Horváth Balázs (MDF)
Horváth Balázs
DR. HORVÁTH BALÁZS belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Hölgyek! Képviselő Urak! Úgy gondolom, az általános vitában részletesen megismerhettük a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatot, különösen annak alapvető rendelkezéseit. Én ezek közé az alapvető rendelkezések közé sorolom azt az önkormányzathoz való választópolgári közösségi joggal kapcsolatos meghatározást, amely szerint ennek a kiemelkedő jelentőségű alkotmányos jognak a gyakorlása részben közvetlenül, azaz helyi népszavazás keretében történik, részben pedig az önkormányzati képviselőtestületben közvetlenül választott képviselők útján valósul meg. Ez utóbbi jog gyakorlásának a tartalmát és programját foglalják magukban az Önök elé terjesztett törvényjavaslat és annak rendelkezései a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról. Az önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvénynek az önkormányzatok intézményrendszerét kell szolgálnia. Az Országgyűlés minden olyan döntésének, amely az önkormányzatok rendszerére vonatkozik, tükröződnie kell a választási törvényben is. Még tart az önkormányzati törvény vitája, ezért különösen fontosnak tartom kiemelni azt - és ez meghatározó a jövőre nézve -, hogy az itt meghozott döntéseket kodifikálni kell a választási törvényben, illetve fordítva. A törvényjavaslat középpontjában a választási rendszerre és az eredmény megállapítására vonatkozó szabályok állnak. A javaslat három választási rendszert tartalmaz: a kislistás, az egyéni választókerületi és az egy szavazatot kétszer értékelő, illetve a kétszavazatos választási rendszer szisztémáját. 1. Az 5000 lakosnál kisebb településeken álláspontunk szerint kislistás a szavazás. Minden jelölt felkerül a szavazólapra, és a választópolgár annyi jelöltre szavazhat, amennyi a településen megválasztható képviselők száma. Ez a választási mód, ez a választási rend rendkívül egyszerű és áttekinthető. 2. Az 5000-nél több, de 60.000-nél kevesebb lakosú településeken a Kormány az egyéni választókerületi választási rendszert javasolja elfogadni a tisztelt Háznak. Az ebbe a kategóriába tartozó nagyközségek és városok területe egyéni választókerületekre lenne felosztva, ahol a polgárok választókerületenként egy-egy képviselőt választanak. 3. A harmadik megoldási javaslat a 60.000 lakosnál nagyobb városokban és valamennyi fővárosi kerületben az egy szavazatot kétszer értékelő, illetve alternatívaként a kétszavazatos választási rendszert tartalmazza. A választási rendszereket a települések nagyságrendjének függvényében alakítottuk ki. Kislistás választási rendszerben mintegy 2700 településen, több mint 3 millió választópolgár szavazhat. Ez a választási szisztéma több európai országban bevett gyakorlat, amely a kis lélekszámú települések számára megfelelő megoldást nyújt és kell hogy nyújtson. Ugyanakkor felmerülhet az a kérdés, hogy a kislistás választási rendszer határát miért 5000 lakosnál húzzuk meg. Erre vonatkozóan indokaink az alábbiak. Szakmai és társadalmi vélemények szerint ez az a nagyságrend, amelynél a település lakosai még személyesen ismerhetik egymást, közvetlen az emberek között a kapcsolat, ugyanakkor az önkormányzati törvény ekkor meghagyja a nagyközség kategóriáját amely 5000 lakosnál kezdődik, továbbá a polgármester közvetlen választását eddig a számig feltétlenül és szükségszerűen indokoltnak tartja. Ez az a két pont rögtön szeretném kiemelni ahol a legszorosabb összefüggés van az önkormányzati törvényjavaslat és annak a választásra vonatkozó törvényjavaslata között. Az egyéni választókerületi rendszer, bár formailag hasonló a tanácsok megválasztására vonatkozó egyéni választókerületekhez, tartalmilag mégis teljesen újat jelent. Az akkori szisztéma az egypártrendszer körülményei között funkcionált úgy, ahogy funkcionált a maga kiegészítő intézményeivel és intézményrendszereivel együtt. A Kormány elképzelése szerint az egyéni választókerületi rendszer a többpártrendszer keretében lehetőséget ad független jelöltek, de különösen a pártok által támogatott jelöltek indulására is. Az egyéni választókerületi