Sándorfi György (MDF)
SÁNDORFI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Parlamenti munkánk során szinte az élet minden területére hozunk döntéseket, politikaiakat, gazdaságiakat, és eközben esetleg még téveszthetünk is. A földtörvénnyel kapcsolatban hozott, nem pontos döntésünk okozhatott tíz napra problémát az OTP-nél. A Parlamentnek jogában volt - és élt is vele - kijavítani a hibát. Utána folytattuk tovább az életünket. A külpolitikai döntés azonban nem ilyen egyszerű. Nem biztos, hogy ott van rá módunk, hogy hibás döntésünket korrigáljuk. Esetleg évtizedeket vagy akár évszázadokat kell várni arra, hogy egy helytelen külpolitikai döntést a helyére tegyen a nemzet. A Parlament érezte ezt, amikor a Varsói Szerződéssel kapcsolatos vita elkezdődött, hiszen önmagában véve azzal a ténnyel, hogy levette a témát a sürgősségről, és alapos munkára adta át, már maga a tisztelt Ház elismerte, hogy nem egyszerű döntésről van szó. Ugyancsak érezték az ezzel megbízott külügyi és honvédelmi bizottság tagjai, hogy ez nem olyan egyszerű dolog, hogy hozunk egy határozati javaslatot, azt elfogadja a Parlament, és az ügynek részünkről vége van. Ezért van az, hogy talán a Parlament történetében idáig elő nem forduló módon - talán egy gazdasági kérdésben fordult elő, amelyről legutóbb döntést hoztunk - olyan szövegjavaslatot teszünk le a tisztelt Ház elé, amely szövegjavaslat az eredeti javaslatot tevő személynek a javaslatára épül fel, és amelyről sokat és sokan vitatkoztunk, megfontolva annak minden szavát, minden gondolatát, mert éreztük annak a felelősségnek a súlyát, hogy ha ezt a tisztelt Ház jóváhagyja, ennek igen komoly kihatásai lesznek. Eljutottunk oda, hogy hat pártnak és két bizottságnak az egybehangzó döntését tudtuk Önök elé letenni. Kérem kedves képviselőtársaimat, próbáljanak gondolatilag visszacsatolni oda, ahol Hegedűs István az előterjesztésnél abbahagyta. Abban is jelképet kell hogy lássanak, hogy nem a két vitatkozó, konkurens nagypárt, hanem a FIDESZ terjesztette elő ezt a javaslatot, mert ez sem volt véletlen. Mi erről jelzést szerettünk volna adni a tisztelt Háznak, hogy itt egy súlyos horderejű dologról van szó, olyan horderejű dologról, amelynek még sora lehet akkor is, majd ha Hegedűs István annyi idős lesz, mint amennyi én most vagyok. Ezeknek az átgondolásával ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe azt a szöveget, amelyet a két bizottság letett a tisztelt Ház asztalára. (Taps.)