Szabó Iván (MDF)

1990. július 8.

DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék arra, amire igazán a mondanivalómat szántam, néhány megjegyzést kell tennem az eddig elhangzott vitához, tudniillik az az érzés alakult ki bennem, mintha a Parlamentnek ebben a padsoraiban és a túloldalon más önkormányzati törvénytervezetet osztottak volna ki a tisztelt képviselők részére. (Derültség. Jobb oldalon taps.) Nehezen tudom másképp elképzelni azt, hogy ugyanabból a törvénytervezetből egyesek a tanácstörvény továbbélését, mások az átkos Horthy-rendszer feléledését képesek kiolvasni, ugyanakkor mi pedig azt állítjuk - és azt hiszem felelősséggel és a tárgyra vonatkozó tudásanyagunk teljes ismeretében - , hogy ez az önkormányzati törvény európai szintű, megfelel az Európa Tanács eljárásainak, megfelel annak a liberális elvnek, amit a túloldalon is képviselnek. Megmondom őszintén, én az ellenkező oldalról vártam az észrevételeket, hogy oly mértékig liberális, hogy túlzottan szétveri a magyar közigazgatást (derültség), és éppenséggel a centralizmusnak az a szükséges mértéke sincs meg, ami egyébként Európa többi önkormányzati törvényében olvasható. (Taps a jobb oldalon. - Közbeszólások: Dr. Kövér László: Szétveri! Dr. Orbán VIiktor: Nem azért, mert liberális.) Tisztelt Képviselőtársaim! Valamikor - egészen pontosan már nem emlékszem - 1947 vagy 48-ban, de Budapesten Arnold Eidus hegedűművész adott koncertet, aki abban az évben valamelyik nagy világversenynek megnyerte az első díját, én magam is elmentem őt meghallgatni a Zeneakadémiára, annál is inkább, mert akkor már 6 éve tanultam hegedülni (derültség), és ha ezen a téren nem is jutottam olyan magas szintre, mint az általam is igen tisztelt Torgyán József képviselőtársam (taps a jobb oldalon), meg tudtam állapítani, hogy Arnold Eidus valami egészen fantasztikusat művel a hegedűn. Lehet, hogy ha lettek volna hangfelvételek annak idején Paganiniről, technikailag azt a szintet és bravúrt tudta nyújtani. Az egész Zeneakadémia szájtátva figyelte. Egy dolog azonban már akkor is nyilvánvaló volt a számomra, és a történelem azt igazolta be, hogy nem lett belőle olyan nagy előadóművész, mint a technikája igazolta volna - hogy érdekes módon csak a szájak maradtak tátva, de senkinek nem lábadt könnybe a szeme, senkinek nem jutott az eszébe az első szerelme vagy éppen elhunyt édesanyja. Valami hiányzott a zenéjéből, ami a zenét, a mechanikus lejátszást igazán muzsikává tette volna. Nos, én most itt nem zeneesztétikai előadást kívánok tartani (az SZDSZ padsoraiban taps), de meg kell mondanom, hogy ezt a fajta professzionalizmust egy bizonyos mértékig - és ezt nem rossz szándékkal és nem kritikaként, de megfontolásra ajánlom a FIDESZ igen tisztelt néhány képviselőjének, akik valóban briliánsan játszanak a jogon, de ezt a pici többletet, ami művészetté emeli ezt a dolgot - hiányolom. Ennek akkor ébredtem tudatára, amikor a múltkor Kövér László képviselőtársamat hallgattam. Ő ugyanis elmondta, hogy milyen jogi garanciákat vár egy önkormányzattörvénytől. Szó szerint nem tudom idézni, de mondanivalójának valami olyan kicsengése volt - elnézést, ha talán félreértettem -, hogy a jogi garanciák adják egy törvénynek tulajdonképpen az értékét és olyasmire, hogy hit, bizalom, jószándék nem nagyon lehet adni. (A FIDESZ köréből közbeszólás: Dr. Kövér László: Jól értette! Így van!) Kérem szépen, itten vagyok én megakadva! - ugyanis jogi garanciák tekintetében kétségtelen tény, hogy magyar történelmünk igen jelesen jár el. II. Endre királyunk már 1222-ben az Aranybullában egy olyan jogi garanciát adott a király elleni felkelés lehetőségével, a jus resistendivel, ami párját ritkítja Európában: - és mégis azt kell mondanom, hogy ennek a magyar népnek a fegyveres felkelései során nem nagyon találkoztunk ennek a garantált jognak a tömeges elismerésével. Garanciákat teremtett törvényalkotásában Rákosi Mátyás is, mert az ő rendszerében - az egy nagyon zárt és garantált jogrenszer volt - olyan garantált jogrendszer, ami mögött az Andrássy út 60., a Hortobágy és Recsk is ott állt. (Taps a jobb oldalon..) Én igazán azt hiszem, hogy ennek a törvénynek az igazi ereje abban van és abban lesz, ha ezt a magyar nép a magáénak elismeri, mert erkölcsi és világnézeti rendjével összehangoltnak találja. A középiskolában azt tanultam Berzsenyitől is, hogy minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs. Erre van