Szájer József (Fidesz)

1990. június 4.

DR. SZÁJER JÓZSEF (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nincsen társadalom, amely örök életű Alkotmányt vagy örök életű jogot tudna alkotni - írja az amerikai Alkotmánynak az atyja. Nem ilyen az amerikai, de az olasz Alkotmány sem. Az olasz Alkotmányt is az elmúlt időszakban, az elmúlt harminc évben legalább négyszer módosították. A most előttünk fekvő alkotmánymódosítás szerzőit nem is vezette az öröklét hiú igénye. Justinianus vagy Jefferson büszkesége hogyan is vezethette volna, amikor egy sebtében megkötött pártközi megegyezés határidejének szorításában kellett neves jogász szerzőinek összecsapniuk a szövegét. (Derültség.) Az eredmény persze így sem lebecsülhető. Végre egy, a többpártrendszerben is működőképes, a kormányzati és ellenzéki funkciókat tisztán elhatároló Alkotmányunk lehet. Megkönnyebbülhet mostantól az a szocialista párti képviselőtársunk is, aki nemrégiben azt nyilatkozta az egyik újságban, hogy milyen nehéz lesz az Alkotmány ama passzusát megvalósítani, amely a demokratikus szocializmusra utal. Vegyük hát le a felelősséget a vállukról, húzzuk ki gyorsan ezt az ódivatú rendelkezést. A sietséget ebben az esetben nem ellenzem. Meg kell előznünk azt, hogy mondjuk Thürmer úr az Alkotmánybírósághoz rohanjon a szocializmus megvédése érdekében. Szocialista képviselőtársaimnak azonban továbbra sem kell aggódniuk, talán még akad oly nyugodt erő a házban, amely ha nem is szocialista, de legalábbis a szociális piacgazdaságot valósítja meg jobb sorsra érdemes hazánkban. (Derültség.) Ugyanakkor ez még mindig nem oldja meg a sztálinizmusnak a kérdését. Hankó Faragó Miklós képviselőtársam megemlítette, hogy abban az esetben, hogyha a Parlament kétharmados többséggel fogadja el az ügyészségi törvényt, abban az esetben sztálinistább, mintha csak abszolút többséggel. Azt hiszem, hogy így az SZDSZ-szel, FIDESZ-szel és az MSZP-vel feldúsult többség valóban okot ad arra, hogy sztálinistának tekinthető ebben az esetben a Parlament. (Taps, derültség.) Tisztelt Ház! Mivel a vitában a FIDESZ részéről benyújtott hat módosító indítványnak én vagyok a szerzője - ezek a 85-ös szám alatt találhatók a módosító indítványok között -, előre is elnézést szeretnék kérni a rengeteg olvasnivalóért. Indítványaim az Alkotmány alapelveit és alapvető jogokat érintő módosításokhoz kapcsolódnak. Az Alkotmány 1. fejezetét érintő javaslatok többségével egyetértek. Nem eléggé következetes azonban a gazdaságra vonatkozó elveknek a kifejtése az alkotmánymódosítás tervezetében. Javaslataim a piacgazdaság, a gazdasági alkotmányosság egyértelmű összehangzó rögzítését kívánják. Az a törekvés vezérelt, hogy ne pusztán politikai deklarációvá, hanem valóságos, bíróságok előtt is hivatkozható jogi szöveggé váljon az alkotmány e része is, és eltűnjenek a múlt rendszer nyomai a szövegből. A 7. szakasz (1) bekezdéshez, tehát a 85-ös módosítás harmadik oldalán található javaslatom arra vonatkozik, hogy törölje az Országgyűlés az Alkotmányból a szövetkezetek támogatását és elismerését; egy valódi piacgazdaságban ugyanis nem teremthetünk alá-fölérendeltséget a különböző vállalkozási formák között. Ilyen erővel nevesíthetnénk azt is, hogy az Alkotmány a kft.