Papp Sándor (MDF)
PAPP SÁNDOR (MDF): Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar környezetügy azóta, hogy 1987-ben hivatalszintű képviselet és lehetőségek után minisztériumi szintű képviselethez jutott, sajátos és különös házasságokba kényszerül, illetve sodródik. Az első házastárs - férj vagy feleség szerepében, nehéz lenne megmondani - a kereken 150 esztendős vízügy volt. Tisztesség ne essék szólván, az életkorral a bölcsességekre, az érdemekre és az anyagi lehetőségre kívánok utalni.A létrehozók elképzelése szerint a maradékelven tengődött környezetügy ily módon jutott volna jobb anyagi lehetőségekhez, szolgálva ezzel a hazai környezetállapot javítása érdekében kifejtett erőfeszítéseket. Ám ahogyan ez a házasságokban is lenni szokott, a gazdagabb, következésképpen erősebb fél mindig jobb érdekérvényesítési lehetőségekkel rendelkezik, és a tervezett folyamat ebben az esetben is az ellenkezőjére fordult. A pénz, az anyagi eszközök nem annyira a vízügytől csordogáltak a környezet- és természetvédelmi feladatok megoldására, hanem az "akinek van, annak adatik" bibliai elve szerint a közös lehetőségek - az érdekeltek és kívülállók egyként azt állítják - inkább a vízügy pozícióit erősítették, nem is beszélve arról, hogy az utóbbi jól kiépült azonban természetszerűleg egyoldalúan vízügyi szempontok szerinti - szervezeti formáit és gyakorlatát ezenközben a környezetügyre oktrojálta. Most rövid együttélés után eljött a válás ideje. Az érdekeltek, de független szakértők is, úgy vélekednek, hogy az osztozkodás ismételten a vízügy érdekeit és pozícióit látszik erősíteni. Félelem támadt abban a tekintetben is, hogy eközben mit tarthat meg magának a környezetügy, és ami megmarad, azzal hatékonyan tudja-e a feladatát ellátni, továbbá takarékossági, de egyéb szempontokból is az együttműködés bizonyos formái - ha időlegesen is - a két fél között megmaradnak, ki lesz az irányító és a felelős, konfliktusok kapcsán ki lesz abban a helyzetben, hogy érdekeit határozottabban képviselheti?
A miniszteri biztos jelentését olvasva a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok jövőjéről, a szétválasztás mikéntjéről, óhatatlanul is az az érzés támadhat bennünk, hogy az imént vázolt félelmek nem minden alap nélkül valók. A javaslat jórészt vízügyi oldalról boncolgatja a kérdést, azt a véleményt sugallva ezáltal, hogy a rendezőelv itt víz oldalról kell, hogy megszülessék, feledve és feledtetve azt, hogy a környezetügy sokkal általánosabb fogalom és feladatkör, és ily módon abban a vízügyi kérdések az egésznek csupán adott hányadát képviselik. A teljes készletben ugyanis ott van a talaj- és levegőszennyezés, a zaj és rezgésártalmak elleni védekezés, illetve megelőzés kérdésköre, nem is beszélve az épített környezet megoldásának a feladatairól.
A kérdés tehát, tisztelt Ház, némi nyersességgel úgy fogalmazható meg, hogy lesz-e erőnk az osztozkodásnál olyan befolyást érvényesíteni, ami az egész érdekében a rész nem megalapozott igényei érvényesítésének kellő határt fog szabni. Módunkban áll-e a rész önmegerősítő törekvéseit a kellő mértékre korlátozni?
Engedjék meg, hogy az elmondottak kapcsán néhány konkrét vonatkozást megemlítsek: a szétválasztás során az eddigi elképzelések szerint teljességgel természetesnek tűnt fel, hogy a területi szervezetek működési terrénumát a korábbi VIZIG és jelenlegi KÖVIZIG általában a vízgyűjtő területeken alakuló működési felségterületén alakítsák ki. A vízügy szempontjából ez természetes lehet, azonban a környezetvédelem különböző ágazatai részére meglehet jobban megfelelne a közigazgatási egységek határaihoz igazított feladat-meghatározás.
