Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rövid hozzászólásom szinte tisztán polemikus jellegű lesz. Szeretném a még az előző Parlamentben Király Zoltán képviselőtársammal elkezdődött párbeszédemet folytatni az elnöki kérdésről. Akkor neki, abban a Parlamentben sikerült az MSZP és az MSZMP szavazataival ismeretes javaslatát elfogadtatnia, ezért volt szükség ennek a bonyodalmas kérdésnek az újratárgyalására. Király Zoltán képviselőtársam megjelölte ebben a teremben, hogy honnan meddig tart az ellenzék. A magam részéről ezt nem tudnám ilyen magabiztosan meghatározni; mindenesetre azt látom, hogy a teremnek azon a részén, ahol ő ül, igen nagy a potenciális elnökjelöltek sűrűsége. (Derültség és felcsattanó taps.) Tisztelt Országgyűlés! Volt már az alkotmány- és jogtörténetben vita arról, hogyan kell megválasztani a köztársasági elnököt. A múlt században Franciaországban, amikor Boulanger tábornok - ismert puccsista - szerette volna megszerezni az elnöki hatalmat, egyik legfőbb híve, DéroulŐde, az ismert nacionalista költő a következő egyszerű és igen meggyőző magyarázatot mondta: "Hogyan lehet - kérdezte ő - megtartani a republikánus államformát úgy, hogy a parlamentarizmust és a szabadságot fölszámoljuk? A módszer erre az, hogy nem a törvényhozást, hanem a végrehajtó hatalmat választja meg közvetlenül a nép." Szeretném, ha nem ez a modell vezetne bennünket. Király Zoltán képviselőtársam hivatkozott arra, hogy valóban csak kevés európai országban választja meg a parlament a köztársasági elnököt. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az a két ország, amelyre ő is hivatkozott, amelyben a parlament választja meg az elnököt - Németország és Olaszország -, két olyan ország, amely társadalmi és alkotmányos rendjét a diktatúra után határozta meg - nem véletlenül. Király Zoltán képviselőtársam arra is hivatkozott, hogy egyébként a demokráciák körében Európában a monarchiák vannak többségben. Erről, a monarchiákról szeretnék néhány szót szólni. Meg kell mondanom ugyanis, hogy az SZDSZ és az MDF által előterjesztett alkotmánymódosító egységcsomag elnöki része voltaképpen az alkotmányos monarchia bizonyos vonásait hordozza magán. Miért éppen az alkotmányos monarchiákban a legstabilabb, a leghagyományosabb, a legjobban meggyökeresedett a liberális demokratikus rend? Azért, tisztelt Országgyűlés, mert az államfői tisztség pusztán szimbolikus; nem tömegszenvedélyek és politikai indulatok, nem a népet megosztó szimbolikus pártküzdelmek tárgya, hanem csupán a nemzeti egység szimbóluma. Ezt a szimbolikát valósítja meg keserű pártküzdelmek után a Szabad Demokraták és a Magyar Demokrata Fórum javaslata. Akinek ez a fajta nemzeti egység, ez a fajta konszolidált, nyugodt, demokratikus megoldás nem tetszik, az szervezzen aláírási kampányt! (Taps.) Ha már szót kértem, szeretnék néhány szót fűzni Katona Béla képviselőtársam fölszólalásához is. Katona Béla képviselőtársam kifogásolta, hogy a demokratikus szocializmusnak - mint igen helyesen mondotta - nyugaton is elismert politikai célkitűzését, a törvényhozó az Alkotmányból kihagyni szeretné. Mi elismerjük a demokratikus szocialisták egyenlő jogait bárki mással, éppen ezért nem szeretnénk, hogy az Alkotmányban egy politikai irányzat megnevezése volna található. Ha a Szocialista Pártnak akkora sikere lesz a következő választásokon, hogy az Alkotmány absztrakt keretét demokratikus szocialista tartalmakkal töltse ki, azt ez az Alkotmány nem fogja megakadályozni. (Derültség a középtől balra.) Katona Béla képviselőtársam feltett továbbá egy kérdést - én csak egy információt szeretnék a tudomására hozni. Az érdekelte, hogy amikor a nemzetiségi képviselet ügyében a megegyezésben szereplő két párt ezeket a javaslatokat tette, vajon megkérdeztük-e a nemzetiségi képviselőket, a nemzetiségi szervezeteket. Igen, tisztelt Képviselőtársam, megkérdeztük őket. Már az elmúlt parlamenti sajnálatos szabályozás idején számos független nemzeti kisebbségi szervezet képviselője keresett meg engem, kifejezésre juttatva, hogy ők nem kérnek ebből a semmit sem érő, pár képviselőt jelentő behívásból, ehelyett viszont erős ombudsman-i intézményeket szeretnének. Nem állítom, hogy ezek a nemzetiségi szervezetek minden nemzetiségi polgárt képviselnek, de igen erős ilyen természetű vélemény van a kisebbségiek körében. Ezt a megoldást támogatja továbbá tudtommal - mégpedig azt hiszem, jól tudom -, az erdélyi magyarság számos képviselője és jogásza. Azok a szervezetek a saját - egyébként figyelemre méltó - parlamenti választási arányukat nem tartják kielégítőnek, így azért, hogy jogaikat a román, illetőleg szlovák Országgyűlésben megfelelően képviseljék, maguk is ombudsmant szeretnének - de nekik egyelőre nincs ilyen szerencséjük. Köszönöm szépen. (Taps.)