Katona Béla (MSZP)
KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy 20 oldalas, 51 paragrafust és körülbelül 90 pontot tartalmazó alkotmánymódosítás fekszik előttünk. Úgy gondolom, hogy ekkora mennyiségben az alkotmánymódosítás sürgősen nem indokolható. Én mérnök vagyok, nem jogász, lehet, hogy rosszak az információim, de én úgy tudom, hogy a demokratikus jogállamokban az Alkotmányt olyan meghatározó jellegű és hosszú távú alaptörvénynek tekintik, amelyet nagyon ritkán módosítanak, indokolt esetben, és lehetőleg úgy, hogy az hosszú távra érvényes maradjon. Lehet persze erre azt mondani, hogy ez egy 49-es sztálinista Alkotmány, de már többen előttem elmondták, hogy ez nem így van, hiszen a tavaly október 18-án elfogadott módosítás az Alkotmány legnagyobb részét kicserélte, ez a módosítás akkor valamennyi, most a Parlamentben lévő párt közös részvételével jött létre, és én azt is megnéztem, hogy a mostani módosításnak ez az 50 pontja melyik részére vonatkozik, az akkor módosított részére-e az Alkotmánynak, vagy ami eredetileg maradt, és ennek a nagy része az akkor módosított részére vonatkozik. Persze megvan ma még a Házszabályban az a lehetőség, hogy Alkotmányt is lehet sürgősséggel módosítani, és ezt 113 képviselőtársunk igénye alapján a Parlament el is fogadta. Miután az eredeti javaslathoz nem volt indoklás mellékelve, megpróbáltam tegnap reggelig, amíg az indoklást meg nem kaptuk, saját magam kitalálni, hogy ezeknek a módosításoknak, e módosítások sürgősségének vajon mi az indoka. Én azt természetesen értettem, hogy az MDF és SZDSZ között kötött paktumot minél hamarabb az Alkotmányban is rögzíteni kell, nehogy valamelyik fél meggondolja magát. Elég nehezen néztük ma itt többen, hogy az SZDSZ képviselői, még a közismerten jó szónok Tölgyessy Péter is hogy küzdött azzal, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezérszónokaként próbálja elfogadtatni azokat a módosításokat, amelyeknek egy része pontosan az ellenzék lehetőségeit csorbítaná. Természetesen azt is értettem, hogy a demokratikus szocializmus, egyébként Európában haladó értékrendszerként elismert, fogalmát addig kell kitiltani a magyar Alkotmányból, amíg a korábban alaptalanul szocializmusnak nevezett állampárti rendszer hibáinak és bűneinek felhasználásával fenn lehet tartani annak pejoratív értelmezését. A többi javasolt paragrafust átnézve viszont minimum három különböző kategóriát találtam. Találtam olyan javaslatokat, amelyek abszolút jelentéktelenek, egyáltalában nem sürgősek és ráértek volna egy következő Alkotmányt is megvárni. A másik csoportba sorolhatók azok, amelyek ugyan fontosak, de véleményem szerint kellően nem előkészítettek, és egy harmadik csoport volt az, amelyik fontosnak is nevezhető, és az előkészítésük is a tárgyalásra megfelelő színvonalat biztosít. Hogy ne csak általánosan beszéljek, egy-két példát szeretnék mondani mind a három csoportra. Jelentéktelennek és ráérőnek nevezem például a 6., 7., 11., 31. §-ban foglalt módosításokat. Nagyobb gondban vagyok azokkal a törvénymódosításokkal, amelyeket magam is fontosnak érzek, de úgy érzem, hogy nem érik el azt az előkészítettségi szintet, amely itt a Parlamentben a részletes tárgyalásokhoz szükséges lenne. Ilyennek tekintem az alapvető emberi jogokkal foglalkozó 3. §-t például, ahol nemcsak az a baj, hogy az emberi jogok lényeges tartalmát nem részletezi, hogy mit ért ezalatt, hanem az is a baj, hogy kivette a kétharmados szavazási hatály alól ezt a paragrafust. Ez gyakorlatilag azt jelenti, lehet, hogy az előterjesztők szándékával ellentétben, hogy ezeknek korlátozási lehetősége egyszerű többséggel gyakorlatilag korlátlanná válik. A 45. §-ban gyönyörűen megfogalmazzuk, hogy a Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és nyelvi kisebbségek képviseletét biztosítják. A 24. §-ban viszont eltöröljük a nemzetiségi képviselők behívási rendszerét, amely valószínűleg rossz is, és nem alkalmas valódi képviseletre, és helyette bevezetésre javasoljuk a nemzetiségi jogok országgyűlési biztosát. Itt csak az a gondom, hogy vajon kellően előkészített-e ez a módszer, vajon megkérdeztük-e a nemzetiségeket képviselő szervezeteket, és ezeknek a döntő többsége egyetért-e vele, vagy helyettük és nélkülük szeretnénk valami döntést hozni, mert egyetlen előterjesztésben erről egy szót nem hallottam, hogy ezzel az egyetértéssel rendelkeznénk. És ha már itt tartok, akkor szeretnék reagálni egy elég gyakran hangoztatott mondatra, amely ma is elhangzott itt a teremben, és talán egy kicsit mutatja még a nemzetiségekkel kapcsolatos alapállásunkat. Torgyán képviselőtársunk a 15 millió magyar nevében beszélt. Én azt hiszem, hogy jó lenne, hogyha egyszer az ország lakosságáról is úgy beszélnénk, hogy figyelembe vennénk, hogy itt a 10 és 1/2 millión belül