elsősorban szükségünk, a jog is erre kell épüljön és nem megfordítva. (Jobb oldalon és középen taps.) Ebben a vonatkozásban bármennyire is összeköt a koalíciós partnerség ezer szála és a hegedű hét húrja Torgyán Józseffel, a polgármesterek szakképzettségére vonatkozó észrevételével is vitatkozni mernék. Valóban nagyon helyes, ha szakképzett polgármestereink vannak, de azért ismerünk Európa történetéből - nemcsak vidéki falvak és kisvárosok polgármesteri szintjén - embereket, akik nem úgy kerültek oda. Csak egy-két példát: Attlee szakmunkás bizonyítvánnyal a kezében robbant be az angol közéletbe, a háború után Anglia miniszterelnöke, majd mint lord a felsőház tagja hírnevet szerzett magának. Vincent Auriol, a munkás - akinek a felesége mosónő volt -, minden egyetemi végzettség nélkül a francia nép őt az Elysée palota magasságába emelte, és a második világháborút követően nem egy tekintélytelen elnöke lett Franciaországnak. Én azt hiszem, hogy amire itt nekünk elsősorban szükségünk van - valóban sok doktor jurisra szükségünk van+ de elsősorban ehhez a törvényhez 10 millió magyar homo moralisra van szükségünk, és hogy sikerül-e ezeket létrehozni abból az erkölcsi romlásból, amibe országunk jutott - tisztelt Képviselőtársaim -, mindnyájan, akik itt ülünk, a magunk magatartásával, felszólalásával és példamutatásával szolgálhatunk ennek az alapjának a megteremtéséhez. (Jobb oldalon és a középső padsorokban taps.) A másik vonatkozásban szeretnék visszautalni a Magyar Demokrata Fórum választásánál használt Kölcsey-idézetre, ahol elvont eszmei értékek mellett egy nagyon is racionális dolog megjelent Kölcseytől: a tulajdonnak a kérdése. És ebben a tekintetben az önkormányzati törvény szempontjából az önkormányzati tulajdonról szeretnék beszélni. Két helyen jelenik ez meg ebben a törvényjavaslatban, egyrészt a 75-től a 78.§-ig paragrafusig, majd pedig ennek keletkezését, származását illetően a 105-ös §-ban. Egy oldalról nagyon szabatosan fogalmaz ez a törvény, amikor elkülöníti a törzsvagyont, amihez vagy egyáltalán nem lehet nyúlni, vagy csak igen meghatározott keretek között, másrészt pedig lehetővé teszi - és én itt most erről szeretnék két gondolatot említeni - azt a fajta tulajdont, amelyik az önkormányzatoknak a gazdálkodási tulajdonát jelenti, amellyel többletbevételekre tehet szert, természetesen azzal a korlátozással, hogy ezzel nem kockáztathatja az önkormányzat működőképességét. Kérem, itt egy nagyon speciális tulajdoni jogforrásról, jogról van szó, amelynek természetes alanya a lakosság és a gyakorlója az önkormányzat: de az önkormányzat stratégiai célokban még a helyi népszavazásnak is alárendelten működhet, tehát itt hosszabb távon olyan nagy vagyon-elkótyavetyélésről nem lehet szó. Sokan azt mondják, a vállalkozói vagyon nem jó helyen lesz az önkormányzatok kezében, mert azért végső soron az önkormányzat nem egészen valódi tulajdonos. Kétségtelen tény, hogy egy nagyon ellenőrzött vagyonkezelő, ha úgy tetszik- hiszen négyévenként megmérettetésre kerül, vagy még hamarabb is, ha nem jól fungál -,tehát ez az aggály szerintem nem megalapozott. De igenis lényeges, mert azok a nem termelő és profitot nem hozó tulajdonok, amelyek átmennek a tulajdonába, inkább terhet, kiadásokat jelentenek, mint iskolák, kórházak, szociális intézmények. Kell tehát, hogy az adófizető polgárok terheinek könnyítése érdekében igenis egy jól működő önkormányzatnak legyen olyan tulajdona, amelyből olyan bevételekre tud szert tenni, amelyekkel adónövelések nélkül el tudja érni a közösség céljait és érdekeit. Átnézve a tulajdonra vonatkozó passzusait az osztrák, a bajor, a baden- würtenbergi és a belga önkormányzatoknak, minden ellenkező híreszteléshez képest azt kell mondanom, hogy viszonylag túl terjedelmes a jelenleg szabályozás, főleg ami ennek a származását illeti. Kérem, ez a mai magyar közállapotoknak a tükre. Éppen azért van még ilyen részletességgel szükség, mert Magyarországon a tulajdon most kezd visszajutni eredeti értelmébe. Őszintén remélem, hogy ez a kerettörvény valóban abban az értelemben átmeneti, hogy a sokkal kisebb terjedelmű vagyoni, tulajdoni passzusok a következő választásokra már meg fognak jelenni, és ebből sok elmarad, mert Magyarországon is el fog jutni a tulajdon oda, ahol világszerte, a világ működő részén ez már teljesen egyértelmű: jogi szabályozási kategóriából evidenciába. Köszönöm türelmüket. (Taps a jobb oldalon és középen.)