Kóródi Mária (SZDSZ)

1990. július 8.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Nem irigylem Antall József miniszterelnök úr kormányát. Nem irigylem, mert egy olyan helyzetben vette át a kormányzati tevékenységet, amilyen helyzetben az ország, a társadalom szinte minden színtere mély válságba került. A válságból kivezetőnek szánt döntések pedig népszerűtlenek. Különösen akkor népszerűtlenek, ha pontosan úgy néznek ki a rendszerváltás után, mint ahogyan a rendszerváltás előtt is kinéztek. Éppen ezért nem is értem ezt a Kormányt. (Gyér taps.) Nem értem, hogy most, az önkormányzati törvény kapcsán lehetősége lett volna egy népszerű, egy önkormányzatbarát, igazi rendszerváltó törvény beterjesztésére, miért nem ezt tette. Nem értem a Kormány tagjait, akik nemrég maguk is ellenzékként éppen ezért harcoltak, most miért nem építenek a civil társadalom önszerveződő képességére, úgy, hogy a társadalmi találékonyságnak teret biztosítsanak. Teret, ha az ország gazdasági helyzetét ismerve mást már egyébként sem tudnak. Lehetőséget adhatnának, elindíthatnának egy olyan folyamatot, amely egy nyugodt és energikus, öngyógyító korszak lehetne, a társadalmi regenerálódás korszaka. Olyan korszak, amelyben ismét feltámadhatna a társadalmi szolidaritás és újraéledhetne az egészséges lokálpatriotizmus. Mivel nem értem, ezért el kell fogadnom a vitában már elhangzott érvelést, hogy ez a Kormány bizalmatlan a civil társadalommal szemben. Legalábbis azóta, hogy kormányzati hatalomra tett szert. Azt hiszem, hogy az alulról szerveződő önkormányzatok tevékenysége majd állandóan a központi érdekek sérelmét hozza magával, ezért jobbnak látja, ha az önkormányzatiságot maga fogja, és felűlről megszervezi. Vigyáz arra, hogy a központi hatalmat már most - burkoltan vagy nyíltan - beépítse a törvényjavaslatába. Szemforgató módon ugyan az általános indoklásban megjegyzi, hogy olyan önkormányzati rendszert akar, amely képes arra, hogy korlátokat állítson a központosítás túlzott törekvéseivel szemben, de a figyelmes olvasónak hamar feltűnik, hogy a részletes keretszabályok nem a központosításnak, hanem éppen az önkormányzatiságnak állítanak túlzó korlátokat. Az ilyen korlátállítási módszerek változatos módjait tapasztalhatjuk, ha végigelemezzük a törvényt. Szerencsére a pártállami jogszabályokon csiszolódott jogászoknak ezek a módszerek ismertek, éppen ezért könnyen fel is ismerhetők. Mindig is közkedvelt korlátállító módszer volt a túlszabályozás, ami ebben a törvényben is tettenérhető. A képviselőtestületek működésére és szervezésére vonatkozó szabályok olyan terjedelemmel és részletesen foglalják el a törvény néhány szakaszát, hogy ez a szabályozás gyakorlatilag feleslegessé teszi a szervezeti, működési szabályokat, de ezen túlmenően azt is megakadályozza, hogy a testületek valójában eldöntsék, hogy milyen keretek között és feltételekkel tudnak majd működni. A korlátállítás másik módja az elhallgatás. Például jelentős alapelvek elhallgatása. Azon túlmenően, hogy a törvényben is szükséges lenne rögzíteni, hogy a helyi önkormányzat önálló hatalmi ág, vagy azt, hogy az önkormányzatok tulajdona a település lakosságát illeti meg, lényeges és meghatározó elvként kellene rögzíteni, megfogalmazni azt a polgári jogból ismert, de az önkormányzatiság lényegét is kifejező alapelvet, jogelvet, hogy az önkormányzat mindent megtehet, amit a törvény a részére kifejezetten nem tilt. Ezen alapelvek nemcsak megfogalmazásukban, de szellemükben is hiányoznak ebből a javaslatból. Az ilyen korlátállítási sorba