Király Zoltán (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független képviselő): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is azzal kezdem - hogy Füzessy Tibort idézzem -, nem szeretnék szerződésszegő lenni, de azt hiszem, az már bizonyos lett, kicsit nehéz ebben a komoly kérdésben tartani a tízperces időt. Elnézésüket kérem, valószínű, hogy két- három perccel az én hozzászólásom is hosszabb lesz. Mindenekelőtt hadd kezdjem mondandómat egy emlékkép felidézésével az MDF alkotmánymódosítási indítványa kapcsán. Tavaly novemberben Olaszországban jártam, és a szenátus elnökének dolgozószobájában amolyan kegytárgyként ott volt jelen az Olasz Köztársaság Alkotmánya - Spadolini úr, a szenátus elnöke nagyon büszkén tette hozzá: 1948 óta változatlanul. Ezzel csak azt szeretném jelezni - gondolom, ez mindannyiunk számára nyilvánvaló -, hogy az a jó alkotmány, amely stabil, amely hosszú távra képes lerakni és meghatározni egy ország jog- és intézményrendszerét. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az Alkotmány nem szentség, és ha valamely jogintézmény működése akadályokba ütközik, akkor azon változtatni kell. Magyarországon jelenleg olyan helyzetben vagyunk a rendszerváltás nyomán, amikor egy folyamatos alkotmányozásra kell fölkészülni, illetve azt végig megtenni. Ilyen alapon tehát nem szükséges, hogy érinthetetlen legyen az Alkotmány. Bár elfogadom az alapvetéseit, hogy itt egy sztálini Alkotmány módosul, de hozzátenném, hogy éppen az ellenzéki pártok és alkotmányjogászok értő közreműködésével a 48-as sztálini Alkotmány 90 százalékában már korábban módosult. Ez nem jelent semmit a tekintetben, hogy ezt a folyamatot végig kellene vinni. Folyamatos alkotmányozás van tehát, erre kell készülni, de úgy gondolom, hogy a napi politikai erőviszonyok, pártpaktumok, az éppen aktuális politikai akarat nem lehet alapja, nem lehet meghatározója a folyamatos alkotmányozásnak. A mostani módosításnak természetesen megvan a rendkívüli indoka, hiszen a ma a Parlamentben lévő pártok és elsősorban a két legnagyobb párt - korábbi ellenzékiekként - olyan alkotmányos csapdákat állítottak fel, amelyek most is akadályozzák a demokratikus Parlament és kormányzat működését. Ebből kiindulva az alkotmánymódosítást - amely gyakorlatilag a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége pártközi megállapodását foglalja jogszabályba - alapvetően magam is indokoltnak tartom. Egyrészt lebontja ezeket az alkotmányos csapdákat, másrészt szükségszerű és hasznos új elemeket is tartalmaz, valamint az állampolgári szabadságjogokat illetően vagy - ahogy Fodor Gábor is említette - a Nemzeti Bankra vonatkozóan garanciális tartalmakat is hordoz. Vannak azonban olyan politikai, deklaratív jellegű módosítások is szép számmal - erre például Füzessy Tibor már utalt -, amelyek semmilyen módon nem akadályozzák a jog- és intézményrendszer alkotmányos működését, ezért módosításukat semmi sem indokolja. Lehet ugyan, szúrja valaki szemét az a kifejezés, hogy "Magyarország gazdasága a tervezés előnyeit is felhasználó piacgazdaság", vagy "a szövetkezeti mozgalom"; és természetesen pontosabb, ha állami vállalatok helyett az állam tulajdonában álló vállalatokról szólunk, avagy "az Országgyűlés két ülésszaka" helyett "két rendes ülésszak"-ot írunk - ám ezektől nem függ sem a piacgazdaság léte, sem a vállalatok csődbe jutása, sem a Parlament jelenlegi működési zavarait nem ezek okozzák. Ezen az