Ábrahám Tibor (SZDSZ)

1990. július 22.

DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a helyi önkormányzatokról szóló, Kormány által beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban néhány, általam fontosnak tartott szempontnak hangot adjak. A törvényjavaslat áttanulmányozása során részemre az egyik legnagyobb problémát az jelentette, hogy a javaslat tulajdonképpen nem tisztázza a helyi önkormányzatok valódi, önálló működéséhez szükséges gazdasági hátteret. A javaslatban a IX. fejezetben szó van ugyan az önkormányzatok gazdasági alapjairól, és ennek során felsorolásra és megemlítésre kerül az önkormányzatok vagyona, valamint ezek gazdálkodása is. A helyi önkormányzatok vagyona - mint köztudott - annak tulajdonából és a helyi önkormányzatot megillető vagyonértékű jogokból áll: 75. § (1) bekezdés. A jelenlegi helyzetben, amikor a leendő önkormányzatokhoz visszakerülnek jogos tulajdonaik, ez az önkormányzat számára - véleményem szerint - nem bevételi forrást jelent, hanem az első időkben minden bizonnyal kiadást, anyagi terheket. Ma az országban, így a leendő önkormányzatoknál is tőkehiány van. Így a vagyon racionális, gazdaságos működtetése inkább tőkebefektetést igényel, főleg a kezdeti időkben, és nem nyereséget, hozadékot fog jelenteni a tulajdonosoknak. A leendő önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyon tehát nemhogy gazdálkodásukat elősegítené, hanem átmenetileg nehezíti is azok helyzetét. Gondolok itt az épületek állagmegóvására, esetleges átépítésére stb. Az önkormányzati gazdálkodáshoz tehát tőke kell, amely tőke lesz csak képes működtetni gazdasági értelemben véve hasznot hajtó módon a vagyont. A vagyon tehát holt tőke, amelyet a működő tőke fog mozgásba hozni. Az önkormányzatok gazdálkodásának tőkeforrásait a Kormány által benyújtott törvényjavaslat csak elnagyoltan sorolja fel, és tulajdonképpen nem tisztázza egyértelműen azokat az arányokat, amelyek a központi állami költségvetés és a helyi önkormányzatok önálló gazdálkodása között kell, hogy kialakuljanak. Az teljesen egyértelmű, hogy az önkormányzatok anyagi erőforrásainak biztosítása az állami költségvetés bevételét csökkenti. E hatás más szóval azt jelenti, hogy az állam nemzetijövedelem-újraelosztó szerepét jelentősen csökkenteni kellene. A problémát csak még súlyosbítja az a körülmény, hogy a főispán vagy kormánymegbízott személyén keresztül történik az önkormányzatok hatósági ellenőrzése. Ezen intézmény elsőfokú hatósági jogkört gyakorol, és összehangolja a főispáni hivatal, a főváros és vármegyei jogú városok, államigazgatási szervek tevékenységét: 96.§ a), illetve e) pontjai. Ez a fajta összefonódása az állami végrehajtó hatalomnak, továbbá az önkormányzatoknak nem adja igazi, valóságos jogi garanciáját sem az önkormányzatoknak, és hierarchikus, tekintélyelvű közigazgatási gyakorlathoz vezethet, aminek - sajnos - az elmúlt 40 évben mindannyian részesei, szenvedői voltunk. Az érdekeket - véleményem szerint - a helyi közössége, az önkormányzatok tudják valóban kifejezni, mindenfajta integráló tényező, akár megye vagy országos, egyéb szempontokra való hivatkozás végül is egy szűk elit vélt vagy valós érdekeinek megvalósítását jelenti. Egy önkormányzat sohasem fog tudni érdemben vitatkozni megyei, országos érdekekre való hivatkozással szemben. Ezt a korábbi gyakorlatot még az állampárt idejéből megszenvedte szülővárosom, Nagykőrös is. Egyrészt azért, mert a 47-es választások alkalmával városunk polgárai ellenálltak az akkori választási "elvárásoknak", és ezért politikailag megbízhatatlan városként volt nyilvántartva Pest megyében évtizedekig, másrészt pedig a megye határán fekvő várost egyébként is mellőzte az akkori hatalom, pusztán perifériális fekvése miatt. Így került el a városból annak idején a megyei érdekekre való hivatkozással az országos hírű tanítóképző, majd a nyolcvanas évek elején a városi kórház is. Egy nem határozottan megalkotott törvényjavaslat hasonló jogtalanságokat okozhat egy városnak, községnek, melyből azt hiszem, ezek a községek, ha már egyszer önállóak lehetnek, nem kérnek. