Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ)

1990. június 25.

TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim nagyrészt már elették a kenyeremet, e tekintetben legalábbis, és ezért nagyon rövid leszek. Néhány vitás pontra szeretném a tisztelt Ház figyelmét irányítani, és ebben a szabad demokraták véleményét kifejteni. Az egyik dolog az, hogy azt hisszük, hogy szükséges ezzel a lépéssel kapcsolatban a felmerült félelmeket eloszlatni. Gondoljuk meg, tisztelt Ház, ha mi az óvatosságra intő tanácsokra hallgattunk volna, akkor ma Kelet- Európában brezsnyevizmus lenne, hiszen a nyugati közvélemény annak idején rokonszenvvel fogadta Kádár Jánost, rokonszenvvel fogadta Grósz Károlyt, rokonszenvvel fogadta a lassú és a válsághoz vezető reformok félénk lépéseit, a kelet-európai népek azonban másképp döntöttek, és elnyerték ezzel még az óvatoskodók és a tamáskodók csodálatát is. Én azt hiszem, hogy Magyarországnak igenis lehet, szabad és kell kezdeményeznie. Ez a lépés, amelyre a külügyi bizottság javaslatot tesz a tisztelt Háznak, kétségkívül minden mérséklete, megfontoltsága ellenére merész lépés. Ezt a lépést azonban meg kell tennünk a következő okokból. Egyrészt abból a magától értetődő okból, hogy független Magyarországot szeretnénk. A másik ok kevésbé magától értetődő, de nem kevésbé fontos. Magyarország a története során már sokszor kényszerült szövetségbe olyan államokkal, amelyekkel érdekei ellenkeztek. A Varsói Szerződés újólag ezt a történelmi csapdát tartalmazza a számunkra. Olyan államokkal vagyunk egy katonai szövetségben szorosan összekötve, tisztelt Ház, amelyek nem kifejezetten barátságosan viseltetnek hazánk iránt. Ennek a helyzetnek meg kell szűnnie, mert veszedelmes. Ugyanakkor a Varsói Szerződéstől való fokozatos, ám határozott eltávolodásunknak van egy másik aspektusa, ez a szovjet csapatkivonás. Itt egy ezzel kapcsolatos politikai problémára kell felhívnom a tisztelt Ház figyelmét. Két nyilatkozatra hivatkozom: az egyiket a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa honvédelmi bizottságának alelnöke tette, a másikat pedig Burlakov vezérezredes, a szovjet déli hadseregcsoport - a remélhetőleg most már csakugyan ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok - parancsnoka. Mindkét nyilatkozat kártérítést, anyagi jóvátételt sürget a magyar államtól a Szovjet Hadsereg itthagyott különféle vagyontárgyainak dolgában. Nem kívánok belemenni a különféle könyvelési számításokba, de azt hiszem, ezek az összegek vitathatók. Burlakov vezérezredesnek és kollégáinak is meg kell tanulniuk, hogy ezen a hangon a szuverén magyar nemzeti kormánnyal nem lehet beszélni. (Taps.) Tisztelt Ház! Ezt nem azért mondom, mert azt gondolom, hogy a Szovjetunió vezetőinek kioktatásához szükség van a magyar Országgyűlés véleményére. Azt gondolom, hogy ők meggondolt politikusok, és ha egy ilyen nyilatkozat elhangzik, nekünk valóban komolyan kell vennünk: úgy, hogy visszautasítjuk. Azt hiszem, hogy Kelet-Európa és az egész térség egy veszedelmes, ám ígéretekkel teli korszak küszöbén áll. Bennünket csak egy olyan új szövetségi rendszer helyezhet biztonságba, amelyet önként kötünk. Ehhez előbb szabad cselekvőnek kell lennünk. Szabad cselekvési lehetőségünket csak akkor nyerhetjük vissza, ha minél hamarabb eltávolodunk a Varsói Szerződéstől. Le kell szögezni: az a lépés, amelyre a magyar Országgyűlés láthatóan elszánja magát, semmiképpen nem barátságtalan lépés szomszédainkkal szemben. Szomszédainknak különféle okai vannak arra, hogy mérsékeltebbek legyenek a Varsói Szerződés tekintetében, mint a magyarok. Ezeket az okokat mi tiszteletben tartjuk. Éppen ezért a mi kezdeményezésünk nem holmi burkolt morális szemrehányás szomszédainkkal szemben, akik különféle pragmatikus és méltányolható okból egyelőre nem kívánják megtenni. Ugyanakkor mi is szomszédaink megértését kérjük ehhez a lépésünkhöz. Nekünk is méltányolható okaink vannak. Tisztelt Országgyűlés! A magyar kormányküldöttség moszkvai szereplésével - mint ezt hírlapi nyilatkozatban is elmondtam - kifejezetten elégedett vagyok, ehhez gratuláltam is. A magyar kormányküldöttség a lehető legtöbbet érte el, amit Moszkvában elérhetett. Ugyanakkor - ez nem a magyar küldöttség hibája, hanem a politikai helyzet következménye - azok a reformlépések, amelyekre a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete elszánta magát, nem elegendők. Az az időhúzás, amely egy bizottsági jelentésre bízza a következő csúcsértekezleten azt, hogy mi is legyen a Varsói Szerződéssel, az ugyan összefér a jóindulat kinyilvánításával, de nem világos, hogy mit jelent konkrét lépések tekintetében. Nekünk kérdéseket kell feltennünk a partnereknek, a Szovjetunió kormányának, és meg kell magyaráznunk, hogy Magyarország csak akkor lesz kiszámítható, megbízható partnere a térség országainak, ha visszanyerte függetlenségét, uralmát saját fegyveres erői fölött, és védelmét maga intézheti, mert sajnos, Magyarországnak igenis kell gondolnia a honvédelmére, hiszen a kelet-európai, délkelet-európai politikai helyzet távol áll attól, hogy stabil legyen. Jelen pillanatban, amikor nemcsak mi ülünk itt a Házban, hanem Sütő András is itt ül közöttünk, nem kell részleteznem, elmondanom Önöknek, hogy mire gondolok. Köszönöm szépen. (Taps.)