-ket, a részvénytársaságokat vagy mondjuk a nemzeti megújulás programja által vállalkozási formának tévesztett lízinget részesíti különleges bánásmódban. (Derültség.) Nincs ok tehát a szövetkezetek kiemelésére. A szövetkezetekről szóló rész amúgyis ellentmondásban maradna a vállalkozás szabadságát kimondó szakaszokkal. Ha a szövetkezetek védelmére nincs is szükség, annál inkább védeni kell a földhöz való tulajdonjogot. Erről szól a 7. szakasz (3) bekezdéseként a kiegészítő indítványom; a negyedik oldala a módosító indítványomnak. Eszerint a földről szóló törvény elfogadásához a jelenlegi országgyűlési képviselők szavazatának kétharmada legyen szükséges. Ezt a földtulajdonviszonyok szabályozásának fokozott társadalmi jelentősége indokolja. Ezzel kisgazda harcostársaink is bizonyára egyet fognak érteni, hiszen Kohinoor gyémántját nem védhetik holmi egyszerű többséggel elfogadott közönséges törvények. (Derültség és taps.) A módosításom ötödik oldalán szereplő 7. szakasz kiegészítő bekezdés az Alkotmány eddigi lényeges hiányosságait kívánja megoldani. Más polgári demokráciákhoz hasonlóan megteremti a normaszövegben a tulajdonhoz való jog alanyi jogként való védelmét. Az eddigi szöveg ugyan védi a tulajdont, de nem a hozzáfűződő alanyi jogot. Ez a megoldás követi a francia forradalom emberi és polgári jogok nyilatkozatának példáját. Javaslatom elfogadása szimbolikus jelentőségű lehet a polgári szabadságok és a magántulajdon alapján álló piacgazdaság melletti állásfoglalás szempontjából. A javaslat nem más, mint a legnagyobb parlamenti párt egyik fő jelszavának Alkotmányba fogla lása. Csak emlékeztetnék Kölcseyre: tulajdon és szabadság. (Derültség.) A gazdasági alapjogokat érintő utolsó javaslatom a 4. szakasz (2) bekezdéséhez a második oldalon található; egy megvalósíthatatlan követelményt iktatna ki az Alkotmányból. Tulajdonképpen ez egy jó tanács a mindenkori kormányzó pártok, de különösen egy, kinyilvánított szándékaiban gazdasági rendszerváltást vezényelni vágyó kormánypárt részére. Továbbra is elismerve a normaszövegben a vállal kozás és a piac szabadságát, kimaradna a szabadságok korlátozását kétharmados törvényhez kötő követelmény, ugyanis ha ez mégis bennmarad, akkor ma nap mint nap alkalmazott gazdasági intézkedéseket - ilyenek az export- és importkorlátozások, a tőzsde-, a bankfelügyelet, a devizaszabályok és még sorolhatnám tovább - azonnal alkotmányellenesnek lehetne nyilvánítani. A kormányozhatósághoz ez is kell, s jobb, ha kimondjuk, mintha szemet hunynánk e folyamatosan alkotmánysértő gyakorlat felett. Azért mertem a gazdasági rendszerváltást kifejező gazdasági alapelvek körében tartalmi módosításokat tenni a fenti elemzett négy esetben, mert úgy vélem, ez nem megy túl a mostani alkotmánymódosítás ambícióin. De szakmailag, tartalmilag és formájában javítja azt. Az általános rendelkezésekhez az előterjesztők szándékai szerint is hozzányúl a módosítás, és az én indítványaim ezekhez kapcsolódnak. Tisztelt Országgyűlés! Módosító indítványaim másik csoportja az alapvető jogok biztosítékaira vonatkozik. A Parlament remélhetőleg hamarosan folytatja a polgári szabadságjogokról szóló alapvető törvények megalkotását. Fontos lett volna, hogy a tárgyalt törvényjavaslat ehhez iránymutatást adjon. Ez az iránymutatás azonban hiányzik. A kétharmados törvényekből nem bontakozik ki a polgári szabadságjogok teljes modern katalógusa, kialakuló demokratikus rendünkben azonban a kétharmados törvényeknek különös jelentőségük lesz. Erre épülhet majd rá az új Alkotmány, de szükség lett volna egy mögöttes, átfogó koncepcióra is. Azt sem lehetett volna ejteni. Azt remélem, senki sem vitatja, hogy minél előbb új Alkotmány kell, olyan Alkotmány, amelyről Thomas Jeffersonnal el lehet mondani, hogy országunk összegyűjtött bölcsességeinek folyománya. Sajnálatos, hogy a nemzeti megújhodás programja egy