Kőszeg Ferenc (SZDSZ)
Kőszeg Ferenc
KŐSZEG FERENC (SZDSZ): Elnézést kérek, én voltaképpen nem a részletes vitában kértem szót, hanem még a szünet előtt Kulin Ferenc hozzászólására szerettem volna reagálni, csak minthogy elkezdődött a szünet, erre már nem volt mód. Hadd tegyem meg most ezt a néhány észrevételt, amire Kulin Ferenc szavai indítottak. Ő azt mondta, hogy ez a most létrehozott nagy sajtóvállalat - amely a Hírlapkiadó és a Pallas Lapkiadó egyesítéséből jött létre -, az voltaképpen csak egy ilyen technikai feladatot fog betölteni. Azt mondta hogy egy lapkiadó vállalatnak igazából nincsen más funkciója, minthogy gondoskodjon arról, hogy a kéziratok a szerkesztőségből a nyomdába kerüljenek. Én azt hiszem, hogy Kulin Ferenc nálam is sokkal jobban tudja hogy ez mennyire nincsen így, hogy egy lapkiadó vállalat az milyen ménékben képes befolyásolni egy lap működését. Természetesen akkor, hogyha egy központosított állami vagy pártirányítása áll fenn a sajtónak, akkor ez a funkció nem olyan nyilvánvaló, Hiszen az elmúlt korszakban a szerkesztőségek életébe a pártközpont agit-prop osztálya szólt bele és ebben a Lapkiadó Vállalat, vagy a Hírlapkiadó Vállalat legfeljebb valamilyen közvetítő szerepet játszott, de hát ez a közvetítő szerep azért nem volt semmi. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy Siklósi Norbertnek például a Lapkiadó Vállalat élén igencsak volt hatalma a szerkesztőségek felett is. Na most akkor, hogyha a pártállam irányítási módszere nem áll fenn, akkor nyilvánvalóan nem csökken, hanem megnő a lapkiadó vállalatnak a hatásköre és a lehetősége a szerkesztőségekkel szemben. Ennek nem kell okvetlenül olyan direkt módon érvényesülnie, hogy beleszólnak a szerkesztőségi politikába de hát az anyagi támogatáson keresztül, tehát voltaképpen a piaci elv érvényesítésén keresztül ez nagyon is könnyen megtörténhet, akkor, hogyha a legtisztább esetet vesszük és nem tételezzük fel a beavatkozásnak a direktebb formáit. Engem a szituáció - és gondolom, nemcsak engem - némileg emlékeztet arra, ami a huszas évek legelején történt, amikor is a kormányzat, elégedetlenül azzal, hogy a magánkézben lévő liberális sajtó nem azon a hangon írt, szólt, s élt a sajtószabadsággal, ahogy azt az akkori kormányzat - amely hát a sajtó köreiben nem volt igazán népszerű - elvárta volna, arra törekedett, hogy egy állami sajtóvállalatot hozzon létre. Ilyen volt akkor a Stádium nevű vállalat - ha jól emlékszem a névre -, vagy pedig a katolikus kézben lévő központi sajtóvállalat. Ez tulajdonképpen teljesen rendben van. Ami nincs teljesen rendben az az, hogy akkor az állam, vagy pedig egy olyan közintézmény, mint az egyház, megjelent a piacon - természetesen állami pénzekkel, illetve intézményi pénzekkel, amilyen az egyházé volt - és versenybe kezdett. Nem igazán sikeres versenybe, de mindenesetre mégiscsak versenybe kezdett. Most ezzel szemben az a helyzet, hogy a kormányzat - amely természetesen a piacgazdaságot hirdeti - megörökölt bizonyos monopolhelyzetet a pártállamtól, és ezzel él. Tehát akkor, hogy ha egy olyan, méghozzá az eddiginél is monopolabb helyzetű sajtóvállalat van a kezében, mint ez a központi sajtóvállalat - amely a két legnagyobb sajtóvállalatnak az egyesítéséből jött létre -, akkor azért a piacon bizonyos monopolhelyzetet, vagy különleges előnyt élvez. Azt hiszem, ez a különleges helyzet - ez a monopolhelyzet - nem igazán abban a szellemben alakul, ahogy a piacgazdaságot elképzeljük. Egyébként bizonyára mindenki, a i belelapozott a mai lapokba, értesült arról hogy a két sajtóvállalat egyesítésébál létrejött óriásvállalat élére Horti Józsefet nevezték ki akinek a neve - hát nem is tudom... sokunk számára ismerősen csengett, de a mai Népszabadságból értesülhettünk arról - nem tudom, hogy pontos-e az információ -, hogy a miniszterelnök úr tanártársa volt a Toldy Gimnáziumban, ami természetesen nem szól egyáltalán a kinevezése ellen és lehet hogy ez véletlen egybeesés... De örülhetünk annak, hogy a Toldy Gimnázium diák- és tanárkara a hatalmi rendszerben újabb pozíciót nyert. (Derültség a bal oldalon - zúgolódás a jobb oldalon.) Ami pedig a sajtószabadság értelmezését illeti, természetesen egyetértek azzal, hogy a sajtószabadság az olvasók szabadsága arra, hogy sokféle információt kapjanak. Ezt a szabadságot csak a piacon lehet kivívni, és hogy ha valaki a piacon nem tudja kivívni azt, hogy olvassák a lapját, akkor veszélyes dolog államhatalmi és államhatalmi-monopolisztikus eszközökkel biztosítani az olvasottságot. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)