Matyi László (SZDSZ)
MATYI LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mind a mai nap, mind már a működésünk során többször elhangzott, hogy a privatizációs eljárás, a privatizáció folyamatának a sikere alapvető, döntő tényező hazánk gazdasági állapotának helyreállítása érdekében.A privatizáció sikere szempontjából mindig három szempontot kell politikai szempontból egyeztetni. Egyrészt az állami költségvetési bevétel szempontját, másrészt azoknak a szempontját, akik a privatizációs folyamatban pályázóként, versenyzőként megjelennek az új tulajdonért, jelen esetben a bérleti jogért, illetve a széles értelemben vett magyar állampolgárokat, akiknek ebből a privatizációból milyen hasznuk származik. Gondolok itt arra, hogy az ellátás milyen mértékben javul, mennyire közelítik meg azt az európai színvonalat, amelyet minden magyar állampolgár joggal elvár, amikor ő vevőként megjelenik bármilyen piacon, bármilyen üzletben.
Alapvető koncepcionális kérdés az - és ebből a szempontból helytelenítjük a jelenlegi törvénytervezetnek a koncepcióját -, hogy egyedül egy eljárási módot ismer, az üzletenkénti privatizációt. Nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy egészen más helyzetben van egy belvárosi Közért Vállalat, mint egy vidéki cég, egy vidéki kereskedelmi vagy vendéglátóipari vállalat, amelyik üzleteinek döntő része, ami a városban, frekventált helyen van, nyereséges, ugyanakkor ehhez a céghez, ehhez a láncolathoz tartozik számtalan kis településen található közért, vendéglátóipari egység és egyéb kereskedelmi egység, amelyik veszteséges. Ha az üzletenként való privatizációt vesszük alapul, jó eséllyel mondhatjuk azt, hogy a nyereséges üzletekért a városokban nagy verseny indul, és azok gyorsan, viszonylag jó áron fognak elkelni. Ugyanakkor ottmaradnak a változatlanul fennmaradt vállalat nyakán főként a kistelepüléseken található veszteséges üzletek, és innen már nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy egy olyan vállalat, amely csupán veszteséges üzletek láncolatából áll, rövid időn belül összeroppan, és ennek megfelelően azokon a kistelepüléseken az ellátást alapvetően veszélyezteti.
Álláspontunk szerint - mivel a cégek nagyon eltérő körülmények között élnek - ajánlatos lenne, ha a Kormány olyan értelemben átdolgozná ezt a privatizációs törvényt, hogy a privatizálandó vállalatok helyzetéhez mérten többféle eszközt lehessen alkalmazni, akár olyan eszközt is, hogy egy egész komplett hálózatot privatizálnak, és nem csak boltonként, elemeire szétbontva egy állami vállalatot.
A Kormány látja azt, hogy itt bizonyos ellátási gondok keletkezhetnek, és ezt egy nagyon sajátos eszközzel próbálja megoldani. Az önkormányzatoknak a kezébe adja annak lehetőségét, hogy a kistelepüléseken lévő boltok eladását megvétózza. Ha van vevő, illetve ha ezt nem is direktben megvétózza, lehetősége van arra is, hogy kikösse, hogy öt évig ezt a boltot csak a jelenlegi működése területén lehet hasznosítania az új bérlőnek. Álláspontunk szerint ez egyrészt oly mértékben leviszi az árat, ami az állami költségvetés bevételei szempontjából roppant káros, másrészt nagy valószínűséggel vevők ezért a boltért nem szállnak versenybe, mivel öt évre előre megkötni egy vállalkozó kezét nem szerencsés, ezt a vállalkozók sehol sem szeretik.
