Eörsi Mátyás (SZDSZ)

1990. augusztus 26.

EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A szabad demokraták parlamenti csoportja nevében kívánom megtenni észrevételeimet a törvényjavaslattal kapcsolatban. Azzal kezdem, hogy valóban a Parlamentben helyet foglaló összes párt programjának részét képezi az, hogy a privatizáció egy kívánatos folyamat, sőt azt hiszem, hozzátehetjük, hogy a Parlamenten kívül szorult pártoknak is jelentős része egyetért ezzel az elképzeléssel.Éppen ezért aligha túlzás, ha azt mondom, hogy az ország közvéleménye rendkívüli módon várta már, hogy a Kormány az úgynevezett előprivatizációs törvényjavaslatot a Parlament elé terjessze, a Parlament ezt megvitassa, és végül ez a törvény elfogadásra kerüljön. Így vagyunk ezzel mi is az SZDSZ részéről, akik köztudottan a privatizáció élharcosai vagyunk, egyik legkövetkezetesebb képviselője. Úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy az előprivatizáció végre elfogadásra kerüljön.

Más kérdés természetesen, hogy a Kormány törvényjavaslatának áttanulmányozása alapján - azt kell, hogy mondjam - az egyik szemem sír, a másik azonban kifejezetten zokog akkor (derültség) , ha a törvényjavaslat létrejöttének körülményeit és a törvényjavaslat tartalmát a koncepcionális kérdések tekintetében is megvizsgáljuk.

A részletszabályokról a vita jelenlegi szakaszában nem kívánok szólni, ezt majd megtesszük a részletes vitában. Hadd kezdjem azzal: úsztában vagyunk azzal hogy a privatizáció nem egyszerű dolog, főképpen, ha figyelembe vesszük, hogy az ország gazdaságának jelentős része állami tulajdonban van, és kívánatos az állami vagyon túlnyomó részének a privatizálása, tehát tisztában vagyunk azzal, hogy mind a koncepció elkészítésének, mind pedig a vonatkozó törvényjavaslatok előterjesztésének legalább egy-két hónapot igénybe kell vennie, hogy ezt a Parlament megtárgyalhassa.

Állítólag - sajtónyilatkozatokból így vagyunk tájékoztatva - már lassan elkészül a Kormány koncepciója. Sajnos, a Parlament ezt még nem látta, és most már lassan én szégyenlem magam, hogy megint csak azt kell mondani, hogy helyesebb lett volna természetesen, hogyha a Parlament először a koncepcióval tud foglalkozni, s utána a koncepciót kifejtő, a koncepciót végrehajtó egyes törvényjavaslatokkal, márpedig jelen esetben megint a sorrend fordított.

Hangsúlyoznám azonban, hogy ha a Kormány most a nyár végén terjesztené elő a privatizáció egészére vonatkozó koncepcióját, és az alapvető törvényjavaslatokat, akkor ezzel az időbeli megoldással, hogy egy-két hónap elteltével terjeszti elő, ez ellen nem lenne kifogásunk. Úgy véljük azonban, hogy az előprivatizáció más dolog.

Az előprivatizáció főképpen abban különbözik a privatizáció egészétől, hogy lényegesen egyszerűbb annál, nem szükséges az egész koncepciónak alárendelni, másrészt pedig szinte kötelező az előprivatizációt végrehajtani abban az értelemben, hogy nem lehet azzal számolni, hogy az előprivatizáció során értékesítésre kerülő boltok milyen áron, milyen feltételekkel kelnek el. Kell ezzel természetesen számolni, ennél is fontosabb azonban, hogy ezek a boltok elkeljenek, ugyanis megengedhetetlen, hogy egy olyan országban, amely a piacgazdaságot vallja magáénak, néhányszemélyes boltok, kis üzletek állami tulajdonban maradjanak.