szót sem ejt az új Alkotmány tervéről. Lényeges biztosíték az új módosítás szerint is, hogy az alapvető szabadságjogokat védő törvényeket nem módosíthatja kényére-kedvére semmilyen egyszerű kormánytöbbség, hanem elfogadásukhoz politikai konszenzusra van szükség. Ez a garancia az új Alkotmányban majd ki kell hogy egészüljön a polgári engedetlenség jogával, hiszen egy bármenynyire is általános politikai konszenzus sem sértheti az egyén jogát, azt a jogot, amelyet nem ruházott át semmiféle kormányra, semmiféle parlamentre; de ez a jövő kérdése. Sajnálatos, hogy ez a javaslat éppen az ellenkező irányban kíván jelentős lépést tenni. A 3. szakasz (2) bekezdéséhez tett, tehát a módosításom 1. oldalán található indítványom éppen arra irányul, hogy megakadályozza az alapvető jogok korlátozására irányuló kísérletet. Ez a kísérlet azt célozza, hogy az alapvető jogoknak csak a lényeges tartalmára vonatkozóan követeljen meg a törvény szabályozást. Ez a javaslat megengedhetetlen módon szűkítené az alapjogok védelmét, hiszen ki döntheti el azt, hogy mit jelent a lényeges tartalom. Másként vélekedhet például a sajtószabadság lényeges kérdéseiről - hogy egy ma divatos névsorral éljek - Bánk bán, Tiborc vagy Petúr (derültség), hiába ugyanazon párt, illetve tragédia tagjai a felsorolt urak. (Taps.) Az azért, hogy enélkül parttalanná válnék a törvénykezés, nem elegendő egy jogvédő garancia felpuhítására. Az alkotmányosság nemzetközi normái e tekintetben elegendő iránymutatást adnak. Az előterjesztők érve, hogy a pihenés jogának alapján a szervezett üdültetés szabályait is törvénybe kellene foglalni, alaptalan. Az azonban már a pihenés jogához tartozik, hogy mindenkinek joga van heti pihenőnapra, és hogy a vasárnap a mi kultúránk hagyományainak a megsértése nélkül nem tologatható a miniszterek kedve szerint, amire eddig már számos példa volt. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb vázolt szűkítés terjedelmében is szembenáll a mostani alkotmányozással, amely a jogok biztosítékait akarja megteremteni, biztos alapokra akarja helyezni. Ismét kedvenc szerzőmet, Thomas Jeffersont kell idéznem, hogy felriasszam demokrata lelkiismeretünket. "Inkább kitenném magam a túl sok szabadság kényelmetlenségének, mint annak, hogy túl kevésben legyen részem." Lehet, hogy téves a mércém, de sohasem fogom feladni azt a szándékomat, hogy kivegyem a kevesek hatalmából azt, hogy a sokaság dolgát korlátozzák. Egy új Alkotmány egyértelmű szabályozása végett majdan bevezethetné az osztrák Alkotmányból ismert alkotmányos norma fogalmát. E megoldás szerint a szabadságjog garanciáját jelentő szabályhoz minősített többségre, többi részeihez pedig egyszerű többségre van szükség. A kerettörvény fogalma hasonlóan biztosíthatná, hogy valóban nem törvényi jelentőségű szabályokat alacsonyabb szinten lehetne megfogalmazni. Bízunk az európai jogrendszerek és saját jogérzékünk ítéletében. Jogi kultúránk több évszázados alapértékei kellő iránytűk lehetnek annak az eldöntésében, hogy mi kíván törvényi szabályozást. Utolsó módosító javaslatom - amely a módosító javaslatok között is legutolsóként szerepel - a 37. szakasz (2) bekezdéséhez járul, egy alapvető szabadságjogot érint, éspedig az őrizetbe vétel törvényességét garantáló, az angol jogból átvett habeas corpus intézményét. (Gyér taps.) Az Európába való jogi belépőnek is lehetne tekinteni ezt a magyar jogból régóta hiányzó intézményt. Véleményem szerint azonban ez a szabály csak akkor jelent tényleges jogot, valós biztosítékot, ha konkrét időpontot tartalmaz. Én az Európában