Gáspár Miklós (KDNP)
Gáspár Miklós
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzatok talán három legfontosabb alapkritériuma közül amelyek véleményem szerint a gazdasági önállóság, a jogszabály-alkotási jogosultság és a demokratikus választás elve az előttünk fekvő törvényjavaslat a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szól. De még ezek közül a kritériumok közül is különös fontossággal bír a választójog szabályozása, hiszen az önkormányzatok mint jogi személyiségek éppen választott képviselőjükön keresztül válnak valósággá, éppen rajtuk keresztül valósítják meg feladataikat, és ha szükséges, rajtuk keresztül tudnak védekezni a központi hatalom esetleges túlzó centralizációs törekvéseivel szemben. Ezek után érthető, hogy az önkormányzati eszme valódi lényegét ugyancsak a demokratikus választási elvre mért csapással lehet a legkönnyebben elhalványítani, megbénítani. A demokratikus választás lényege, hogy a helyi lakosság a képviselőit szabadon választhatja, azok a mindenkori központi kormányzattól függetlenek, illetőleg a helyi önkormányzat lakosságától függenek. Az elmúlt 40 évben többek között épp azért sem lehetett valódi önkormányzatokról szólni, mert ezek a kritériumok hiányoztak. A magyar megyei közigazgatásban a választási elv a XIII. században tört magának utat, amikortól kezdve a királyi kiküldött bírák helyett a bírákat a megyék maguk választották. A későbbi fejlődés folyamán a XVI. században a főispáni és alispáni tisztség kettéválik, és ez utóbbit a megye közönsége választja, szemben a korábbi állapottal, amikor a főispán nevezte ki. Végül az 1848-i törvényhozás lehetővé tette, hogy a városok és a községek is maguk válasszák képviselőiket. A most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat véleményem szerint megfelel a demokratikus választási elveknek. Jelentőségét nehéz túlbecsülni. Jelentőségét az adja, hogy nem elég, hogy van demokratikusan választott Parlamentünk, ahol vannak kormányzó pártok és ellenzék, mert a helyi szinteken még valamennyien ellenzékben vagyunk. A bukott rendszer törvényes úton és békésen történő végleges felváltását e törvény teszi lehetővé. Ami a javaslat konkrét rendelkezéseit illeti, egyetértünk azzal, hogy a települések túlnyomó többségében a választópolgároknak több mint a fele listán választja képviselőit. A Kereszténydemokrata Néppárt általában is a listás választások híve, ami azonban természetesen nem jelenti azt, hogy adott esetben és helyeken kizárnánk az egyéni választókerületi megoldást. Nyugat-Európában talán csak az Egyesült Királyságban van egyéni választókerületi rendszer, de ott is erősen kritizálják. Legújabban Csehszlovákia is a listás választási rendszer mellett döntött. A listás választási rendszer előnye véleményem szerint a következőkből áll: korszerűbb, egyszerűbb és olcsóbb, mivel általában egyfordulós. A többfordulós egyéni választások inkább kiábrándítják a választópolgárokat a demokráciából. Listás választás esetén inkább programok és értékek ütköznek egymással, ezért ezek teljesítése is jobban számon kérhető a választók részéről. Listás választás esetén minden egyes települési, községi vagy városi képviselő a közérdeket, az egész település érdekét tarthatja szem előtt, hiszen erre a település összlakossága kéri fel a listás választás alkalmával; szemben az egyéni választókerületben megválasztott helyi képviselővel, akit csak egy településrész lakossága választott meg, s fennáll a veszélye, hogy ebből következően a képviselő főleg csak az illető településrész érdekeit helyezi előtérbe. A közérdek, a település összérdeke azonban nem pusztán a részérdekek összessége, hanem egy modern társadalomban annál sokkal több. A helyi képviselőtestületben a részérdekek marakodása - például, hogy a te utcád vagy az én utcám fontosabb-e - alááshatja a település összérdekét és a közösségi szellemet, és késleltetheti egy olyan modern társadalom kialakulását, amelyben elvekre és átfogó programokra alapozott demokratikus pártok működnek. Az egyéni választókerületi rendszerben a képviselők zöme kis, relatív többségekkel lesz képviselő, ezáltal jelentős választói rétegek képviselet nélkül maradnak, illetőleg sok esetben csak a relatív többség jut szóhoz, s ez principiálisan antidemokratikus. A demokrácia ugyanis nem azonos a többség uralmával, hanem a kisebbség véleményével és felfogásával is számolni kell, és szóhoz kell jutnia azoknak is, akik nem tudtak többségi helyzetbe kerülni, sőt még abszolút többség esetén is a többségnek állandóan keresnie kell a megegyezést és a kompromisszumot a kisebbséggel. Persze ez nem könnyű, és ez a demokráciának nem a kezdete, hanem már a magasiskolája, de errefelé kell törekednünk. A polgármesterek választása tekintetében elvileg a közvetlen választás hívei vagyunk, de elfogadhatónak tartanák azt a megoldást is, hogy a tervezetben szereplő 5000 lélekszámú határ helyett 60.000 lakosú és az alatti lélekszámú település esetén a polgármestert közvetlenül a lakosság választaná, míg a 60.000 lélekszám feletti település esetén közvetve a testület. A megyei testület tekintetében a tervezetben szereplő alternatívák közül nem tartanánk helyesnek azt az alternatívát, amikor a megyei testület a helyi önkormányzatok polgármestereiből állna, mert ez egy olyan gyülekezet lenne, amelyben megint csak a kis részérdekek perlekednének egymással, s elveszne a közérdek. A főváros tekintetében azt tartjuk megfelelőnek, ha a fővárosi képviselőtestület tagjainak egyharmadát a kerületi polgármesterek alkotják, kétharmadát pedig listás alapon választják. Mindezek alapján a javaslat elfogadását és a törvény megalkotását javaslom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)