alapon ugyanis bármelyikünk bármikor kezdeményezheti az Alkotmány egyik vagy másik bekezdésének, szakaszának amolyan "átírását", és akkor mást sem teszünk, mint állandóan az alaptörvényt, az Alkotmányt módosítgatjuk. Úgy gondolom, ennek komolysága, tisztelete is megköveteli tőlünk, hogy kizárólag a lényeges és elengedhetetlen módosításokat tegyük meg a jelenlegi alkotmányozási folyamatban is. Ebben a folyamatban, aminek a végeredménye a Magyar Köztársaság új Alkotmánya kell legyen. Bár Kónya Imre is szólt erről érintőlegesen, én azt javaslom: a Parlament hozzon létre egy képviselőkből és külső, alkotmányjogász-szakértőkből álló különbizottságot, amelynek adja feladatul az Alkotmány koncipiálását, főbb szerkezetének, értékeinek, az alkotmányos tárgyaknak a tisztázását - végső soron az új Alkotmány tervezetének kidolgozását. Javaslom, hogy ez a bizottság legkésőbb az év végéig jöjjön létre, és feladata elvégzésére egyéves határidőt szabjon a Parlament. Tisztelt Ház! Említettem volt, hogy ez a mostani alkotmánymódosítás tulajdonképpen a két legnagyobb párt megállapodását foglalja jogszabályba. Elengedhetetlennek tartom ezért magam is, hogy szóljak magáról a megállapodásról. Ennek nyílt parlamenti vitájától, értékelésétől eleddig szemérmesen eltekintettünk, de most az alkotmánymódosítás óhatatlanul felszínre hozza. Jó magyar szokás szerint eddig a folyosón zajlott róla a vita. A megállapodásban mindannyian örömmel üdvözölhettük azt a tényt, hogy a két legnagyobb párt között a választási kampány során elmérgesedett viszonyt felváltotta a felelősségteljes együttműködés szándéka. Ám a május másodikán felállva ünneplő képviselők tapsviharából kevésbé hallott ki azok tétova tapsa, akiknek a megállapodás felett érzett öröme nem volt felhőtlen. Nem annak meglepetés volta miatt, hanem elsősorban azért, mert egy ilyen horderejű megegyezés nem lehet néhány újdonsült pártvezető vagy szűk körű pártvezetés belső ügye, kizárólagos joga. Sokkal inkább tartozik ez a pártok tagjaira, de legalább parlamenti képviselőire. Márpedig itt a döntés előkészítésébe éppúgy nem vonták be őket, amint az az átkos pártállamban volt szokás. Ezért hát nem lehet szó nélkül hagyni. Nem lehet azért sem, mert ez a módi, a kulisszák mögötti pártvezéri alkudozás a nép által szabadon választott képviselők lebecsülésén túl a Parlament szerepe visszaszorításának, a végrehajtó hatalom túlsúlyosságának, végső soron a demokratikus hatalmi egyensúly megbomlásának veszélyét is magában hordozza. Ugyanezen oknál fogva nem érthetek egyet azzal, hogy a paktum a köztársasági elnök megválasztásának hogyanjáról is rendelkezik. Többen szóltak itt erről. Tölgyessy Péter mondta: nem az a nagy kérdés, hogy közvetlenül vagy közvetetten választ az ország elnököt, hanem a lényegi kérdés az, ki legyen Magyarország első számú tényezője - a Kormány elnöke vagy a Köztársaság elnöke. Ehhez hozzátette Torgyán József, hogy a közvetlen elnökválasztással olyan többletjogosítványokat kap a köztársasági elnök, amely lényegesen fölé emelheti netán a parlamentáris köztársaságokban szokásos helyzetének. Úgy gondolom, ő maga is - ahogy mások is - tudja jól, hogy nem a választás módja határozza meg - erről Oláh Sándor is szólt az előbb - a köztársasági elnököt. Jogosítványait a Parlament határozza meg, az elnök hatalmát pedig ezek a jogosítványok. Hadd tegyem hozzá: már van Magyarországnak felelős és elég határozott, karakteres, kemény végrehajtó hatalma, és annak élén miniszterelnöke. Van egy erős Parlamentje, már csak azért is, mert ha jól látom a mostani vita alapján - sőt, nemcsak e vita alapján -, akkor a Parlament valódi ellenzéke a FIDESZ padsoraitól kezdődik, és eddig tart... (Derültség, szórványos taps a megjelölt padsorokban.)