Zsigmond Attila (MDF)
Zsigmond Attila
ZSIGMOND ATTILA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A felületes olvasót - különösen az előterjesztő képviselő úr gondoskodó aggodalmát, a garantált sajtószabadságot ígérő, és csak így ígérő kiegészítését hallgatva, jóleső érzés töltheti el. Úgy érezheti, hogy végre törvény születik a sajtó érdekében. Azt gondolhatja, hogy a sajtó, a rádió, a televízió pártatlanságát, valójában szabadságát jeles bizottság szavatolja majd. A tisztelt ellenzék köréből többször hallható volt az elmúlt időszakban a biztosíték, a garancia igénye más törvényjavaslatok tárgyalásakor is. Tehát a más típusú gyanakvás és bizalmatlanság mögött a sajtó művelői és vezető tisztségviselői iránti bizalom is kevés, pártos magatartásuk veszélyét csak bizottsági garancia képes elhárítani. De valójában garancia-e, és ha igen, kinek? Miközben erre a kérdésre nem válaszolok, kérem, gondolkodjanak el azon, pártatlan-e a mai sajtó, és ha pártatlan, akkor ezt a speciális pártatlanságot kívánjuk-e új kuratóriummal védelmezni. Úgy gondolom, hogy pártatlansági garancia csak addig létezik, amíg a médiákban kialakuló és működő legális vagy illegális, direkt vagy szimpatizáns pártosság arányosságot mutat, egyetlen párt sem kerülhet nemkívánatos túlsúlyba. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt már jól ismerjük. Ezért pedig az önálló, felelős alkotói műhelyek vezetői és munkatársai felelősek. Ha az a többségi álláspont alakul ki, hogy a természetes felelősséget kétségbe vonva, annak jelentőségét csökkentve, a bizalmat kapott vezetők önállóságát, mozgásterét csökkentve mégis kell pártatlansági bizottság, gondoljunk meg egy-két dolgot. Először azt, hogy mi a különbség a kuratórium és a PTB között. Nyilvánvaló, hogy az összetétel. Ez a tét. A vita e körül zajlik. A vita első szakaszában Fodor Tamás képviselő úr kételyeket akart ébreszteni; e szándék vezet engem is, csak az ellenkező oldalról. Az összetétel sok problémájából csak egyet emelek ki. Haraszti Miklós képviselő úr egyfolytában a szakmai részvételt hangsúlyozta. Áhított, jól hangzó érv, de helytálló-e? Az eredeti szövegben a vonatkozó paragrafus úgy szól, hogy a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda először három-három- három, majd két-két-két tagot delegál, és az intézményekben működő szakmai és érdekvédelmi szervezetek jelölhetnek. Kik jelölhetnek tehát? Talán a már egyébként is tagsággal rendelkező Magyar Újságírók Szövetsége jelöli újabb tagját, felborítva a tervezett szigorú arányossági törekvéseit? Vagy a még viszonylag kis létszámú kamarák, vagy a szétzilálódott szakszervezetek? És melyik szakszervezetek, és hány szakszervezet jelöl majd? Kik jelölnek tehát? Nyilván saját tagjaikat. Értelmetlen lenne, ha nem ezt tennék. Vagyis csak és kizárólag a szakmai szervezetek, illetve a szakszervezetek jelölhetnek, ami durva kizárásos módszer, demokratikusnak pedig aligha nevezhető. Vagyis mindazok, akik nem tagjai még vagy már szakmai szervezeteknek, illetve szakszervezeteknek, ki vannak zárva a jelölésből. Ez számomra teljesen elfogadhatatlan. Nem hasonlítgatom a módszert más, már szenvedett módszerekhez, csak Orwell jut eszembe. Ugyanis ha elfogadnánk az előterjesztés jelölési metódusát, elmondhatnánk, hogy a Magyar Rádióban, a Magyar Televízióban és a Magyar Távirati Irodában mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek, illetve jelölhetőbbek. Másodszor arról gondolkodjunk, hogy mit vizsgál ez a bizottság. A 3. � szerint csak elkészült műsorokat vizsgál. Márpedig ez hiba, és nem pártatlanság. Mert a pártatlanság csak akkor vizsgálható, ha az elhangzott és el nem hangzott műsorok arányát együttesen elemzik. A szerkesztés pártossága alighanem azon is lemérhető, hogy milyen műsorok, kikről, miről szóló műsorok vagy kinek a műsorai maradnak ki az adásból. Egy műsorból legfeljebb durva direkt hibákat lehet megállapítani, és alkalmasint kell megállapítani. Az abszolút laboratóriumi pártatlanság naiv álom, sőt természetesnek tekinthetjük azt. hogy egyes műsorok szimpátiát fejezhetnek ki valamelyik politikai irányzat mellett vagy antipátiát valamelyik politikai irányzat ellen. A pártatlanság tehát csak az időegység alatt sugárzott műsorok tisztességes politikai arányossága alapján vizsgálható. Kérem, gondolják meg, hogyan gondolják ezek a szándékok a sajtószabadságot és a pártatlanságot! Köszönöm. (Taps.)