Felmerül tehát a kérdés, hogy a Kormány ezt a még nehezebb előprivatizációs törvényjavaslatot miért nem a megalakulását követő egy-két héten belül terjesztette elő, miért kellett ezzel az országnak közel negyedévet várnia, különös tekintettel arra a körülményre, hogy az úgynevezett előprivatizációs törvényjavaslat már 1989 augusztusában lényégében készen volt! Ezzel a törvényjavaslattal már csak annyit kellett tenni, amit a Kormány tett, hogy levette róla a "szocialista piacgazdaság" címkéjét, rátette "a nemzeti megújhodás programjának" címkéjét, néhány helyen még elrontotta, és beterjesztette egy negyedév elteltével! (Derültség és taps.)

Szeretnénk, ha a Kormány képviselője, a miniszter úr nyilatkozna arról, hogy mi történt ebben a negyedévben, hiszen anélkül, hogy a 100 nappal kapcsolatos vitát itt most megindítanánk, azért most látnunk kell azt, hogy a 100 nap alatt, az egyszeri áremelést kivéve, ez a Kormány első gazdasági intézkedése. Tehát tudni szeretnénk, hogy miért tartott ez negyedévig, és halkan jegyzem meg, és szeretném, ha a Kormány képviselője cáfolná azt az elképzelést, hogy esetleg ezt a sikerrel kecsegtető előprivatizációt azért csak most terjesztette elő, mert a helyhatósági kampány kezdődik, és ebből sikert kívánna magának kovácsolni. (Zaj, taps és fütty.) Ha ezt megcáfolja a Kormány, azt örömmel vesszük, de szeretnénk hallani a negyedéves mulasztás indokait.

Ha már a kérdésekről van szó, szeretném megkérdezni a miniszter urat, térjen majd ki válaszában arra, hogy elképzelésük szerint hány boltnak a privatizációjáról eshet szó. A miniszterelnök úr egy korábbi beszédében negyvenezer boltot említett, itt a miniszteri expozé során két-háromezer boltot hallottunk. Megítélésünk szerint ezek is eltúlzott számok, úgyhogy szeretnénk hallani, valójában milyen nagyságrendű privatizációról van szó.

Szeretnénk hallani, hogy mennyi idő alatt tervezi a Kormány végrehajtani és milyen költségekkel. Azt hiszem, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása szükséges ahhoz, hogy a Parlament kellő mérlegelés után tudja meghozni döntését.

Végezetül, ha már a kérdéseknél tartunk: a miniszter úr expozéjában kitért arra, hogy nem reprivatizálni kíván, hanem egy privatizációs eljárást kíván lefolytatni. Azért kívánatos lenne, ha a miniszter úr tájékoztatná az Országgyűlést a Kormány álláspontjáról a tekintetben, hogy milyen különbséget lát volt bolttulajdonosok és volt földtulajdonosok között a privatizációs vagy reprivatizációs program kidolgozása során.

A továbbiakban szeretnék rátérni magára a törvényjavaslatra. A miniszter úrhoz hasonlóan pontokba szeretném szedni azokat a koncepcionális kifogásainkat, amelyek bennünk felmerültek, azzal természetesen, hogy nem kívánunk minden kérdésre kitérni ebben az általános vitában, hanem kizárólag a koncepcionális kérdésekre.

Az első számú kifogás a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy a Vagyonügynökség terhére - sajnos - semmiféle kötelezettséget nem állapít meg. A törvényjavaslat értelmében a Vagyonügynökség értékesítheti, hasznosíthatja ezeket a boltokat, ha azonban két vagy három év múlva valaki megkérdezi a Kormányt, hogy "Tessék mondani, hány boltot privatizáltak?", és az a válasz, hogy egyet sem - természetesen abszurd a kérdésfeltevés -, akkor semmifajta jogi következtetést ebből nem lehet levonni, hiszen a törvényjavaslat alapján a Kormányt semmi sem kötelezi arra, hogy valóban végre is hajtsa a privatizációt.