választásokhoz két kiegészítő megjegyzést szükséges és kell fűznöm. Joggal merült fel a 60.000-es felső határ kérdése. Ennek alapvető oka az, hogy megpróbáltunk ebben a tekintetben is összhangot biztosítani az önkormányzati törvényjavaslattal, amely szerint a megyei jogú városra vonatkozóan a B-alternatíva - nyilván erre jól emlékeznek, hiszen annyian szóltak hozzá a tisztelt képviselők - ezt a lakossági számot tartalmazza. Továbbá a megválasztott képviselők száma és a választókerületek beosztása a legszorosabb összefüggésben van az egyéni választókerületekkel, ezért itt szólnék, és ezzel kapcsolatban felmerülhet több probléma is. E két, távolról sem adminisztratív jellegű kérdés eldöntése a történelmi körülmények hatására bizonyára nagy vihart fog felkavarni, és komoly szakmai problémákat is jelent és jelentett. Nyilvánvaló, hogy minden települési önkormányzatnál értelemszerűen meg kell állapítani a megválasztható képviselők számát. Azt azonban mindenképpen el akartuk kerülni, hogy ezt a jelenleg hatályos választási törvénnyel összhangban a tanácstestület, a végrehajtó bizottság vagy különösen a jelenlegi tanácselnök tegye. Ilyen megfontolás alapján tartalmazza maga a törvényjavaslat kifejezetten a lakosság függvényében nem a települések jelenlegi jogállása szerint a helyi képviselők számát oly módon, hogy mindenütt konkrét és objektív számot ad, tartalmaz. Egy esetleges tól-ig kategória keretében a döntés szempontjából szintén az előzőkben említett helyzet állhatna elő, nevezetesen az, amiről az imént és ez ideig beszéltem, hogy kérdéses, legitim voltában talán gyenge vagy a legitim társadalomban megkérdőjelezhető testület alakíthatná ki a választókerületeket, illetve szabhatná meg a majdani választópolgárok számát. A képviselőtestületek létszámának meghatározásánál figyelemmel voltunk értelemszerűen arra is, hogy a testületi munka hatékony legyen és hatékonynak kell lennie. Ezért nem követjük egyes külföldi metropoliszok azon példáját, ahol csak tucatnyi képviselő irányítja a világvárosokat - tudnék számos példát ezzel kapcsolatban felsorolni. Jelenleg a tanácstagok száma országosan mint egy 42 000. A törvényjavaslat szerint a megválasztható helyi képviselők száma mintegy 26 000. Rögtön ezzel a megoldással kíséreltük meg feloldani azt a pártok által óhatatlanul és szükségszerűen jelzett ellentmondást, illetve nehézséget, hogy az első szabadnak mondható települési önkormányzati választásokon hogyan tudnak a pártok és különböző korporációk megfelelő elfogadottsággal bíró ilyen nagyszámú képviselőt, majdan választott funkcionáriust állítani. Az egyéni választókerület területének megállapítása törvényi szinten nyilvánvalóan, úgy vélem, lehetetlen a mintegy 3000 település vonatkozásában. Ennyi lesz körülbelül a mostani számításaink, prognózisunk szerint. Az összes szakmai és politikai vélemény mérlegelése alapján - remélem, nem galoppíroztam el magam, amikor az "összes" számhatározót használtam - úgy foglaltunk állást, hogy törvényi garanciák alapján a feladatot később, majd a polgármester, a most soron következő választások előtt pedig a helyi tanácsok vb-titkárai végezzék el. Nyomatékosan hangsúlyozni szeretném azonban a törvényjavaslat - kérem, nézzenek bele - 11.� (3} és 12.� (4) bekezdésében fölhozott garanciális szabályokat és rendelkezéseket. Rátérve a választási rendszer harmadik összetevőjére: a 60 ezernél nagyobb lakosságszámú városokban és valamennyi fővárosi kerületben az úgynevezett egy szavazatot kétszer értékelő, illetőleg a kétszavazatos választási rendszert preferáltuk, állítottuk be a törvénytervezetbe. Ezek közül valamelyik kerülne bevezetésre. A Kormány javaslatában, tervezetében alternatív megoldást ajánl az Országgyűlésnek. Az úgynevezett egy szavazatot kétszer értékelő választási rendszert a 42.