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzat vezetőjének, a polgármesternek a törvényjavaslatban olyan univerzális, mindenhez értő embernek kell lennie, hiszen a hatalom az ő kezében összpontosul helyileg, akinek a politikai, gazdasági, közigazgatási kérdésekben egyaránt el kell tudnia igazodni. Ehhez pedig szakértelem kell. A törvényjavaslat a polgármesteri megbízatást ezzel szemben semmiféle képzettségi feltételhez nem köti. Ezt ellentmondásosnak látom, annál is inkább, mivel a jegyzőre vonatkozóan a jogszabály szakirányú képzettséget állapít meg. Félő, hogy a polgármester szakigazgatási kérdésekben túlságosan ráutalt lesz a jegyzőre, és emiatt döntései formálissá válhatnak. A javaslat szerint tehát a jegyző a szakapparátushoz és a szaktudáshoz való kötöttséget, kapcsolatot fejezi ki, míg a polgármester személye a szakapparátustól némileg független státust kap. Miután a törvényjavaslat szerint a jegyző vezeti a hivatalt, véleményem szerint, például a kiadmányozási jog gyakorlása is jobb lenne, ha a jegyzőhöz kerülne. Nem tartalmaz a törvénytervezet arra vonatkozóan sem rendelkezést, támpontot, hogy az egyéni választókerületben megválasztott képviselő hogyan viszonyul választóihoz, egyáltalán milyen kötelezettségei vannak a közösséggel szemben. Gondolok itt az állampolgárok felé történő beszámolásra, intézkedésre, képviseletre stb. A jogszabály szerint 5000 fő település-lélekszámig a polgármestert a választópolgárok közül választják meg. Úgy gondolom, hogy ez a létszámhatár, tehát az 5000 fő túlságosan is alacsony, hiszen ennél nagyobb lélekszámú községekben, városokban is igényt tartanak az állampolgárok arra, hogy a polgármestert személy szerint és személyesen, tehát közvetlenül választhassák. Nem célszerű azt a korábbi tanácsi gyakorlatot követni, hogy a polgármestert az 5000 fő lélekszám feletti községben, esetleg városokban maga a képviseleti testület választaná saját kebeléből. Az állampolgárok, legalábbis választókörzetünkben elvárják, hogy a polgármestert közvetlenül a lakosság válassza meg, hiszen még nagyobb városokban is - 30-50 ezer főre gondolok - a polgármester személye közismert lesz, sokan nyilván személyesen is ismerni fogják. Társadalmi igényt fejezne ki tehát a polgármester közvetlen választásának lehetősége, és ez nagyobb demokratizmust is jelentene. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati törvényjavaslat a testületi döntések meghozatalában rendkívül tarka képet mutat. Van egyszerű többség, aztán minősített többség kizárólag a hatáskörök gyakorlásánál, és van kétharmados többség a vármegyei közgyűlés tisztségviselőinek választásánál: 72. § (1) bekezdés. Ez utóbbi választás egyébként titkos is. Nem érthető számomra, hogy mi indokolja az egyszerű többség, a minősített többség és a kétharmados többség kritériumait a törvényjavaslatban. Végezetül engedjék meg, hogy rövid összefoglaló véleményemnek adjak hangot a Kormány által benyújtott önkormányzati törvényjavaslatról. Közismert, hogy nagy és igen nehéz feladattal kell mostanában megbírkóznia a vidéknek, és elsősorban a községek, falvak népének. Ez az önkormányzati törvénytervezet adná meg a helyi közösségek, csoportok önszerveződési formáit, kapcsolatrendszerét, mozgásterét, és nem utolsósorban a kibontakozás lehetőségeit. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy a törvényjavaslat nem igazán biztosítja a közösségek valódi önrendelkezését, önállóságát, és lépten-nyomon fellelhetők benne a központi hatalom beavatkozási igényei. Az önkormányzatokat sokkal jobban kellene védeni a megyei és állami hatalommal szemben, mert ennek a törvénytervezetnek a hiányosságai ismét a régi módon, a hierarchikus, a tekintélyelvű gondolkodásmódhoz fognak vezetni a gyakorlatban. Külön és hangsúlyozottan kell szólnom az anyagi önállóság, gazdálkodás feltételrendszeréről, amelyet a törvényjavaslat nagyvonalúan tárgyal, hiszen újabb más törvényjavaslatokra hivatkozva kívánja ezt a problémát később kezelni. Az elképzelt helyi önkormányzatok túlságosan is a parlamenti modell szerint épülnek fel, és ilyen szempontból - úgy gondolom -, túl nagy teret ad a törvényjavaslat a pártszempontok érvényesülésének is. Véleményem szerint az önkormányzatoknak a helyi érdekeket, értékeket kellene képviselniük, melyek ugyan az országos nagypolitikai épületbe ágyazódnak ugyan, de nem tartom jónak, ha a pártérdekek kerülnek előtérbe a valóságos közösségi érdekekkel szemben. Köszönöm.