Békesi László (MSZP)

1990. július 8.

DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, hiszen árpafüzérrel nem szolgálhatok, szóvirágokból kötött bokrétáktól szeretném Önöket megkímélni, marad tehát néhány földhöz ragadt érv, amelyet az önkormányzati törvényjavaslathoz szeretnék fűzni. A helyi közösségek autonómiáját, önrendelkezési jogát, működésük biztonságát szavatoló önkormányzati törvény megalkotása valóban nagy jelentőségű vállalkozása az új Parlamentnek. Azt gondolom, sikeréhez, ahhoz, hogy ne illúziókat keltsen, hanem valóságos garanciákat és működőképes szabályokat alkosson, néhány összefüggés elkerülhetetlen. Egyebek között kettőre szeretném a figyelmet ráirányítani. Az egyik: konzisztencia azokkal a törvényekkel, amelyek nélkül az önkormányzati törvény üres. Mélyen egyetértek Áder János képviselőtársammal, aki ezekre, a törvényekben meghúzódó rendkívül fontos összefüggésekre felhívta a figyelmet. A másik: olyan gazdasági alapok, amelyek reálisak, nem keltenek illúziókat, amelyek nem teremtenek olyan helyzetet, hogy egy válsággal küzdő gazdaság hiányos központi költségvetése napi finanszírozási gondokkal küzd, emellett azonban nyugodtan, netán pénzbőséggel működő helyi önkormányzatokhoz ad garanciákat. De fordítva: nem is táplálja azt az illúziót, hogy az elkövetkezendő néhány esztendőben ez a gazdaság képes arra, hogy egy ilyen típusú finanszírozási, gazdasági feltételrendszert teremtsen meg. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, az önkormányzati törvény előterjesztett javaslata jó néhány feltétellel adós. Azt gondolom, minimum négy olyan törvény összehangolt megalkotására lenne szükség, hogy ezt az önkormányzati törvényben rejlő csapdát ki lehessen kerülni, amelyek ma nincsenek a Ház előtt. E négy törvény - hangsúlyozom, egyebek között - a helyi adókról szóló törvényjavaslat, az államháztartási törvényjavaslat, a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat és a vagyonpolitikai irányelvek, vagy privatizációs törvényjavaslat. Miért mondom mindezeket? Gondolják végig. Az önkormányzati törvény IX. fejezetében található, hogy az önkormányzatok gazdasági, pénzügyi erőforrásai között megtalálhatók a helyi adók. Vajon mire számíthatnak a helyi adókból a leendő önkormányzatok? Milyen jogosítványaik lesznek, milyen jogcímeken és milyen mértékben állapíthatnak meg adókat? Vajon kiterjednek az adók a jövedelmekre; ha igen, milyen lesz a megosztás a központi jövedelemadóztatás és a helyi jövedelemadóztatás között? Netán adóztatási, jövedelemadóztatási szintek növelésének szándéka húzódik meg a gondolat fölött? Lesz-e egységes vagyonadó a mai Magyarországon, és ha igen, akkor milyen lesz a megosztás a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok között? Vajon a jelenlegi, úgynevezett tárgyi adók közül mi az, ami a helyi adóztatás körébe bevonható? Kibővülnek, vagy szűkülnek ezek a jogcímek? Netán az adórendszer átalakításában elkerülhetetlen, ma megszüntetendő elemek, mint például telekadó, borforgalmi adó; egy új földadó- rendszer kidolgozása során a jelenleg egymástól elválasztott nagyüzemi földadóztatás és a mezőgazdasági kistermelést végző lakosság földadóztatása milyen jövedelemforráshoz juttatja az önkormányzatokat, és milyen jövedelemforrásokhoz juttatja a központi költségvetést? Vajon e forgalom, amely bizonyos konjunkturális elemeket tartalmaz, túl az általános forgalmi adóztatáson, bevételekhez juttatja-e az önkormányzatokat a nagyvárosokban, az üdülőhelyeken, más frekventált településeken? Vajon lehet-e arra számítani, hogy az adószintek betartása, netán csökkentése mellett a jelenleginél nagyobb érdemleges forrásokhoz juthatnak helyi adók formájában az önkormányzatok? Tisztelt Országgyűlés!Ezek nem szónoki kérdések, válaszolni kell rá. Válaszolni pedig a helyi adótörvények hiányában egész egyszerűen lehetetlen. Ez pedig rendkívül veszélyes, hiszen minden bizonynyal mindenki működőképes önkormányzatokat; a feladataik végrehajtásához megfelelő pénzügyi feltételekkel, gazdasági alapokkal rendelkező önkormányzatokat szeretne. Államháztartási törvény. Ága-boga millió, mindössze kettőre szeretnék utalni. Egyrészt az állam központosított és területi, helyi feladatai közötti munkamegosztásra, másrészt az állami költségvetés és a helyi önkormányzatok közötti erőforrások, pénzügyi erőforrások megosztására. És azt gondolom, ez nem intézhető el azzal, hogy a majd megosztott jövedelemforrások körében a mindenkori éves költségvetési törvény jóváhagyásakor a Parlament eldöntheti, hogy vajon a különböző címen centralizált jövedelmekből mit fog beépíteni az állami költségvetésbe, és mit fog hagyni a helyi önkormányzatok részére. Gondolják csak végig, a feladatok ilyen példaszerű és messze nem teljeskörű felsorolása, amit az önkormányzati törvény tartalmaz: például helyi energiaellátási felelősségről vagy feladatról beszél, ugyanakkor nem beszél - mondjuk - a helyi foglalkoztatás feladatáról. Gondolják csak végig, ha az elkövetkezendő időszakban elkerülhetetlenül a struktúraváltás következményeként nő az átmeneti