�-ban szereplő A-változat, a kétszavazatos választási rendszert pedig a B-változat tartalmazza. Mit jelent az A-változat? Kérem, engedjék meg, hogy erről pár mondattal bővebben - nem visszaélve a türelmükkel - beszéljek, ugyanis a magyar választójogi történetben, históriában ez a megoldás unikum. Az egy szavazatot kétszer értékelő választási rendszer onnan kapta a nevét, hogy a pártokra leadott szavazatokat mind az egyéni választókerületben, mind a listás eredmény megállapításánál figyelembe kell venni. A választópolgár ez esetben egy szavazólapot kap, amelyen az egyéni választókerületi jelöltre szavaz. Az egyéni választókerületi képviselő az a jelölt lesz, aki a legtöbb szavazatot kapta. Ez értelemszerű. Ezt követően kerül sor a listás eredmény megállapítására azzal a számítási módszerrel, amelyet az országgyűlési képviselők választása során az országos lista eredményének kiszámításához alkalmaztak, alkalmaztunk. Ez a számítás arányosíthatja egymáshoz a leadott szavazatokat és a megszerzett mandátumokat. A választási módszer homogénebb összetételű képviselőtestületeket hozhat létre - és reményeink szerint létre is hoz -, melyben a döntéshozatal ebből a tényből már következik értelemszerűen hatékonyabb lesz. A nagyvárosokban rendkívül fontos, hogy a képviselőtestületek átfogó településfejlesztési és működtetési tevékenységet tudjanak kialakítani. Továbbá az is, hogy a választópolgár a lehető legkevesebb számú szavazólapot kapja meg. Ezek az érvek az egy szavazatot kétszer értékelő választási rendszer mellett szólnak. A Kormány nevében terjesztem elő ezen törvénytervezetet, de rögtön szeretném a figyelmüket fölhívni arra - a Kormány nyitottságát minden javaslattal szemben jelzendő -, hogy ez a megoldás értelemszerűen a legerősebb pártokat, például a Szabad Demokratákat vagy a Magyar Demokrata Fórumot preferálja a mi modellezésünk szerint. Mi a B-változat? A kétszavazatos választási rendszer már jól ismert az országgyűlési képviselői választások óta; azt hiszem, túlontúl jól ismert. Az a lényege, hogy a választópolgár két szavazólapot kap, így egyidejűleg van módja egyéni választókerületi és listás döntés hozására is. Kétségtelen előnye, hogy kedvezőbb lehetőséget biztosít a választópolgár akaratának kinyilvánítására - hiszen ketté tudja választani a listát, illetve az egyénit -, ugyanakkor tisztább helyzetet is teremt a választáson induló pártok részére is. Hátránya értelemszerűen az, hogy a szavazólapok megduplázódásával növekszik a választási költség, plusz munkát és bizonyos manipulációs lehetőséget tételezhet föl. Mind az A-, mind a B-változat esetében a nagyvárosokban, ahol a politikai strukturáltság a legerősebb, az egyéni választókerületi választási rendszer és a független jelöltek indulási lehetősége mellett a pártok - erről már beszéltem - intézményesen kapnak módot az önkormányzati testületbe való bejutásra. Úgy vélem, külön figyelmet érdemel a választási fordulók számának kérdése. Mint ahogy azt a törvényjavaslat 41.�-ához fűzött megjegyzés is tartalmazza, az egy-, illetőleg kétfordulós szisztéma is kidolgozható, mindegyik alkalmazható. A kislistás választások általában egyfordulósak lesznek, mivel a jelöltek közötti relatív szavazati arány dönti el a képviselői helyeket. Ez az egész rendszerből következik. A kétszavazatos rendszerből a listás szavazás is általában egyfordulós. Az egyéni választókerületi rendszerek ezt bizonyítják a nemzetközi tapasztalatok is általában kétfordulósak. Ha az egyéni választókerületi szisztémát egyfordulósra kívánjuk zsugorítani, akkor az első forduló abszolút többségének elvéből - hiszen mi ezt valljuk most -, hasonlóan az angol megoldáshoz, engedményt kell tennünk. Az egyfordulós megoldás már a jelölés időszakában ösztönzi az együttműködés kialakítására a helyi politikai erőket, és nem vitás - ezt nem vitatjuk -, további költség-megtakarítást is eredményez vagy eredményezhet. Hangsúlyoztam a miniszteri indoklás bevezetőjében az önkormányzati és választási törvény összefüggéseinek fontosságát. A fővárosi, megyei közgyűlés tagjainak közvetlen megválasztására a Kormány az úgynevezett több mandátumos választókerületi rendszert ajánlja. A jelölés, a szavazás és a választás eredménye megállapításának szabályozási munkája alapvetően megegyezik az országgyűlési képviselők területi listás választásának szabályaival, de van egyetlenegy kivétel. Ez a kivétel nevezetesen: a jelen javaslatban nem szerepel a kisebb