Mécs Imre (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Elszoruló torokkal kezdek felszólalásomhoz, mert magam is résztvevője voltam az 1956-os szabadságharcnak és forradalomnak, a megtorlásból is kivettem a részemet, és több mint nyolcvan társamnak a halálát, kivégzését kellett végigélnem, magam is halálraítélt voltam akkor. Úgy érzem, hogy tavaly, amikor június 16-án Nagy Imrének és több száz társának temetését végre megtehettük, akkor megfogadtuk, hogy igazságot fogunk nekik szolgáltatni, méltó igazságot - és úgy vélem, hogy a mai határozatunk ezt az igazságtételt fogja teljesíteni. Úgy gondolom, hogy több embert kivégeztek 56 után, mint ahányan itt ülünk az Országgyűlésben. Ez is egy Országgyűlés, a magyar hősi halottak, a szabadságharc hőseinek Országgyűlése, és én életben maradtam, és nekem kell elmondanom azt, amit ők mondanának. De több mint 24 000 embert ítéltek el 56 után, több mint 200 000 ember volt kénytelen elhagyni az országot; és azt hiszem, nagy részüknek is a véleményét tolmácsolom akkor, amikor két javaslatot terjesztek be. Az első javaslatom az, hogy az eredeti, Vásárhelyi Miklós barátom által beterjesztett preambulumot teljes egészében helyezzük oda bevezetőként. A második javaslatom, hogy az eredeti beterjesztett javaslat első pontját tekintsük első pontnak, és a bizottságok által kitűnően kicsiszolt további pontokat pedig sorszámmal eltolva folytassuk. Hadd olvassam fel újra az eredeti preambulumot! "1956. november 1-jén Magyarország forradalmi kormánya a Varsói Szerződést azonnali hatállyal felmondta. A november 4-i katonai beavatkozás, amely a Kormányt megdöntötte, elébe vágott a kilépési nyilatkozat törvényerőre emelésének. Csak most, több mint 33 év után kerülhetett sor a szabad választásokra, amelyeket már a Nagy Imre-kormány kilátásba helyezett. Az 1989. október 23-án, a magyar forradalom évfordulóján kikiáltott Magyar Köztársaság első népképviseleti Országgyűlésének történelmi kötelessége, hogy határozzon az 1956. november 1-jei kormány-nyilatkozatról, levonja annak következményeit. Az Országgyűlés ezért az alábbi határozatot alkotja: Első pont: A forradalmi Kormány jogszerűen, a felkelt nép akaratának és a nemzet érdekének megfelelően járt el, amikor 1956. november 1-jén felmondta a Varsói Szerződést. E döntés november 4-e utáni megsemmisítését külső kényszer alatt hajtották végre, s az ennélfogva törvényesnek nem tekinthető." Több mint 30 éven keresztül sulykolták azt, hogy ellenforradalom volt; azt, hogy a Nagy Imre-féle kormány törvénytelen volt, hogy nem volt joga a Varsói Szerződésből való kilépésre, annak felmondására. Úgy vélem, hogy ez a sulykolás valahol ott maradt az agyakban, és ezért óvatoskodott a bizottság is, amikor ezt a preambulumot megrövidítette, holott ez történelmi igazság, és azt hiszem, hogy igazságot kell tennünk. Nagy Imre és kormánya háromszorosan legitim volt. Legitim volt az ország akkori, ránk erőszakolt törvényei szerint; legitim volt a kommunista pártnak a belső szabályai szerint; de ami a legfontosabb: legitim volt a magyar nép előtt, és ez rendkívül fontos. Azt hiszem, hogy határozatunkban hangot kell ennek adni. A további pontokat, amelyeket a két bizottság - de főként a külügyi bizottság - példamutató módon kicsiszolt, hozzáigazított a jelenlegi külpolitikai helyzethez, a normákhoz, és külpolitikailag is elfogadható szövegezésbe öltöztetett, elfogadom, de úgy vélem, hogy a preambulumot és az első pontot eredeti formájában kell megtartani. Úgy gondoljuk, hogy fel kellene végre állnunk, egyenes gerinccel kellene állnunk: a kis országoknak, kis népeknek, kis nemzeteknek is van gerincük (taps) - van a finneknek, az osztrákoknak, a dánoknak, a svédeknek, és folytathatnám. Itt van az ideje, hogy megpuhított gerincünket kiegyenesítsük, és vállaljuk az álláspontunkat, vállaljuk az igazságot, amelyet a Szovjetunió népei is kezdenek elfogadni. Az orosz közvélemény és a balti népeknek a közvéleménye tökéletesen egyezik azzal az állásponttal, amit elmondtam. (Taps.) És ahogy képviselőtársam is mondotta volt az előbb, a Szovjetunió vezetői még nem kértek bocsánatot az 1956-os durva agresszióért és beavatkozásért! Innen, e helyről kérem mindazoknak a nevében, akiket felsoroltam, hogy a Szovjetunió vezetői tegyék meg ezt a lépést, nehogy túl késő legyen. Ahogy a cseh és a szlovák néptől is bocsánatot kértek, úgy kérjenek a magyar néptől is bocsánatot. (Taps.) Azt hiszem, vere dignum et iustum esse volna, hogy ily módon adjunk utólag elégtételt Nagy Imrének, több száz társának és az egész magyar népnek. Köszönöm. (Taps.)