munkanélküliség e hazában, vajon a közmunkák szervezésének nem nő meg az igénye, nem lesz helyi foglalkoztatási feladat - és ki fogja csinálni, ha nem a helyi önkormányzatok? Fontosabb vajon a helyi energiaellátás, amely néhány energiahordozó kiskereskedelmi forgalomba hozatalát jelenti, mint például ez a feladat? Kovács Pál képviselőtársam beszélt az intézmények finanszírozásának gondjáról. Ez is államháztartási problémakör kérdése. Vajon az úgynevezett normatív támogatás, amely bizonyos állami feladatok végrehajtását van hivatva finanszírozni, önkormányzatok alanyi jogán fog járni, vagy azok az intézmények, szervezetek, esetleg állampolgárok kapják, akik e feladatokat végrehajtják? Vajon az intézmények rendelkeznek-e saját bevételi forrásaikkal, azaz nettó módon kapcsolódnak az önkormányzatok költségvetéséhez, vagy pedig nem: kizárólag az önkormányzatok nyújtják azokat az erőforrásokat, amelyek feladataik végrehajtását finanszírozni képesek? Nyitott kérdés mind-mind, megválaszolásuk nélkül nem lehet működőképes önkormányzati törvényt alkotni. A társadalombiztosítás ügyei: itt is csak egyetlen szempontra szeretnék utalni. Vajon átfutó pénzügyi tételként fogják-e kezelni az önkormányzatok a társadalombiztosítás által finanszírozott egészségügyi ellátást, kiegészítve az egészségügyi ellátás tárgyi feltételeinek biztosításával, vagy közvetlenül a társadalombiztosítás finanszírozza az egészségügyi feladatok végrehajtását? Messze nem mindegy! Nem egyszerűen technikai kérdésről van szó. Vagyonpolitikai irányelvek vagy privatizációs törvény? Ez az egyik legizgalmasabb kérdés, talán az önkormányzatok gazdasági stabilitásának legfontosabb feltétele. Miről van szó, tisztelt Országgyűlés? Ha a jelenlegi felsorolást, és egy másik napirendi pontunkban az Állami Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslatban előterjesztett javaslatot nézzük, akkor lidérces álmaimban az a veszélyes kép rajzolódik ki, hogy az önkormányzatok kezébe jutó tulajdon kizárólag veszteségforrásokat, terheket fog jelenteni, amely támogatás nélkül nem tartható fenn. Profitot eredményező, vállalkozási nyereséget hozó vagyonnal ezek az önkormányzatok a jelenlegi elképzelések szerint nem fognak rendelkezni. De továbbmegyek! Vajon a saját vállalkozásból és vagyonból származó jövedelmek milyen köre fölött rendelkezhetnek majd az önkormányzatok? Az adózott nyereség fölött? A tulajdon utáni osztalék fölött? A bérleti díj fölött? Netán az adózott bruttó jövedelem fölött? Ezt is el tudom képzelni, és ez sem képzelhető el az államháztartási törvény, illetve vagyonpolitikai irányelvek és privatizációs törvény nélkül. Mindent összevetve, tisztelt Országgyűlés, azt szeretném mondani, nem egyszerűen taktikázgatás vagy valamiféle időhúzó szándék rejlik a mögött a követelmény mögött, amelyet nem én mondok ki először e Házban, az előző hozzászólások közül nagyon sokan - Kövér László, Wekler Ferenc, Kóródi Mária és az eddig idézettek is mind-mind - rámutattak erre a követelményre; hogy nem lehet az önkormányzati törvény működőképességét garantálni akkor, ha ezek a kapcsolódó törvények hiányoznak. Mindezek alapján nem látom igazán indokolatlannak azt a kérdést - egyetértve azzal, hogy meg kell teremteni ezt a törvényt -, vajon az időben történő önkormányzati választások jó előkészítése érdekében ebben a gyors fordulóban nem azokat a törvényi előfeltételeket kellene-e megteremteni csupán, amelyek a választások lebonyolítására alkalmasak, és később megalkotni, megalapozottabban - az előbb említett törvények ismeretében - az összhangot az önkormányzati törvény és egyéb törvények között, megteremtve ezzel a működőképességet. Ma úgy látom, hogy a jelenleg előterjesztett törvényjavaslat alapján az önkormányzatok működőképessége nem biztosítható, a feladatok és a források közötti összhang nincs meg, megvan a veszélye egy erőteljes illúziókeltésnek, amit sem az állami költségvetés, sem az Országgyűlés nem fog tudni kielégíteni - ebben az esetben pedig több kárt okozunk, mint amennyi hasznot hajtunk a gyors törvényalkotással. Ne vegyék rossz néven a hasonlatot, kicsit az a benyomásom: olyan vállalkozásról van itt szó, mint amikor valaki félcipőben, egy szál sétapálcával indul neki a Himalájának - biztos nem fog a csúcsra felérni. Módosító javaslataim, amelyeket beterjesztettem, nem képesek ezeket a hiányokat pótolni, mindössze a nyilvánvaló ellentmondásokat és problémákat vannak hivatva kiküszöbölni. Ezeknek az indoklására, ha szükséges, majd a részletes vitában visszatérek. Végezetül egyetlen dolgot meg kell mondanom - bár látom, Torgyán József éppen távozni készül -: ha egy realista típusú önkormányzati törvényt akar a Parlament alkotni, akkor igaza van, az 1886-os törvény sokkal jobb annál, mint ami most az asztalunkon van. De tartok tőle, hogy ez a nép, amelyre olyan sokan hivatkoznak, s ez a Parlament nem egy ilyen típusú önkormányzati törvényt, hanem a Magyar Köztársaságnak megfelelő önkormányzati törvényt szeretne alkotni, ez pedig nem az. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)