G. Nagyné Dr. Maczó Ágnes (MDF)

1990. június 10.

G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ami itt történt néhány perccel ezelőtt, amiatt én személy szerint szégyellem magamat. Méltatlan ehhez a Parlamenthez, és itt kérném meg a képviselőtársaimat, hogy akit nem érdekel a hozzászólásom, az most álljon fel és - hogy a klasszikus formulával éljek - igyon meg Gundeléknél egy kávét addig, amíg beszélek. (Mozgás.) Rám nem mondhatják, hogy potenciális elnökjelölt vagyok, és azt sem, hogy a régi rend védelmében, felélesztésében vagy átmentésében közreműködök. Most mégis a két nagy párt által kötött megegyezés ellenében szólalok fel. (Mozgás.) A köztársasági elnök választásával kapcsolatban ugyanis felmerült, hogy erős- vagy gyengekezű legyen. A probléma ilyen irányú felvetése hamis és téves. Miféle háttérerők működnek ott, ahol az első közjogi méltóságról már megválasztása előtt kifundálják, hogy gyenge kezű legyen? Felmerült bennem a kérdés: akkor minek egyáltalán köztársasági elnök? (Mozgás.) Dísznek a hímes tojásra? Egy köztársasági elnök, egy közösség vezetőjének megválasztásakor a leglényegesebb szempont, hogy népszerű-e, vagyis hogy nép szerinti legyen. Mint tudjuk, a nemzet közös ihlet, és a nép alapvető, elvitathatatlan joga, hogy magának a közös ihlet meg=testesítőjét, a köztársasági elnököt közvetlenül megválassza. Nem értem azokat az érveléseket, amelyek a kormányozhatóság biztosítékát abban látják, hogy saját vezetőjét ne a nép válassza. Ezek szerint a kormányozhatóság akadálya maga a nép? (Mozgás és zaj.) Nem tudom, tisztelt Képviselőtársaim (az elnök csenget), hogy annyi tisztelet nincs Önökben, hogy négy-öt percet meghallgassanak? Többet nem fogok beszélni, ígérem.