Balogh György (FKGP)
DR. BALOGH GYÖRGY, a honvédelmi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A választási kampány alatt a lakosságnak ismételt igénye volt a szovjet katonák mielőbbi távozása hazánk területéről. Ez az igény, illetve érdeklődés külföldön is tapasztalható volt, hiszen amikor az Interparlamentáris Unió bonni ülésén a delegációvezetők megbeszélésén voltam, szinte minden delegációvezető ezt a kérdést feszegette, bolygatta. Néhány héttel ezelőtt az olasz védelmi bizottság hazánkban járt, és a bizottságnak is ez volt az egyik legfontosabb érdeklődési köre. És tegnap, amikor az amerikai katonai küldöttség járt nálunk, a küldöttséget elsősorban ugyancsak ez a kérdés foglalkoztatta. Az elhangzott, Vásárhelyi Miklós által beterjesztett indítvány tehát időszerű, aktuális; és helyes, ha az Országgyűlés ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az előterjesztés jellegéből adódóan nem kifejezetten a külügyi bizottság feladata volt, hanem a honvédelmi bizottságé is, és ez megtestesedett a határozati javaslat 2-es és 3-as pontjában foglaltakban. Mielőtt kifejezetten a honvédelmi bizottság érdekszférájába tartozó oldalról közelíteném meg néhány gondolatban a kérdés taglalását, legyen szabad megemlítenem, hogy Magyarország a második világháború végén - geopolitikai helyzetéből adódóan - érdekszféra-, ideológiaszféra-határként szerepelt, és ez maga után vonta a Varsói Szerződésbe kerülését, valamint azt a tényt, hogy a Varsói Szerződés katonai vonatkozásában elvesztette önállóságát, nem beszélhettünk önálló katonai doktrinájáról, hanem a Varsói Szerződés - pontosabban véve a Szovjetunió - katonai doktrinájának a részévé vált. Ez szükségképpen maga után vonja azt az igényt, hogy önálló magyar katonai doktrinát kell kialakítani. Katonai szempontból ez idő szerint ez az elsődleges feladat. Könnyű azt mondani, hogy ennek a politikai és katonai komplexumot képviselő Varsói Szerződésnek a keretében azonnali hatállyal, türelmetlenül szüntessük meg tagságunkat, de ennek a megvalósítása - hangsúlyozom: katonai vonatkozásban - nem olyan egyszerű. Miért nem az? 1769 vasúti szerelvénnyi mozgatandó áru, katonaság van, amelyet a szovjeteknek vissza kell a Szovjetunióba szállítaniok. A jelenlegi elképzelés szerint 1990, tehát ez év végéig 70ban, jövő februárig 20ban és jövő június 30-ig 10ban tesznek ennek a kötelességüknek eleget. Ezen a mennyiségen belül 260 vasúti szerelvénnyi olyan anyag van, amelynek a sorsa ez idő szerint még nincs eldöntve, hiszen annak egy részére esetleg a magyar államnak szüksége van. Itt jelentkezik egy alapvető gond, amelyet meg kell oldanunk. Nemcsak politikai, hanem gazdasági elszámolási feladatok is vannak, és célszerűnek látjuk, ha az elszámolási feladatokat a többitől elválasztjuk, mert az elszámolási feladatok lebonyolítása jóval több időt igényel, mint az effektív, tevőleges kiszállítás, illetve a csapatok kivonási ideje. Mire gondolunk? 50 milliárd forint, azaz 2,7 milliárd rubel az az igény, amelyet a szovjet fél felénk benyújtott. Az idő rövidsége miatt nem kívánom részletezni, hogy ez miből tevődik össze, és mi az oka annak, hogy a magyar fél csak 10 milliárd forint értékben tudja elfogadni ezt az igényt. Az elszámolás keretében azt is mérlegelni kell, hogy mi történt a múltban, azoknak az objektumoknak a használata, amelyek nem lettek figyelembe véve, mit ér, mennyi amortizáció jelentkezett, mennyi szovjet beruházás jelentkezett összességében. Ez végső soron 10 milliárdos nagyságrendben állna meg. A legnagyobb feladat ez, amire figyelni kell, és arra is, hogy a leszerelés keretén belül a felszabaduló hadi kapacitást civil használatra kell átalakítani, és ez milyen módon bonyolódik le, és hogy a védelem, amely mindennél fontosabb a magyar nemzet szempontjából, hogy valósul meg az önálló magyar katonai doktrínában. Összességében a honvédelmi bizottság elfogadja a határozati javaslatot, és kéri, hogy az országgyűlés is fogadja azt el. (Taps.)