Az elmondottak illusztrálására legyen szabad felemlítenem képviselői körzetem példáját, abban a reményben, hogy amit mondok általános érvényű. Veszprém megye területén alakult ki - mint ismeretes, az ország harmadik legnagyobb ipari körzete. A megye területén környezetszennyező iparágak működnek, ennek kapcsán a hulladékgazdálkodás, a zajvédelem, a levegővédelem, a vízminőség-védelem kiemelt fontosságú feladat ebben a régióban. Az iparszerkezet következtében országos összehasonlításban is igen szennyezett területek alakultak ki: Ajka, Várpalota. Ugyanakkor a megye természetvédelmi értékekben rendkívül gazdag: Tihany, Badacsony, Káli-medence, Bakony, balatoni üdülőkörzet.
A kérdés mármost úgy tehető fel, hogy a jelenlegi igazgatóság három megyére: Veszprém, Fejér, Szolnok és a kapcsolódó kisebb körzetekre kiterjedő hatásköre folytán képes-e megbirkózni az itt sorjázó feladatokkal. A helyzetet bonyolítja, hogy az igazgatóság voltaképpen kétközpontú a gyakorlatban - Székesfehérvár, Veszprém -, hiszen a természetvédelmi osztály, továbbá a környezetvédelmi osztály egy része mintegy emlékeztetve a korábbi OKTH felügyelőségre, ma is Veszprémben működik. Az itt érintett gondok úgy vélem nem egyediek. Az 1987-es összevonás kapcsán az új szervezet a volt vízügyi hatóságoktól átvett szerkezetet képezte le, mint arról már a korábbiakban szó esett. Ez a modell a környezet- és természetvédelem egészére nem vált be. Fontos lenne tehát szem előtt tartanunk, hogy az új felállásban a korábbitól eltérő, rugalmasabb, gyorsabban reagáló szervezet kialakítása elkerülhetetlenül szükséges.
Tisztelt Ház! A vízügytől való válás feltételeinek tisztázásával egyidőben nem kevésbé izgató feladat az új házasság, az építésüggyel küszöbön álló frigy, körülményeinek a meghatározása. Persze közben az a gondolat is megfogalmazódhat, hogy a rossznak bizonyult házasság után miért olyan fontos és sürgős az új esküvő?
Kétségkívül igaz. hogy az épített környezet védelme, továbbá a területfejlesztés a környezetügy fontos része, azonban az több mint talányos, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium tervezett szervezeti felépítésében mi lesz a feladatköre az építésfejlesztési és szabályozási főosztálynak vagy az építésügyi igazgatóság és felügyeleti főosztálynak.
Sokféle találgatásra adhat okot az is, hogy az Országos Építésügyi Hivatal a Környezetvédelmi Minisztérium közvetlen alárendeltségében műkódnék, mint azt az idevágó tervezet megfogalmazza. Ezekből a tényekből nem nehéz kihüvelyezni, hogy az építésügyi, igazgatási, hatósági központi feladatok felvállalásáról van szó.
A kérdés az, hogy a környezetügy önmagában véve is igen széles feladat- és hatáskörét ily mértékben megtoldani más, szintén nem csekély feladatokkal, a gyakorlati munkában milyen eredményekkel fog járni, illetve milyen következményekhez vezet.
Tisztelt Ház! Rosszmájú megjegyzések szerint a hazai környezetügy a vízüggyel való házasságában megélte Bős-Nagymarost, az építésüggyel az oldalán megélheti a világkiállítást. Ám félre a rosszízű tréfálkozással, mégis úgy vélem, ebben az esetben a fontolva haladás talán bölcsebb magatartás lenne az elsietett cselekvésnél. Azt hiszem a válás és az egybekelés körülményeinek jóval alaposabb és körültekintőbb vizsgálatára lenne szükség, az érdekeltek mellett tekintélyes külső szakértők bevonásával, nehogy a szóban forgó ügyekkel rövid idő múlva a tisztelt Ház újból szembetalálja magát.
Az elmondottak többszöri végiggondolása azt sugallja, a tervezet készítői, a felosztásról szóló tervezet készítői kapjanak lehetőséget javaslataik bővebb körben történő újbóli átvilágítására. A tisztázásra pótlólagosan ráfordítandó idő minden bizonnyal megtérül majd az ezt követően munkához látó szervezetek hatékony és minden igényt kielégítő működésében. Különben, úgy vélem, a vízügy és az építésügy között a környezetügy ismét a földre kerülhet. Ezzel együtt elszalasztjuk - nem túlzás állítania történelmi lehetőséget a Kormány stratégiai céljainak megfelelő, azt támogató, hatékony és kellő érdekérvényesítési lehetőséggel rendelkező környezetügyi kormányzat megteremtésére. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)