pártokat sújtó minimálisan szükséges 4%-os szavazati határ, amely meghúzta a bekerülést. A választási törvény koncepciójának kidolgozásakor rendkívül nagy nyomás nehezedett a Kormányra annak érdekében, hogy a polgármestert a lakosság mindenütt közvetlenül válassza: egyébként most is nehezedik... A javaslat szerint a polgármester közvetlen választására azokon a településeken kerülne sor, ahol a lakosság száma 5000-nél kevesebb; az 5000-nél nagyobb településeken e kérdés eldöntését a Kormány az önkormányzati törvénynél javasolja - minden bizonnyal erre emlékeznek. A választási törvény az ott meghozott törvényt kell hogy tükrözze, ezért ezzel itt részletesen én nem tudok foglalkozni. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelmét az Alkotmány az önkormányzati választások alkalmával is kötelezővé teszi. Tudjuk: eljött a világ minden nemzetét átfogó intézmények megteremtésének ideje, bárhol éljenek is, függetlenül bőrük színétől, hajlamaiktól és szokásaiktól, hogy megtanulják egymást nemcsak szeretni, hanem kivétel nélkül mindnyájan érezzék egymás kölcsönös megsegítésének szükségességét is. Ezért a törvényjavaslat lehetővé teszi a kisebbségi választókerület kialakítását és képviselőválasztását - a kisebbséghez való tartozás ténye alapján - azokon a településeken, ahol a kisebbségi csoport a lakosság többségét alkotja, vagy földrajzilag körülhatárolható területen él. Azokon a településeken, ahol a kisebbség tagjai szétszórtan laknak, és nem alakítható ki olyan egyéni választókerület, amelyben a kisebbségi csoporthoz tartozó lakosok többségben vannak, a javaslat lehetővé teszi számukra azt, hogy kisebbségi képviselőt válasszanak a következő módon: a kisebbségi választókerületben történő szavazás az ott érintettek szabad belátásán alapul, egy választókörzetet kell kialakítani. Az ily módon megválasztható kisebbségi képviselők számát jelenleg a tanácstestület, a jövőben - nem tudtunk más megoldást találni, itt kénytelenek voltunk a tanácstestületet felhívni - az önkormányzati testület fogja megállapítani. A választásra készülő nyilvántartás titkos és - ezt lényegesnek tartjuk -, annak adatait kizárólag a választási szervek, munkacsoportok, illetve a bíróság tagjai ismerhetik meg. Kisebbségvédelem: Az önkormányzati választási törvényjavaslat azonban nem az az egyetlen törvény, amelynek megalkotásával a nemzeti kisebbségi jogok védelmét a településeken meg lehet és meg kell valósítani. A törvényalkotási folyamat egészét át kell, hogy hassa ez a törekvésünk, kérem, nem csak erre az egy törvényre gondoltam. A Kormány rendkívüli figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai fokozottabb védelmének kialakításra, biztosításra. Az ezzel kapcsolatos elgondolásokat a törvényjavaslat már tartalmazza, azonban nyitott a Kormány minden olyan megvalósítható javaslat elfogadására, amely eredményesen tudja szolgálni az említett célokat. Azt hiszem, nem egy nagy titok - tudomásom szerint -, már ilyen jellegű képviselői javaslatok készültek, készülőben vannak, értelemszerű, hogy várjuk azokat. Az alkotmánymódosításnak megfelelően a javaslatban szereplő nemzeti és nyelvi kisebbségeken értelemszerűen nemzeti és etnikai kisebbségeket kell érteni. Ezután a választási törvényjavaslat néhány intézményére szeretném az Önök figyelmét felhívni. A jelölés rendszerére új szabályokat alakítottunk ki. Megszüntettük a tanácsrendszert irányító korábbi kiváltságos politikai szervezetek jelölési monopóliumát, és figyelembe vettük az országgyűlési képviselő választásokon az ajánlószelvény-gyűjtéssel kapcsolatos tapasztalatokat is, - az alkotmánybírósági eljárásokra célzok. Jelöltet ajánlani személyesen a polgármester hivatalában, illetőleg az oda megküldött levélben lehet. Bármely választópolgár jelölt lesz, aki a helyben lakó választópolgárok - ezt hangsúlyozom - egy százalékának ajánlását megkapja választókerületében. A javaslat az állampolgárok önszerveződő közösségeinek a pártoknak, az egyesületeknek, a nemzeti és etnikai kisebbségeknek, az egyes választópolgároknak is lehetőséget ad a jelölésben való érdemi részvételre. Alapvető kérdésnek tartjuk továbbá