sorolható az is, hogy a javaslat nem épít be magába fékeket a centralizációval szemben. Sőt, jelentős tartalmi kérdések megválaszolását később megszülető törvényekre bízza, úgy, hogy ezeknek a törvényeknek a koncepcionális elemeit sem rögzíti. Ezzel annak a reális veszélynek teszi ki az önkormányzatokat, hogy a munka- és hatalommegosztás súlypontjai számukra az egyszerű kormánypárti többséggel hozott törvényekkel kedvezőtlenül eltolódhatnak. A törvényből számomra két vonulat emelkedik ki szemléletesen. Az egyik: azon törekvése a Kormánynak, hogy az irányítást centrálisan kézben tartva az önkormányzatok a központi akarat és érdek végrehajtói is legyenek, a másik pedig, hogy a Kormány alapvető koncepcionális gondokkal küszködik. Erre a két vonulatra szeretnék rámutatni a főispáni intézmény kritikájával és az önkormányzati tulajdonra vonatkozó vázlatos rendelkezések problematikájának felvetésével. A főispáni intézmény kapcsán én nem akarok itt semmiféle elnevezési vitába bonyolódni. Azt jósolom, hogy a köznyelv majd komisszárra fogja magyarosítani, de ez jellemzi, de nem érinti a tartalmi lényeget. Az nyilvánvaló, és a törvényben sem titkolt, hogy a főispán a Kormány bizalmi embere. Olyan személy, aki önmagában megtestesíti a megyei első titkár, a megyei tanácselnök és a megyei vb-titkár összes jól ismert "erényét". (Taps.) Azt nem tudjuk meg a javaslatból, hogy lesznek-e, és milyenek lesznek az alkalmazási feltételek a főispánnal szemben, éppen ezért tisztelettel javaslom a miniszterelnök úrnak az úgynevezett hármas követelménynek továbbra is való alkalmazását. (Taps.) Azt viszont tudjuk, hogy a főispán hierarchiába beépített törvényességi ellenőrzése milyen veszélyeket rejthet magában. Bízva abban, hogy felvetésem csak elméleti, és ilyen a gyakorlatban soha nem fordulhat elő, kérdezem, hogy ugyanolyan lojalitás várható-e el a kormánypárti főispántól az ellenzéki polgármesterrel szemben, mint a kormánypártival szemben. Még mielőtt bárki szóvá tenné: végigolvastam a törvényt, tehát tudom, hogy a döntést a független bíróság fogja majd meghozni, ugyanakkor azt is tudom, hogy a mindennapi működésben milyen zavarokat lehet okozni az ellenőrzés módjával, idejével, vagy éppen taktikájával. Különösen akkor, amikor a laikus polgármester, mint az államigazgatási ügyek címzettje, ezen a téren így is, úgy is függésben van a főispántól! Nem biztos, hogy mindenhol sikerül majd olyan skizoid polgármestereket találni, akik mindig és minden körülmények között el fogják tudni határolni magukban, hogy "amikor államigazgatok, akkor függök a főispántól - amikor önkormányzok, akkor viszont nem!" Én úgy gondolom, hogy főispánra csak a Kormánynak van szüksége, az önkormányzatnak nincs! (Taps.) A törvényességi ellenőrzést az ügyészség, - mint közvetlenül a Parlamentnek alárendelt szerv - elláthatja. A hatósági ügyek első- és másodfokú intézésére pedig tökéletesen alkalmas lehet a képesített megyei főjegyző is. A társulások ellenjegyzése felesleges, bürokratikus és nem önkormányzat-barát; azok a szerződési rendelkezések, amelyek jogszabályba ütköznek, a jogszabály erejénél fogva semmisek. A szakmai segítségnyújtás pedig felkérés esetén is erőteljes beavatkozást jelenthet az adott feltételek között. Amennyire soknak és túlzottnak tartom a centrális irányításra irányuló szabályokat a javaslatban, olyan kevésnek látom azokat a szabályokat, amelyek az önkormányzatok gazdasági alapjait lennének hivatva meghatározni. Abszolút igazolt tétel, hogy az önkormányzati jelleg kinyilvánítása semmire sem