Hagelmayer István

1990. július 16.

DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Amit a bevezetőmben mondtam, azt csak megerősíthetem. Ha nem sürgősséggel kerül tárgyalásra az elmúlt évi állami költségvetés tárgyalása, hanem - mondjuk - szeptemberben, akkor lényegesen több elemzéssel tudtuk volna a véleményünket alátámasztani. Egyetértek például azzal, amit Ungár Klára mond. Nagyon valószínű, hogy a népgazdaság információs rendszere problémákkal küzd, hiszen valóban nem lehet megállapítani, hogy mennyi a mezőgazdaság támogatása. Egyetértek azzal is, hogy több dolgot nem lehet egyértelműen a költségvetésből kihámozni. A II. félévi munkatervünkben szerepel, hogy foglalkozni kívánunk a KSH munkájának a vizsgálatával és ennek keretén belül az állami információs rendszer jelenlegi állapotával, hogy mit tükröz és mit nem. Tudniillik vannak olyan érzéseink - és nemcsak érzéseink, hanem tapasztalataink -, hogy a dereguláció során olyan információkról mondtak le egyes intézmények, amelyekre másoknak szükségük van. Indokoltnak tartjuk, hogy ezeket áttekintsük. Ami azt a kérdését illeti, hogy a privatizáció során származó bevételből helyes-e, hogy a költségvetés a folyó kiadásait fedezze, válaszom: úgy gondolom, nem. De azt el tudom képzelni, ha átgondoljuk a deficit egészét - nem hiszem, hogy erről most lehetne dönteni -, és ennek egy részét az állami vállalatokra telepítjük, és amikor privatizálásra sor kerül, akkor a megfelelő hányad - mondjuk 20 százalék - már felhasználható lenne az államadósság törlesztésére. Ezt el tudom képzelni. Felmerült, hogy mi mindent nem vizsgált az Állami Számvevőszék: igen. Mindazt, amit felsorol a törvény, hogy mi mindent vizsgálhatunk: APEH-et, Állami Fejlesztési Intézetet stb. soha nem lesz olyan év, hogy az Állami Számvevőszék a költségvetés minden bevételét vagy minden kiadását elemezni fogja. A világon ilyen számvevőszék nincs. Az viszont természetes, hogy készülünk arra, hogy a következő félévben például az Állami Fejlesztési Intézet tevékenységét áttekintsük. Készülünk arra - ha nem is a II. félévben, de a következő évben -, hogy az APEH-et vizsgáljuk. De kérem, értsék meg, hogy amikor az Állami Számvevőszék felépül, megszervezi a munkáját, menet közben veszi fel a munkatársait, akkor öt hónap után minden igényt kielégítően nem tud fellépni. Higgyék el, hogy erre törekszünk, és ha még tudnak várni egy-két hetet, vagy a bizottságok napirendre tűzik azokat, a bizottságoknál már ott lévő anyagainkat, amelyeket már eljuttattunk a bizottsági titkároknak, akkor azt hizem, meglátják, hogy igenis munkatársaim jó munkát végeznek, és azt hiszem, hogy a parlamenti képviselőket is segítik.Hadd tegyem hozzá, napokon belül befejeződik egy vizsgálat a privatizációról. Egy-két héten belül ez is az illetékes bizottságok elé kerül. Azt hiszem, hogy abból is meg tudják majd állapítani, hogy olyan következtetésekre jutunk, amelyek a jövőben felhasználhatók lesznek. Ami azt illeti, hogy a jövőben a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium állapodjon meg a deficit finanszírozásának a módjában, én azt hiszem, hogy itt arról van szó, hogy terjesszenek egy javaslatot a Parlament elé, és a Parlament döntsön arról, hogy a javaslat megfelelő és előremutató-e? Azt hiszem, hogy ezzel a későbbiekben foglalkozni kell akkor is, amikor a jegybanktörvényt vagy általában a banktörvényeket tárgyaljuk, mert azt hiszem, hogy itt is nagyon komoly problémák vannak. Egyetértek azzal, hogy a jegybank az Országgyűlés hatásköre alá tartozzon. Nem most értek ezzel egyet, hanem legalább 20 éve. Hallgatóim tudhatják, hogy 1969 óta azt tanítom, hogy nem értek egyet az egyszintű bankrendszerrel, és régen követeltem már, hogy kétszintű legyen a bankrendszer, és a kétszintű bankrendszeren belül a jegybank az Országgyűlés alá tartozzon. Azt hiszem, ha lesz türelmük a képviselőknek, akkor meggyőződhetnek majd arról, hogy hasznos és felhasználható anyagokat adunk a Parlamentnek és a parlamenti bizottságoknak. (Taps.)