A másik probléma még az 1-es ponton belül ez a Vagyonügynökség szerepére vonatkozik - az, hogy a Vagyonügynökségnek egy teljes diszkrecionális jogkört állapít meg; és meglepetéssel hallgattam miniszter úr expozéjának azt a kitételét, hogy a privatizációs eljárásnak a lefolytatását vállalkozásba kívánja adni, hiszen a Kormány előterjesztése e tekintetben semmifajta rendelkezést nem tartalmaz, szemben az SZDSZ által benyújtott módosító javaslattal, amely valóban ebben a vonatkozásban tesz javaslatot, hogy privatizálni kell a privatizációt is. Tehát hogyha egyetértünk ezzel a gondolattal, azért legyen világos, hogy ez nem a Kormány előterjesztése volt, hanem az SZDSZ-é. (Mozgás.) Ha a képviselő hölgyek és urak ezt megnézik az előterjesztett iratokban, ezt meg fogják állapítani.

Áttérnék a 2. pontra, amelyet tulajdonképpen a legsúlyosabb pontjának tartjuk a Kormány által előterjesztett törvényjavaslatnak; ez pedig az - és igen sajnálom, hogy a miniszter úr nem tért ki erre az expozéjában -, hogy itt valójában nem is történik privatizáció. A törvényjavaslat értelmében ugyanis itt a bérleti jognak egyfajta privatizációjáról esik szó, márpedig a privatizáció azt jelenti, hogy: magántulajdonba adás. Az adott törvényjavaslat értelmében erről szó sincsen, a törvényjavaslat értelmében kizárólag a bérleti jognak a privatizációjáról esik szó, ez pedig, tisztelt Országgyűlés, megítélésünk szerint értelmetlen.

Értelmetlen azért, mert ezeknek a boltoknak a jelentős része már ma is szerződéses üzemeltetésben áll, és ezeknek a szerződéses üzletvezetőknek a fő problémájuk az, hogy nem tulajdonosok, hanem csak bérlők, és énnek ki vannak szolgáltatva. Ezeknek a szerződéses üzemeltetőknek teljesen mindegy, hogy tanácstól, vagyonügynökségtől vagy kitől bérlik a boltjukat, ők tulajdonosok kívánnak lenni, és ezt a Kormány által beterjesztett javaslat egyszerűen nem oldja meg.

Értelmetlen azonban a bérleti jognak a privatizációja azért is, mert ha meggondoljuk, ezeknek a szerződéses üzemeltetésben álló boltoknak a berendezése, a boltoknak a goodwillje, a jó hírneve, a készlete már magántulajdonban van. Tulajdonképpen csak az ingatlan az, ami nem áll magántulajdonban. Tehát mit privatizál a Kormány? A boltban lévő levegőt privatizálja, adott esetben a kereskedelmi engedélyt? Azonban tessék észrevenni, hogy azok az üzletvezetők, akik már régóta sokat költöttek erre a boltra, és szeretnének valódi tulajdonosok lenni, becsapva érzik magukat, és joggal érzik magukat becsapva, hiszen a törvényjavaslat nem teszi lehetővé azt, hogy valódi tulajdonjogot szerezzenek a boltokon.

Ebben a körben egyébként szeretnék utalni arra, hogy támogatjuk Horváth Béla képviselőnek a nagyon okos előterjesztését, amely megítélésünk szerint pontosan erre a kérdésre nyújt megoldást, hogy a szerződéses üzlet vezetői ne legyenek becsapva a privatizációs eljárás során.

A 3. pont kifogásunk felsorolása során az, hogy szemben a miniszter úr expozéjában foglaltakkal, a Kormány előterjesztése értelmében itt maga az Állami Vagyonügynökség privatizál. Ez pedig megítélésünk szerint egyszerűen lehetetlen. Utalnék itt arra, hogy miniszterelnök úr negyvenezer boltról tett említést, itt kevesebbről esett szó, de ha csak pár ezer boltról esik említés, akkor egy államigazgatási szerv egyszerűen képtelen arra, hogy a privatizációs folyamatot kellő hatékonysággal levezényelje. Tartunk itt attól, hogy a Kormány komolyan gondolja azt, hogy a privatizációt az Állami Vagyonügynökségnek kell végrehajtania, akkor itt mindenfajta területi igazgatóságok, megyei igazgatóságok fognak kinőni, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a régi OT, MNB, PM és ágazati minisztériumok bukott kádereinek az átmentését szolgálják. De nem lesz alkalmas arra, hogy valódi tulajdonosként megoldja a privatizációt.