Így álláspontunk szerint ennek a megoldásnak az alkalmazása komoly ellátási problémákhoz fog vezetni, döntően a kisebb településeken. Ugyanakkor az önkormányzatokat egy könnyebb megoldás felé tereli. Nem piackonform eszközökkel kellene neki segítenie az ott lévő vállalkozásokat, vállalkozókat, hogy a jelenlegi működési, tevékenységi körüket fenntartsák, hanem - mivel kimondja a vétót - egy távol lévő, városban lévő vállalati központ nyakára terheli annak a településnek az ellátási problémáiban való közreműködést.
A törvény célja - úgy fogalmaz -, hogy a gazdasági hatékonyság javítása a szempont mindenekelőtt. Mi, szabad demokraták egyáltalán nem hiszünk abban, hogy bármilyen állami tulajdonnak ilyen formában való fenntartása a gazdasági hatékonyság felé terelné a kereskedelmet, a vendéglátóipart, illetve a privatizáció jelen törvény által érintett gazdálkodó egységeket.
Külön probléma, hogy a Kormányzat sem piackonform eszközökkel - adókedvezmények, illetve egyéb eszközök alkalmazásával - próbálja ezt a kérdést kezelni, hanem egy adminisztratív, úgynevezett kézi vezérlésre emlékeztető állami tulajdonnak egy ilyen formában való garantálásával.
Külön szeretnék beszélni egy másik kivételről, amikor az állam bizonyos kereskedelmi egységek privatizációját kivonja, illetve a Kormányzat ki szeretné vonni a jelen törvénytervezetből. Itt gondolok a gyógyszertárra, a zálogfiókra, az utazási irodára. Teljesen érthetetlen számunkra, hogy ebben a körben miért nem lehet privatizálni. Az egész világ bebizonyította, ahol piacgazdaságok működnek, hogy jelen tevékenységeket magánszektor is nagyon könnyen, sokkal jobban tudja ellátni, mint egy állami cég.
Álláspontunk szerint minden ilyen ellátási gondot elsősorban piaci eszközökkel kell kezelni, és nem az állami tulajdon fenntartásával.
Itt az ülésteremben ma többször elhangzott a külföldi tőke szerepe. Nagyon világosan kell látnunk azt, hogy ha a privatizációs eljárásban a külföldi tőkét kiszorítjuk, az kinek kedvez és kinek nem kedvez.
Kedvez azoknak a magyar pályázóknak, akik beszállnak a versenybe az üzletekért, mert az az ár, amit nekik a bérleti jogért fizetni kell, várhatóan alacsonyabb. Nem kedvez az állami költségvetésnek, tekintettel arra, hogy mivel kevesebb a pályázó, kevesebb a versenyben szereplő, nyilvánvalóan alacsonyabb árat lehet elérni. Kérdés, mennyiben kedvez a külföldi tőkének ilyen formában való kizárása a vevőknek, nekünk, magyar állampolgároknak, akik nem szállunk be ilyen versenybe.
Nyilvánvaló, hogy a nagy kereskedelmi gyakorlattal rendelkező külföldi vállalkozó esetér. joggal lehet számítani arra, hogy színvonalasabb ellátást fog biztosítani, mint = valljuk meg nagyon sok esetben a kezdő magyar vállalkozó. Így álláspontom szerint, amennyiben a Kormány a külföldi tőkét szándékai szerint ebből a pályázatból kizárja, nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ennek ára van a túloldalon. Túloldalon értem az állami költségvetést, illetve a magyar állam polgárok millióit, akik nyilván nem jutnak így bérleti jog tulajdonához.
A következőt már mint gyakorló jogász mondom: kicsit illuzórikusnak tartom a Kormányzat azon álláspontját, hogy a működő külföldi tőke így kizárható. Egy csak magánszemélyekből álló korlátolt felelősségű társaság megszerezhet egy ilyen boltot, övé a bérleti jog - és utána már saját belátása szerint rendelkezik, társulhat külföldi partnerrel. Így, álláspontom szerint, a külföldi szereplőknek ilyen formában való kizárása ebből a privatizációs folyamatból hosszú távon feltétlenül illuzórikus.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)