Trombitás Zoltán (Fidesz)
Trombitás Zoltán
TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Többen kifejtették véleményüket a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatban, s voltak, akik úgy vélekedtek, enélkül az intézmény nélkül nem létezhet szilárd kormányzás, jól működő demokrácia hazánkban. S közben nem zavarta meg őket az a tény, hogy a magyar jogtörténet nem ismeri a konstruktív bizalmatlansági intézmény fogalmát. Nem is ismerhette, mert a magyar alkotmányosság mindig az erős parlamentre épült. Az alkotmánymódosítás e része túlzottan és feleslegesen megerősíti a végrehajtó hatalom súlyát a Parlamenttel szemben. S ha jól megnézzük, nem is a kormány hatalmát növeli, hanem a miniszterelnökét egyedül. Hihetetlenül nagy hatalom összpontosul a miniszterelnök kezében, s mivel Magyarország parlamentáris és nem prezidenciális köztársaság, az ily mérvű hatalomkoncentráció kifejezetten káros és nem hasznos a demokrácia szempontjából. Belegondoltak-e képviselőtársaim abba, ha egy benyújtott konstruktív bizalmatlansági indítvány sikeres, akkor az új miniszterelnök azt nevez ki miniszterré és államtitkárrá, akit csak akar, és olyan programot vagy olyan programnélküliséget valósít meg, amilyet csak akar, és ebben a Parlamentnek semmi beleszólása nincs, azt hatékonyan nem ellenőrizheti, legfeljebb annyit tehet, hogy ha sikerül a nagy nehezen összehozható feltételeket megteremteni, akkor egy másik személyt választhat miniszterelnöknek, aki azonban ugyanolyan szabad kézzel rendelkezik minden téren, mint előde. Nemzetközi összehasonlításban két országot ismerünk csak Európában, ahol az Alkotmány alkalmazza a konstruktív bizalmatlansági indítványt. Sajnos nem rendelkezem információval arról, a spanyol parlament miért vette át e jogintézményt az NSZK alaptörvényéből. Azt azonban látom, hogy felismerték e néhány évtizede működő rendszer számtalan hibáját, s megpróbálták a legkényesebb pontján egy apró, de korántsem lényegtelen változtatással javítani azt. Spanyolországban nincs szükség az új miniszterelnök-jelölt személyének azonnali megnevezésére, erre még két napja van a benyújtás időpontjától számítottan az indítványozóknak. S a kezdeményezés is lényegesen könnyebb az itt fekvő javaslathoz képest, mert a képviselők egytizedének támogatása a feltétel, s nem az egyötödének. A kormánytöbbség padsoraiból hangzott el az az érv is, hogy így elkerülheti az ország a hosszabb ideig ügyvezető kormányként működő végrehajtó hatalmat abban az esetben, ha a bizalmatlansági indítvány sikeres lenne, mert nyomban van új miniszterelnöke az országnak. Ez azonban gyenge érv, mert nincs így. Nincs így, mert magam is három olyan esetet számoltam össze, amikor az ország kormány nélkül maradhat, illetve a kormány csak ügyvezetőként működhet. Ezek a következők: -a miniszterelnök halála, -a miniszterelnök lemondása, -vagy ha a kormány a bizalmi kérdést önmagával szemben egy törvénytervezet benyújtása kapcsán felveti, és leszavazzák. Az első eset - őszintén remélem - nem fog előfordulni, bár ha visszatekintünk a magyar történelembe, ez sajnos nem áll példa nélkül. A második eset - a miniszterelnök lemondása - előfordulhat, a nyugati demokráciákat figyelve nem is ritka dolog. A harmadik eset - a kormány által felvetett bizalmi kérdésben való alulmaradása - szintén könnyen előfordulhat. Megjegyzem, ez utóbbi szélsőséges körülmények között úgy is előfordulhat, hogy a Kormány a képviselők egynegyede plusz egy szavazattal is megbukhat. Mivel teremthet itt stabilabb helyzetet a konstruktív bizalmatlansági indítvány? Mivel lesz szilárdabb ezekben a helyzetekben a magyar demokrácia? Csak instabilabb lehet, mert a Parlament nincs felkészülve az ilyen szituációkra, mert a hagyományos bizalmatlansági indítványok esetleges sikere mindig az ellenzék sikerét jelenti, s így van a Parlamentben egy sikeres erő, azonban a mi esetünkben ezek a helyzetek elsősorban nem egy jól szervezett sikeres ellenzék, hanem egy összeomlott kormányzat vagy egy meglepett kormányzat és egy szintén meglepett ellenzék lehetőségét vetik fel. Az itt felsorolt példák bennünket azon következtetés levonására késztetnek, hogy jóllehet e paragrafusok megnövelik a Kormány hatalmát, de ugyanakkor megkönnyítik bizonyos helyzetekben alkotmányos válságok kialakulását. Ez számunkra egyáltalán nem bizakodásra okot adó perspektíva. Végezetül szeretném a legnagyobb kormánypárt padsoraiban ülő tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, ha valamilyen ok miatt egy konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal megbukna a kormány, az intézmény jellegéből adódóan a volt miniszterelnök akkor sem alakíthatna új kormányt, ha egyébként azt a Parlament új többsége szeretné. A helyzet több mint furcsa a Parlamentben egy esetleges többséget az akadályoz meg jogának gyakorlásában, hogy jelenlegi vezetője az előző parlamenti többség vezetője is volt. Márpedig a demokráciák gyakorlatát figyelembe véve nem ritka, hogy egy bukott kormány volt elnöke alakít új kormányt új többség alapján. Ezt azonban ez az indítvány kizárja. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, ne szavazzák meg ezt a javaslatot, aminek több hátránya van, mint vélt előnye. A magyar közjogtól teljesen idegen megoldások az elmúlt 40 évben világosan megmutatták hasznosságukat, s nem volna jó most a ló másik oldalára esve, újból hazánk alkotmányos gyakorlatától távol eső, értelmetlen és káros jogintézmény meghonosítása! (Taps balról.)