elég, ha nem teremtjük meg a működtetéshez szükséges gazdasági alapokat. E javaslatból nem derül ki számomra, hogyan és miből történik az önkormányzatok finanszírozása, és csak egészen szűk ismereteket nyerek arról is, hogy mi lesz a majdani önkormányzati tulajdon. A Kormány e kérdések szabályozását külön törvényre utalta, és még arra sem vette a fáradságot, hogy a külön törvényekben szabályozandó részletes szabályokhoz itt a koncepcionális elemeket rögzítse. Pedig ezeknek a kérdéseknek az elodázása a rendszerváltás elodázását jelenti. A rendszerváltás leglényegesebb kérdése ugyanis az, hogy az állami tulajdon lebontása hogyan, miként, milyen formában fog megtörténni. Egyes szakértők szerint az önkormányzati tulajdoni forma megteremtése az egyetlen lényeges garancia arra, hogy a társadalom egésze által létrehozott, gyarapított állami vagyon metamorfózisa valódi közösségi és azzal egyenrangú magántulajdonná az állampolgárok közvetlen beleszólásának lehetőségével menjen végbe, és ne valamilyen hatalmi elit diktátuma alapján. Más szakértők szerint az önkormányzati tulajdon kisebb léptékekben ugyan, de ugyanolyan személytelenné válik, mint az állami tulajdon. A koncepciókon lehet vitatkozni, a koncepciótlanságon nem! A javaslatban tükröződő koncepciótlanság pedig annál inkább meglepő, mert ha emlékezetem nem csal, akkor a Magyar Demokrata Fórum választási kampánya során igen nagy hangsúlyt fektetett a közösségi tulajdon megteremtésére. A tulajdoni kérdésekre a részletes vitában még vissza kívánok majd térni. Most csak annyit szeretnék még megjegyezni e kérdésben, hogy a Kormánynak egyéb, már javasolt intézkedései, így például a Vagyonügynökségről szóló törvény módosítása, a lehetséges önkormányzati vagyon szűkítésére törekszik. Ebből pedig számomra az a következtetés adódik, hogy a Kormány az önkormányzatok feletti hatalmát nemcsak jogi, de gazdasági eszközökkel is fenntartani kívánja. Visszakanyarodva felszólalásom kiinduló pontjához: a szabad demokraták megértik, hogy ebben a nehéz helyzetben nem lehetett, vagy nem tudott ez a Kormány egy jó és véglegesnek minősíthető önkormányzati törvényt előterjeszteni. Azt is tudjuk, hogy a helyhatósági választásokra feltétlenül szükség van. Ezért a szabad demokraták képviselőcsoportja - átérezve a konstruktív ellenzék felelősségét - három módon kívánja elősegíteni a valódi önkormányzatok létrejöttét. Előterjesztünk egy teljesen új törvényjavaslatot (taps), olyan törvényjavaslatot, amely koncepciójában és logikájában alkalmas a tényleges önkormányzatiság megszületésére. (Zaj.) Másodszor: benyújtunk egy olyan módosítási javaslat-sort, amely a Kormány javaslatából kiszűri a centralizációt lehetővé tevő elemeket. Harmadszor: felkészülve arra a nem várt dologra is, hogy az előbbi javaslatainkat a tisztelt képviselőtársak nem fogadják el, kísérletet teszünk arra, hogy módosító indítványainkkal a Kormány által beterjesztett javaslatot jobbítsuk egy kicsit, amenynyire ezt még lehet! (Derültség és zaj.) A Kormány által előterjesztett törvényjavaslatot azonban csak akkor tekintjük tárgyalási alapnak, ha annak címét megváltoztatjuk. Ha annak címe úgy fog hangozni, hogy "Átmeneti rendelkezések a helyi önkormányzatok kialakítására." Ez a cím szerintünk nemcsak arra jó, hogy magyarázatot adjon arra, hogy a Kormány miért menti át a tanácsrendszert, hogyan menti át a tanácsrendszer elemeit, de reméljük, hogy arra is jó lesz, hogy a Kormány legalább ebben az egy kérdésben ne helyben toporogjon, hanem lépésváltásra kényszerüljön! (Nagy taps.)