Haraszti Miklós (SZDSZ)

1990. július 16.

HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen igen egyszerű lépése az a demokráciának, amelyet van szerencsém most a tisztelt Háznak javasolni, de a mi demokráciánk számára talán azért újszerű, mert túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy az állami média, a nemzet szolgálatában álló közszolgálati média, a Rádió, a Televízió és az MTI, mindig partikuláris politikai célok szolgálatában állt a mi emberi emlékezetünk óta. De minthogy ezeket a médiumokat annak idején tulajdonképpen a pártállam honosította meg országunkban, különösképpen a Televízióra gondolok, a felnőtt nemzedékek nem is szokhattak hozzá ahhoz, hogy a demokráciában ezek az intézmények valóban a közt szolgálják, nem partikuláris politikai célokat. A politikai egyeztető tárgyalások egyik nagy vívmánya volt, hogy sikerült minden résztvevővel elfogadtatni azt az elvet, hogy ezek a közszolgálati médiumok nem az államot, nem az egyes pártokat - és értelemszerűen most kibontakozó demokráciánkban nem is az ellenzéket - szolgálják. Konszenzus alakult ki e körül, és csak a körülmények, az idő játéka tette lehetetlenné, hogy akkor már fölálljon egy olyan testület, amely igencsak szokásos a fejlett demokráciákban, s amely a létével ha nem is garantálja, de szimbolizálja ezt a tényt, és valamilyen értelemben erkölcsi nyomást gyakorol azokra az újságírókra, akik - remélhetőleg egyre kisebb számban - a pártatlan tájékoztatás szakmai követelménye alól - akár félelemből, akár szenvedélyből - ki óhajtanának menekülni. Természetesen minden demokráciában előfordul ilyen, de a liberális demokráciákban az újságíróknak szakmai kötelességévé, szakmai tudásává válik, hogy megszabaduljanak ezektől a nyomásoktól és szenvedélyektől, magukra a hírekre, magukra a véleményekre figyeljenek, és ezeket minden oldalúan tükröztessék. Egy ilyen erkölcsi intézménynek a felállítása tulajdonképpen a pártatlan tájékoztatás bizottságának a célja. Azt kell mondanom: öszvér-intézmény abban az értelemben, hogy nem lehet besorolni az Államigazgatási Főiskolán tanult intézménytípusok egyikébe sem. Tulajdonképpen a három hatalmi ág között kell kifeszíteni, hogy szimbolizálja: a központi média egyiktől sem kaphat utasításokat. Az egyik fő elve: részt kell vegyen benne mindenki, aki ennek a tájékoztatási játéknak a részese. Ez igen régi, tapasztalaton alapuló alapelve a liberális demokráciáknak, hogy csak az olyan intézmények képesek az ilyen kiegyenlítésre, amelyben minden olyan fontos elem részt vesz, amely ennek a tájékoztatási, hol csatának, hol játéknak a részese. Ilyen módon, kidolgozva egy ilyen bizottság keretében az ellentéteiket, a pártatlanság erkölcse, a pártatlanság szakmai tudása felé viszik az egész szakmát. Röviden meghatároznám, mik ennek az intézménynek a legfontosabb elvei. Két lábon kell állnia abban a tekintetben, hogy mit véd. A pártatlanság az egyik szakmai-erkölcsi elem, amit véd, a másik az újságírói véleményszabadság. Ez, ami pártatlanság az egyik oldalon, az újságíró véleménymondási szabadsága, megszólaltatási szabadsága a másik oldalon. Vagy technikaibban szólva: a megszólalás szabadsága, ez ugye az újságírói vélemény szabadsága, és annak a tilalma, hogy kihagyjanak valamit. A másik oldalon, a pártatlanság követelménye igenis, azt jelenti, hogy képes legyen az újságíró a saját véleményét kihagyni, amikor szemlézi a társadalomban előforduló véleményeket, álláspontokat. A másik ilyen elv az, hogy ez a bizottság nem lehet irányítója a médiának, nem szólhat bele operatívan a munkájába. Teljesen nyilvánosnak kell lennie a működésének, és az összetétele révén kell képesnek lennie az erkölcsi nyomásgyakorlásra. Szóltam már a kiegyenlítő szerepről, amelyet ennek az intézménynek játszania kell - szintén az összetétele révén. Végül igen fontos az, hogy ennek a bizottságnak a kinevezése olyan helyről történjen, amely maga is szimbolizálja, hogy nem a Kormánynak, nem a pártoknak, nem a partikuláris erőknek a játéka a három nemzeti médium. Ennyit szerettem volna mondani elöljáróban. Önök előtt fekszik a bizottság tervezete. Minthogy módosító indítványok érkeztek hozzá, ezért nyilván azokra válaszolva módomban áll majd azokat a pontokat megvédelmezni, amelyeket ezek a módosító indítványok érintenek. Ezért azzal ajánlom a figyelmükbe ezt a törvényjavaslatot, hogy ezzel tulajdonképpen koronát tehetnek annak a műnek a tetejébe, amelyet - valljuk be! - nem a pártok, nem is a pártállam önfelszámoló képessége, hanem maguk az újságírók vívtak; annak a harcnak, amely a pártállami elnyomás ellen magukban az újságokban, a médiákban megindult, és amelyet úgy kell befejeznünk, hogy a maradék, de típusában pártállami jellegű félelmektől, a pártállam idején keletkezett típusú félelmektől megszabadíthassuk ezt a tiszteletre méltó szakmát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)