bevett 72 órát tartom megfelelőnek, de kérem az igazságügy-miniszter urat, hogy nyilatkozzék, ha erre a bírósági rendszer ajánlása nem ad lehetőséget, mi legyen az az időpont, amelyet még elbír a jelenlegi igazságszolgáltatás. Hogy emlékeztessem a szabályra a jelenlevőket, arról van szó, hogy az őrizetbe vétel után a bíróság elé állításig nem telhet el 72 óránál több, ellenkező esetben szabadlábra kell helyezni. Ha nincs az őrizetbe vétel konkrét időhöz köt ve, akkor a "rövid időn belül" kifejezés nagyon sokféle értelmezést nyerhet egy évtől három percig terjedő skálán. Az orosz nyelvben járatos kollégáink valószínűleg ismerik a "kis szicsasz" és a "nagy szicsasz" közötti különbséget. (Derültség, taps.) Tartalmi észrevételeim után szeretnék egynéhány formai megjegyzést is tenni. Az alkotmánymódosítás tervezetében nem nagyon törekszik a jogászi értelmezést segítő és elegánsabb egységes szóhasználatra. Csak utalnék arra, hogy a szabadságjogokat felsoroló, kétharmados többséget megkívánó záradékokban a törvények megnevezése nagyon tarka képet mutat: utazási, letelepedési szabadság szabályozásáról törvény, személyes adatok védelmét biztosító törvény, a lelkiismereti és vallásszabadságot elismerő törvény, és így tovább. Lehetne sorolni a példákat. Ezt a szóhasználatot lehetne egységesíteni, legalábbis egy Alkotmányhoz ez lenne méltó. Csak azért említettem ezeket az amúgy lényegtelen elemeket, mert sokszor a FIDESZ részéről támasztott kifogás éppen a sietséggel szemben van, és az ilyen pontatlanságok éppen ebből a rohammun kából keletkeznek. Az általam benyújtott számos tartalmi indítványnak ez az egyik fő oka. Több vád ért bennünket, hogy korrigáljuk indítványainkat, azért nem álltunk elő velük a múlt heti bizottsági ülésen, mert titkoljuk őket. Annak, hogy csak most láthatjuk a javaslatainkat, ennél jóval prózaibb oka van. Mostanra készültünk el velük. Engedtessék meg nekünk, hogy ha már az előterjesztés sietős volt, akkor mi is kihasználjunk minden percet, hogy alapos munkát végezhessünk. A lassúság és az alaposság közé, illetve a lassúság és a szakértelem közé - Rott Nándorral szemben - mi nem teszünk egyértelműen egyenlőségjelet. A kormányalakítás lassúsága nem biztos, hogy a szakértelemnek a dúskálása miatt történt. (Derültség, taps.) Egyetlen vigaszunk az, hogy a paktumot megkötő pártok tagjainak, képviselőtársaimnak is csak ugyanennyi idő állt rendelkezésükre a felkészüléshez, és ők még módosítást is csak módjával tehetnek, hogyha lojálisak saját pártjaikhoz. Végül is egy, a sietségre utaló részletet felolvasok a szövegből, amelyet Kutrucz Katalin már említett ugyan. Ez azt mondja, hogy "a jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek az elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges." Hogy szól ehhez az indoklás? "A javaslat a jogalkotás rendjét szabályozó törvény elfogadásához egyszerű többséget ír elő, ami azt jelenti, hogy e törvény elfogadásához az Országgyűlés tagjai több mint felének jelenlétében a jelenlevők több mint felének igen szavazata szükséges." A törvényszöveg és az indoklás eltérésének az oka itt természetesen nem a figyelmetlenség. Erre még a futtában folytatott alkotmányozás sem adhatna okot. Teóriám szerint - mivel a paktum két párt kompromisszuma - a megegyezés egy titkos záradéka úgy szólhatott, hogy a törvény szövegét az MDF, az indokolást pedig az SZDSZ képviselői készítették. (Élénk derültség és nagy taps.) Vagy fordítva. Vitatézisem bizonyítását a történelemre hagyom. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.)