Eörsi Mátyás (SZDSZ)

1990. július 2.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt egy ügyrendi jellegű kérdéssel szeretném kezdeni, figyelemmel arra, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslatról általános és részletes vitát folytat le, mégiscsak kívánatosnak tartanám, ha azok a bizottságok, amelyek a Kormány által benyújtott törvényjavaslattal foglalkoztak, az általános vitában előterjesztenék állásfoglalásukat, hiszen nincs akadálya annak, hogy a benyújtott módosító törvényjavaslatokat még egyszer megtárgyalják, azokat külön a részletes vitában szintén előterjesszék. Hiszen azt sem lehet kizárni, hogy egyes kérdésekben nem is akarnak előadót állítani, hanem állásfoglalás nélkül, vagy egy egyszerű állásfoglalást terjesztenek az Országgyűlés elé. De alapvetően nem ezért kértem szót, hanem azért, hogy megindokoljam a 171- es szám alatt szétosztott módosító javaslatomat. Mielőtt a módosító javaslatra érdemben és részletesen kitérnék, szeretném az Országgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy látszólag egy nem túl érdekes törvényjavaslatról döntünk, valójában azonban hihetetlen horderejű az a törvényjavaslat, amit a kezünkben tartunk. Azt hiszem, nem túlzás erről a hihetetlen horderőről beszélni, és ezt azzal szeretném alátámasztani, hogy az ország nemzeti vagyona túlnyomó százalékának kezelését teszi az Országgyűlés a vagyonügynökség kezébe. És ennek a vagyontömegnek a mozgatásáról, az erről való diszponálásról van szó. A kormány által előterjesztett törvényjavaslat 18. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezni javasolja az eredeti törvénynek azt a rendelkezését: ha a vagyonügynökség az átalakulás tárgyában elutasító döntést hoz, akkor a döntés ellen bírósághoz lehet fordulni. Úgy vélem, hogy az államigazgatási és a bírói szervezetek különválasztása, az államhatalmi szervezetek különválasztásához fűződő érdekek fokozottan jelentkeznek a vagyonügynökséggel kapcsolatban, hiszen abban az esetben, ha valamely gazdálkodó szervezet átalakulását a vagyonügynökség megtagadja, s ezt még különösképpen meg sem indokolja, akkor az adott gazdálkodó szervezet teljesen védtelen marad a vagyonügynökség döntésével szemben. Úgy vélem, hogy nem is szükséges részletes indokokat felhozni amellett, hogy milyen rendkívül fontos érdekek fűződnek ahhoz: ilyen esetben a vagyonügynökség döntését az államigazgatástól és a kormánytól, sőt még az Országgyűléstől is független bírói apparátus felülvizsgálhassa, és adott esetben egy méltányos, megalapozott igénynek eleget tudjon tenni. Ezt szolgálja az én törvényjavaslatom, amely hatályában fenntartani javasolja azt, hogy a vagyonügynökség elutasító határozata ellen a bírósához lehessen fordulni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)