... Egy ilyen erős háttérrel ez a Kormány képes kormányozni, és a jelenlegi köztársasági elnöki jogosítványok is egy gyenge köztársasági elnököt jelentenek. Vagyis úgy gondolom, nem ad pluszjogosítványokat mindehhez a közvetlen választás. Tölgyessy Péter arról szólt, hogy jó lenne az európai szokásoknak megfelelően a Parlament által elnököt választani. Nos nézzük meg, hogy mennyire általánosítható Európában ez a közvetlen elnökválasztás, merthogy mi Európához kívánunk felzárkózni, és - Tölgyessy Péter szerint - ez az általános szokás. Őszintén bevallom, hogy Írországról nem sikerült információkat beszereznem, ami pedig Svájcot illeti, azt úgy gondolom, teljesen atipikusnak tekinthetjük témánk szempontjából. Ezeken túlmenően az európai parlamentáris demokráciák többsége monarchia; uralkodó az állam feje Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban, Svédországban, Dániában, Luxemburgban és Norvégiában. (Zaj.) Közvetlenül választ a nép elnököt Franciaországban, Ausztriában, Portugáliában, Finnországban és Törökországban. Közvetett, tehát a Parlament által választatik az elnök - ahogy ezt igényelné Tölgyessy Péter - mindössze három országban, melyből ő kettőt említett, az NSZK-t és Olaszországot. Azt nem tette hozzá, hogy az NSZK-ban és Olaszországban is kétkamarás Parlament van, és az egy kicsit más helyzetet jelent, mint az egykamarás Parlament, és a miénk is. A miénkhez hasonló egykamarás Parlament egyedül Görögország Parlamentje, ahol közvetlenül a Parlament választ elnököt, ám minősített többséggel, ami azt jelenti, hogy az első fordulóban és a másodikban 2/3-os, a harmadik fordulóban 3/5-ös többség szükséges az elnök megválasztásához, és ha ezután sem történik meg, akkor a Parlamentet oszlatják fel. Ez tehát az európai helyzet és az általános szokás. Ha pedig a MDF és SZDSZ megállapodását abból a megközelítésből vizsgálom, mi az, ami távlatosan is az ország érdekeit szolgálja és mi az, ami kifejezetten a két pártét - s ez utóbbi, úgy gondolom, nem lehet alapja az Alkotmány módosításának -, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy a most javasolt elnökválasztás-módosítás pártpolitikai célokat szolgál, most is és korábban is. Ugyanis mindenkor csak azt latolgatta a két párt, hogy számára éppen melyik megoldás a kedvező. Az MDF az elmúlt 10 hónap alatt háromszor változtatott ezzel kapcsolatos álláspontján, az SZDSZ pedig a népszavazást követően - legalábbis a nyilvánosság előtt - hajlott arra, hogy változtasson a közvetlen elnökválasztást elutasító véleményén (zaj), és a paktum részévé is csupán a két párt szempontjai alapján tették, mert még a partnerpártokat is kirekesztették ebből. Emögött tehát nem hosszú távú politikai, alkotmányjogi, az intézményt stabilizáló megfontolás húzódik meg, hanem szűk pártérdekek. És hadd tegyem hozzá: az elnökválasztás módja nem tartozik a kormányozhatóság kérdéskörébe, mert lényegesen nem befolyásolja, hogy a Kormány jól vagy rosszul működik. Vagyis az elnökválasztás módjára vonatkozóan a két pártnak valójában komoly politikai indoka nincs. Mindezt nemcsak én gondolom így, hadd idézzek két rövid levélrészletet, amelyben az