Horváth József (MDF)

1990. július 3.

HORVÁTH JÓZSEF (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy most kaptam szót, mert így legalább azonnal reagálhatok arra, hogy miért javasoltam szabálysértést, és miért nem értek egyet a vétség kategóriájával. Kőszeg Ferenc képviselőtársunkkal teljesen egyetértek abban, hogy a munkahelyi függőség miatt valamilyen módon szankcionálni kell a munkahelyen történő aláírásgyűjtést, már csak azért is, mert ő is említette, hogy valóban mostanában egyre több spontán népi hirdetés kezdeményezi ezt az akciót. Nem tartom azonban indokoltnak, hogy olyan súlyos szankciót helyezzünk kilátásba ezekre az esetekre, amely szélsőséges esetben egyéves szabadságvesztést is maga után vonhat. Nem hiszem, hogy a cselekmények társadalmi veszélyessége ezt indokolná. Úgy ítélem meg, hogy erre tökéletesen megfelel a szabálysértési forma, annak viszont - javaslatom szerint - legsúlyosabb büntetési tételével megfogalmazva; ez a 20 000 Ft-os összeg. Én úgy érzem, hogy igaz ugyan, hogy a szabálysértést lehet bizonytalan kategóriának minősíteni, azt is lehet mondani, hogy az elmúlt időszakban könnyen rá lehetett fogni valakire, de én bízom abban, hogy fejlődik annyit a magyar jog és a magyar jogalkalmazás, hogy elvárhatjuk a jogalkalmazóktól, hogy ebben a kérdésben ne valamilyen konvencionális alapon döntsenek, hanem előbb mértékadóan mérlegeljenek. A gyenge lábon álló bizonyítási helyet és az azzal összefüggő munkahelyi presszionálás lehetősége ugyanúgy fennáll vétség, mint szabálysértés esetében, úgyhogy én azt javaslom a tisztelt Háznak, hogy a szabálysértés mellett foglaljon állást. Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét egy dologra, mégpedig arra, hogy ez a kérdés a jelenlevő képviselők kétharmadának a szavazatát igényli valamelyik mellett. Miután először a szabálysértési alakzat fog szavazásra kerülni, kérem, gondolják meg, hogy amennyiben egyik sem kapja meg a kétharmadot, ebben a vonatkozásban nem lesz szankcionálva a munkahelyen történő aláírásgyűjtés. (Taps.)