmat akkor alapozzuk meg tartósan, ha vezetőik kiválasztását függetlenítjük a mindenkori, a vezető tisztségek körét is óhatatlanul érintő, balanszírozó koalíciós tárgyalásoktól. Az egyszerű szótöbbség a kormánykoalíció mögötti pártokat mindig a könnyebb ellenállás felé csalogatná, s a rövid távú politikai érdekek oltárán az egész intézmény iránti bizalmat áldozhatná fel. Ezt akadályozza meg, ha az ellenzékkel is egyetértésre kell jutni a kiválasztott személyekről. E koncepcionális kérdésen belül a harmadik alkérdés: a legfontosabb jogintézmények részletes működési, eljárási szabályait tartalmazó törvények elfogadásának módja milyen. Itt ugyancsak elégtelennek tartjuk az egyszerű szótöbbséget, ezért fogalmaztuk meg módosító javaslatainkat az Állami Számvevőszékkel és a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatban - csak példaként soroltam fel őket. A következő, harmadik koncepcionális kérdés a konstruktív bizalmatlanság intézménye - ezzel azonban nem én akarok foglalkozni, hanem majd Orbán Viktor mondja el a vele kapcsolatos kifogásainkat, hiszen így is lényegesen túlléptem az időt. Végül röviden a negyedik szövegezési kérdés: néhány paragrafushoz tettünk olyan új szövegjavaslatot, ami tartalmi kérdéseket nem érint, de úgy gondoljuk, jobban kifejezi a jogalkotói szándékot. Elnézést, hogy túlléptem a - nem tudom, javasolt vagy megállapított - l0 percet. Köszönöm a türelmüket és a figyelmüket. (Taps.)