egyik a paktumot a tekintetben teszi bírálat tárgyává, hogy "addig, amíg a két párt a nép bizalmát el nem nyerte, a rendszerváltozás mellett tett hitet, és íme most úgy látszik, hogy megint a nép feje felett, a nép megkérdezése nélkül hoz döntéseket csakúgy, mint az egykori állampárt. Nemcsak szavaikkal, de tetteikkel is azt magyarázzák, amit az elmúlt évtizedekben unos-untalan az országot irányító politikusok: a nép nem tudja, mi a jó neki, mi, politikusok viszont tudjuk, és azt teszi majd a nép, amit mi jónak tartunk. Ez lenne a híres rendszerváltás?" - kérdezi egyikőjük. A másik:" Megdöbbenve hallom, hogy véglegesen is Önök fogják megválasztani a Köztársaság elnökét. Hát az Antall úr ne akarjon minket megkímélni, megyünk mi örömmel szavazni! Már megint ott tartunk, hogy nélkülünk döntenek? Köszönjük, ebből elég volt!" (Zaj. Közbeszólás: Ebből is!) Tisztelt Ház! A jelenleg hatályos Alkotmány szerint a köztársasági elnököt az állampolgárok közvetlenül választják meg. A két párt megállapodása és a mostani alkotmánymódosítási javaslat ettől a jogától kívánja megfosztani a polgárokat. (Zaj.) Megkérdezem: milyen alapon? Vajon hova tűnt a tavaly még oly vehemensen népszavazást követelők "Döntsön a nép!" akarata. (Dr. Tölgyessy Péter: Itt vagyunk!) Hova tűnt a nép igazságosságába vetett hite? Milyen jogon állítja bárki, hogy a nép már belefáradt a választásba? Ez a politika valóban nem más eleddig, mint a korábbi, amely polgárait saját sorsuk intézésére, akaratuk kinyilvánítására éretlennek, kiskorúnak tekintette. Joggal szóltuk meg ezért, s azért kell szóvá tenni most is, nem léphet az egypárti diktatúra helyébe kétpárti diktátumrendszer. Ami engem illet, én nem is fogadom el - lehet, hogy nagyon patetikusan hangzik -: fellebbezek a néphez (derültség), népszavazást kezdeményezek! A népszavazásról szóló törvény értelmében 50 képviselő kezdeményezheti országos népszavazás kiírását. A tervezetet elkészítettem, eddig azt 41 képviselőtársam aláírta. Én azt kérem mindazoktól - elsősorban az egyéni választókerületben megválasztott képviselőktől -, aki úgy érzi, hogy számára lelkiismereti kérdés megtudni erről választói véleményét, csatlakozzon indítványomhoz. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a jelenlegi alkotmánymódosítás, a kétharmados többség eltörlése arra is irányul a népszavazási törvény megváltoztatásánál, hogy bárha összegyűlik százezer aláírás, akkor se legyen kötelező elrendelni a Parlamentnek a népszavazást, hanem ezt is majd a Parlament fogja megítélni és netán felülbírálni. Ezért most azt kérem mindazoktól az országban, polgároktól, szervezetektől: aki egyetért azzal, hogy népszavazás döntsön az elnökválasztás módjáról, keressen meg engem, ha vállalja az aláírások gyűjtését. (Zaj, fütty.) Gyűjtsünk százezer aláírást! Az elmúlt hónapokban oly sokszor és oly sokféleképpen változó, pártpolitikai érdekektől gyengített jogintézmény dolgában tisztességes (nagy zaj) és tartós megoldást csak egy népszavazás jelenthet. Ennek eredménye ugyanis kötelezi a Parlamentet és a pártokat, ugyanakkor radikális megoldást is ad, mert a döntést kivonja a pártpolitikai csatározások és a párterőviszonyok változó légköréből. Végül ez a legdemokratikusabb megoldás, mert a köztársasági elnök megválasztásáról hét és fél millió állampolgár dönt és nem pártvezetők, népszavazáson és nem párnázott ajtók mögött. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldal legszélén.)