élnek nemzetiségek is, és elismernénk a jogokat, hogy az ő nevükben is beszélhet esetleg valaki más is. Azzal én egyetértek, hogy ennek a nemzetiségi ombudsmannak igen széles hatásköre legyen. Valószínűleg egy miniszteri hatáskörnek megfelelő lesz ez. De őszintén szólva annak nem nagyon örültem, hogy itt az elmúlt napokban mintha már egy miniszteri székfoglaló is elhangzott volna ebben az ügyben. Azt megértem, hogy a 4. §-ból törölni kell a gazdasági tervezés fogalmát, bár én úgy gondolom, hogy ez nem egyszerűen a sztálinizmus elleni küzdelmet jelenti. Arról van szó, hogy amikor a nagyon szükséges gazdasági változások melléktermékeként megjelennek a gazdaságokban bizonyos vadkapitalizmusra utaló jelek is, különösen fontos lenne, hogy a fejlett ipari országok által kisebb- nagyobb mértékben mindenütt használt gazdasági tervezés jelenjen meg a mi tényleges gyakorlatunkban is. Nagyon érdekes ellentétnek tartom, hogy mind a három gazdasági miniszterünk tapasztalatainak egy részét a tervgazdasági intézetben szerezte az elmúlt években. Nem hiszem, hogy az Országgyűlés feloszlatásának a 16.§-ban leírt törvényei valóban annyira sürgősek, hogy a megalakulást követő negyedik héten erről már sürgősséggel tárgyalnunk kellene. Azáltal, hogy korábbi döntésünkkel megszüntettük a miniszterek ellen beadható bizalmatlansági indítványt, és minden egyes miniszterrel kapcsolatos kifogásunk csak az egész Kormánnyal szemben meghatározott bizalmatlansági indítványként jelentkezhet, úgy gondolom, hogy a Parlament feloszlatásának előírt lehetőségei azok enyhe, a képviselőkkel szembeni zsarolásnak is megfelelnek. A konstruktív bizalmatlansági indítványról az a véleményem - röviden mondom el, mert más frakciók szólnak erről-, hogy nem a gyermekcipőben járó demokráciáknak szokott ez a használatos formája lenni. Félek tőle, hogy ez nálunk csak a pártokon belüli puccsnak a Parlamenten keresztül történő lebonyolítására ad lehetőséget. Ezek a törvények az előkészítetlenségük miatt nekem gondot okoztak, azzal együtt, hogy nagyon fontosnak tartanám őket. A többi törvény, amit nem említettem, olyan, aminek a tárgyalásával egyetértek akkor is, ha a részletes vitában lesznek eltérő véleményeink. Nem tudtam besorolni egyik általam önkényesen alkotott csoportba sem a köztársasági elnök választásának kérdését. Ezzel nem is akarok hoszszan foglalkozni. A szocialista párt frakciója számára ez az ügy sem sürgősen, sem normál parlamenti menetben nem elfogadható. Azt a tanulságot hordozza, hogy az adott szó a megújult politikai életben sem jelent sokat. Sem az aláírt politikai egyezmény, sem felelős politikai vezetők nyilatkozatai nem érvényesek, csak addig, míg az egyes pártok hatalmi érdekei mást nem kívánnak. Ez kár. Tisztelt Ház! Nagyon büszke voltam arra, hogy tagja lehetek a szabadon választott első magyar Parlamentnek. Most viszont időnként úgy érzem, hogy ezt sokan keveslik, és el akarják érni a Közép-Európa leggyorsabb parlamentje címet. Az elmúlt hetekben viharsebesen rohantunk keresztül különböző törvényjavaslatokon, mindig sürgősséggel, és sok esetben kellő előkészítés nélkül. Egyszer ennek megálljt kellene parancsolni. Egy Parlament sokféle jogáról lemondhat, de arról, hogy törvényeket kellő előkészítés után kiérlelt és megfontolt döntéshozatallal alkosson, nincs joga lemondani, mert ez kötelessége is. Ha egy profi, félprofi vagy profivá váló Parlament, amely folyamatosan ülésezik, igen fontos kérdésekben hagyja magát belehajszolni kapkodó döntésekbe, akkor valóban nem marad más feladata, mint az államtitkárok jogállásáról, a környezetvédelmi bizottság nevéről vagy ügyrendi kérdésekről folytasson nagyon intelligens, hosszú, önmutogató vitákat. Ezek azonban nem emelnék a Parlament tekintélyét. Nemrégen Szokolay képviselő úr egy emlékezetes, frappáns hozzászólásában pártunk frakcióját színfoltnak nevezte. Szeretném elmondani, hogy ez a színvonal több mint félmillió embert képvisel. Az ő nevükben nem szabad hozzájárulnunk további kapkodáshoz. Azt javaslom, hogy a Parlament így ne engedje részletes vitára ezt a törvényjavaslat-csomagot. Adja vissza az előkészítőknek, kérje fel őket, hogy a közben megalakult Kormány bevonásával azokat terjeszszék csak be a részletes vitára, amelyek valóban fontosak, tisztességesen elő vannak készítve és tárgyalásuk sürgős, mert tényleg akadályozza a Kormány és az ország tevékenységét. Ebben a Parlamentben sem hatnak igazán az érvek az ellenkező oldalon ülő képviselőkre, most mégis azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, gondolják végig, amit elmondtam. Értsenek egyet azzal, hogy egy Parlament csak nagyon indokolt esetben mondhat le a megfontolt törvénykezés jogáról! Mivel itt az Alkotmányról van szó, erről nem mondhatunk le. Kérem, fogadják el javaslatomat! (Taps.)