azt, hogy az önkormányzati testület megválasztásában azok a polgárok vegyenek reszt, akik a településen állandó jelleggel laknak, ezer szállal kötődnek a helyi ügyekhez. Az üdülőtulajdonosok számára volt már ilyen javaslat, amellyel nem értünk egyet a helyi önkormányzatokról szóló törvény biztosítja a helyi népszavazásban való részvétel jogát, ez kötheti őket intézményesen az üdülőhelyhez, ahol az ingatlanuk van, viszont a településen alkalmilag tartózkodók számára nem kell álláspontom szerint választójogot biztosítani az önkormányzati választások során, ezért nem javasoljuk, nem javaslom az igazolással való szavazás lehetővé tételét. Ugyanakkor a javaslat az Alkotmány alapján az állampolgárság tényétől függetlenül megadja az aktív választójogot a Magyarországon tartósan letelepedett külföldi állampolgároknak is. Ez egy áttörő rendelkezés. Külön szeretném kiemelni, hogy a választók nyilvántartása nem keletkezteti, csupán deklarálja a választójogot. A nyilvántartásból kimaradt személyek számára a bírói jogorvoslat értelemszerű, garantálja a választás jogát. Ez alatt értelemszerűen az aktív és a passzív választójogot is értjük. A kormányzat jelentősen korszerűsíteni kívánja a nyilvántartás elkészítésének jogát, összhangban az önkormányzati törvény gondolati tartalmával, annak - álláspontom szerint , s ezt még most is fenntartom - zárt logikájával. Az ezzel kapcsolatos feladat és hatáskör a polgármesterhez kell, hogy kerüljön. A nyilvántartás elkészítéséhez helyi számítógépes támogatást is tervezünk, magától értetődő, megkísérelve ezzel is az európai színvonalhoz való közelítést. A törvényjavaslat elkészítésének időszakában jogértelmezéssel, úgy vélem, tisztázódott, hogy választás és népszavazás nem tartható ugyanazon a napon. Ennek megfelelően a törvényjavaslat - és kérem, ezt jegyezzék meg, nem volt időm időben beterjeszteni, módosítani - 13.� (2) bekezdéséből a "népszavazás vagy" szavakat, amely ezzel kapcsolatos rendelkezésre utal, szíveskedjenek tárgytalannak tekinteni. Végezetül a szabályozás egészével kapcsolatban engedjenek meg két megjegyzést. A törvényjavaslat a választási szervekre, a szavazásra, a jogorvoslatra vonatkozó fejezetei lényegileg az országgyűlési képviselő választásokon már megismert szabályokat tartalmazzák, azonban annak jogalkalmazási tapasztalataira figyelemmel törekszik, törekedett a joghézag megszüntetésére. A joghézagok pedig abból származtak, hogy első ízben volt többpárti választásra alkalmas törvény, amelyet használtunk legutóbb, amely azonban magán viselte a gyakorlatlanság - és ezt nem vitatom - következményeit is. Bízom abban, hogy ezek döntő többségét ez ideig, majdan az Önök segítségével sikerül, illetve sikerült kiküszöbölni. Az előkészítés során mindvégig az lebegett a szemünk előtt, hogy a tanácsrendszer megszüntetésével egyidejűleg s azt hiszem, ez reális becslés több mint 3000 település saját jogon választ helyi képviselőtestületet. A javaslat megpróbálja differenciáltan szabályozni a települések sajátosságaihoz igazodóan a választási rendszereket. Külön figyelemmel van a lakosságszámra. Ennek érzékeltetésére, kérem, engedjenek meg egyetlen egy adatot! 66 olyan magyar falu van, ahol 100-nál kevesebb ember él. Számukra nem lehet olyan választási rendszer, mint a kétmilliós fővárosban. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Képviselő Hölgyek! Képviselő Urak! Akkor, amikor a Kormány és én ezt a törvényjavaslatot benyújtjuk, azzal a szándékkal tesszük, hogy a magyar Országgyűlés ne törvényjavaslatot fogadjon el, hanem úgy, ahogy 150 éve az indokolások kezdődnek, törvényt alkosson. Az önkormányzati választások szabályait megalkotni és a választást lebonyolítani legalább olyan jelentőségű esemény, mint amilyen az országgyűlési képviselők első szabad választása volt. Én kérem, ennek a szellemében szíveskedjenek a törvényjavaslat, valamint a hozzá benyújtott módosítások alkotó és konstruktív jellegének megvitatásához hozzákezdeni, segíteni ezzel a Kormány munkáját, és kikövezve azt az utat, amellyel 1990. szeptember 30-ig eljuthatunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)