4. pontként szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a Kormány törvényjavaslata súlyosan önkormányzat-ellenes. Azzal, hogy az Állami Vagyonügynökséget fogja illetni a privatizáció során befolyó bevétel, hiszen azok a boltok, amelyeknek a privatizációjára itt sor kerül, ezek hozzávetőlegesen kilencven százalék erejéig olyan vállalatok tulajdonában állnak, amelyek tanácsi alapítású vállalatok, tehát amelyek a törvényjavaslat nélkül önkormányzati tulajdonba kerülnének át, és ettől a törvényjavaslat megfosztja az önkormányzatokat.

Utolsó pontban pedig arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a törvényjavaslat nacionalista abban az értelemben (derültség és taps) örömmel hallom, hogy a kormányzati képviselők kezdenek egyetérteni az itt elhangzottakkal (derültség) tehát abban az értelemben, ahogy - mint miniszter úr is kifejtette - a külföldi tőkét távol kívánja tartani a privatizációs folyamatoktól, sőt ezen túlmenően olyan visszamenőleges szabályokat tartalmaz, amelyek meglehetősen súlyosan sértik a külföldi befektetők érdekeit. Tartunk attól, hogy az ilyen jellegű törvényjavaslatok egy olyanfajta üzenetet hordoznak magukban, hogy hölgyeim és uraim - külföldieknek ugye -, ne ruházzanak be ebbe az országba, itt a Kormány kapkod, visszamenőleges rendelkezéseket hoz, itt az Önök által befektetett tőke nincs biztonságban. Rendkívül óvnám a Kormányt attól, hogy magáról ilyen image-t terjesszen a világban.

Összefoglalva azt szeretném mondani, hogy különös tekintettel arra a késedelemre, amelyet itt a Kormány okozott a törvényjavaslat beterjesztése során, nem érthető ez a fajta sok koncepcionális tévedés - alapvetően gondolok itt a bérleti jog privatizációjával kapcsolatos anomáliára, de a többiekre is -, amelyek, tartunk tőle, egyszerűen alkalmatlanná teszik a törvényjavaslatot arra, hogy annak alapján az előprivatizáció végbemenjen. Ha pedig ez az aggály igaz, akkor itt azzal a veszéllyel jár, hogy a privatizációs folyamat egésze szenved kudarcot, és szétrombolja azoknak az illúzióját, akik erre a törvényjavaslatra várva remélték, hogy eddigi megtakarításaik során, eddig eszközölt befektetéseik eredményeképpen valódi tulajdonosok tudnak lenni.

Ezért és különös tekintettel arra, hogy valójában egy-két hét alatt elkészíthető törvényjavaslatról van szó, azt javasoljuk, hogy a Kormány vonja vissza most a törvényjavaslatát (derültség jobbra) és egykét héten belül, igen rövid időn belül terjesszen a Parlament elé egy olyan törvényjavaslatot, amely legalább ezeket a rendkívül súlyos hiányosságokat amelyek a privatizáció egészét veszélyeztetik -, legalább azt megoldja.

Na most, abban az esetben, hogyha a Kormány erre nem hajlandó - amely sajnos elképzelhető (derültség) -, huszonöt pontból álló módosító indítványt terjesztettünk elő, amelyről szeretném hangsúlyozni, hogy nem alkalmas arra, hogy minden hibát kiküszöböljön, azonban a legfontosabb, legsúlyosabb koncepcionális gondokra választ kíván nyújtani.

Azt javaslom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el ezeket az indítványokat, ha mást nem, akkor a módosító indítványainkat fogadja el, ellenkező esetben hangsúlyozom - a privatizáció veszélybe kerül, és ezért ebben az esetben a felelősség a Kormányt és a kormányzó pártokat fogja terhelni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)