Pető Iván (SZDSZ)
PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszterelnök Úr, illetve feltehetően - ipari és kereskedelmi Miniszter Úr! Nyilván ő fog válaszolni a kérdésemre.Bár az óra megindult, azt szeretném kémi, hogy mint a kosárlabdában, csak a tiszta időt mérjék; és méltányos elbírálást is szeretnék egyúttal kérni. Én egyelőre nem sértettem sem a házszabályokat, sem a pártok közötti megállapodást, tehát kérem, hogy Magyar Bálint időtúllépését ne az én számlámra írják, hanem, mondjuk, a Kisgazdapárt számlájára, amely ugyancsak a házszabályokat megsértve - ma elég sokat késett a Parlament üléséről. (taps a bal oldalon) ., ahogy az elnök úr is megjegyezte: frakcióülésüket a házszabályokkal szemben egyidőben tartották a plenáris üléssel. (Zaj.)
Még egy előzetes megjegyzést szeretnék tenni, és ez még mindig nem tartozik az interpellációmhoz. Az ellenzéknek minden parlamentben alapvető joga az interpellálási jog. Itt az ellenzék mondott le egy alapvető jogáról - és mondott le akkor is egy alapvető jogáról, amikor az utolsó szünet előtti ülésen megállapodtunk abban, hogy nem interpellálunk -, úgyhogy időt takarítottunk meg a kormánypártoknak, elég sokat.
Most kezdek hozzá interpellációmhoz. Kérem türelmüket.
Két ok miatt interpellálok egy olyan ügyben, amely - eltérően az előttem interpelláló kérdésétől nem egy majdani törvényt, illetve jogszabályt érint, hanem egy már megjelent jogszabályt.
Az egyik oka az interpellációmnak az, hogy nyilván minden képviselő tapasztalja az országot járva - amire sokat szoktunk hivatkozni e falak között -, hogy a rendszerváltás hétköznapjait a lakosság, a közvélemény számon kéri tőlünk. A rendszerváltásról azt mondják, hogy az a csúcsokon ugyan végbement, de a hétköznapokban, a munkahelyeken például nem. Az a véleményünk, és gondolom, ebben többségünk egyetért - mi ezt többször is elmondtuk e falak között -, hogy egyedi döntésekkel, kádercserékkel a munkahelyi rendszerváltást nyilván nem lehet demonstrálni. Ezt nem rendszerváltásnak szokás nevezni. Nem lehet demonstrálni a munkahelyi rendszerváltást B-listázásokhoz hasonló vagy indulatokat fölébresztő kampányokkal sem, amelyek szintén nem rendszerváltást, legfeljebb csak fejek hullását eredményezhetik.
Nyilván nem felel meg a rendszerváltás követelményeinek az sem, ha olyan intézkedések születnek, amelyeknek nagyobb a füstje, mint a lángja, és csak arra alkalmasak legfeljebb, hogy fölbolygassák a kedélyeket.
A másik oka, hogy ebben a kérdésben, a vállalati tanácsok ügyében interpellációt intézek a miniszterelnök úrhoz, az az, hogy az Országgyűlés - és ez a dolog érdemi része - rövid nyári szünetében megjelent egy kormányrendelet, amely a vállalati tanácsok újraválasztásáról rendelkezett. A különböző tájékoztatási eszközökön keresztül egyebek között és talán elsőnek - a Szabad Demokraták Szövetsége fejtette ki ellenvéleményét a rendeletben foglaltakkal szemben, de nagyjából hasonló álláspontot foglaltak el a különböző, a Szabad Demokraták Szövetségétől különböző távolságra lévő érdekképviseleti szervezetek - egyebek között a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és mások is. Alapvető kifogásokat fogalmaztak meg a közzétett rendelkezéssel szemben, tehát az érintett érdekvédelmi szervezetek.
A Kormány képviselői is elmondták véleményüket, de számos kérdés mind a mai napig megválaszolatlan maradt. Ezeket a kérdéseket igyekszem összegezni a következőkben - és még egyszer türelmüket kérem.
Kérdezem tehát a miniszter úrtól, illetve a miniszterelnök úrtól közvetve - hiszen kormányrendeletről van szó, ezért intéztem interpellációmat a miniszterelnök úrhoz -, hogy miért ragaszkodik a Kormány a vállalati tanácsok szeptember 15-ig történő újraválasztásához, mármint a dátumhoz, amikor, túl a még taglalandó tartalmi kifogásokon, a technikai feltételek - a megrendelés hiányában kiadott kényszerszabadságolások miatt csak részlegesen üzemelő üzemek, az idő rövidsége miatt, valamint a választások tisztázatlan lebonyolítási rendje miatt - hiányosak. Ez volt az első kérdés.
Második kérdésem: miért nem használta ki a Kormány a vállalati tanácsok újraválasztásáról kiadott rendelkezést arra, hogy érdemben átgondolja a vállalati tanácsokkal szemben szinte a létrejöttük óta ismert kifogásokat? Válaszlehetőségeket feltételezve: ha úgy érzi a Kormány, hogy ezeket átgondolta, milyen megfontolás vezérelte a hivatalból bekerülő, az igazgató által kinevezett, és a dolgozók által elvileg maguk közül jelölt tanácstagok eddigi arányának változatlanul hagyását, illetve miért maradt változatlan a tisztázatlan választási rend?
Harmadik kérdésem: az egyetlen érdemi változás a korábbiakhoz képest, hogy az államigazgatás tagot delegál a vállalati tanácsba. Kérdésem: milyen körből, kiket, milyen megbízatással kívánnak állami biztosnak kinevezni?
Negyedik kérdés: egyáltalán mi a vállalati tanácsok újraválasztásának valódi célja? Két válasz lehetséges, gondolom én. Az a) eset: az őszre húzódott tavaszi nagytakarítás demonstrálása. b) eset: esetleg csak az volt a cél, hogy a miniszteri biztosok kinevezését lehetővé tegyék.
Ötödik kérdés: nem tart-e a Kormány attól, hogy az adott körülmények között éppen azok a vezetők, akiknek alkalmassága kétséges, és leváltásuk indokolt lenne, megszervezik a nekik hűséges vállalati tanácsok megválasztását?
Hatodik kérdés: számolt-e a Kormány azzal a következménnyel, hogy a meglehetősen gyorsan, mondhatni sebtiben megválasztott vállalati tanácsok ha megerősítik az eddigi igazgatót, vagy ha éppen újat állítanak a vállalat élére, döntésükkel hosszú időre egyértelmű legitimitást biztosítanak az adott vezetőknek, és ők már az új rendszer igazgatói lesznek?
Hetedik. Egyáltalán, felmerül a kérdés: a Kormány minek tekinti a vállalati tanácsokat? Az eredeti, `84-es elképzelések szerint a tulajdonosi jogosítványok birtokosának, alkalmi káder-B-listázó bizottságnak vagy participációs testületnek?
Nyolcadik: mikor kíván a Kormány - merül föl az utolsó válaszlehetőség esetén - a participációval érdemben foglalkozni? Azt hogyan lehet kapcsolni a vállalati tanácsokhoz, amelyek választásuk módja alapján részben ilyen szervezetek, de működési körüket tekintve nagyon korlátozottan ilyenek?
Mellékesen fölmerül a kérdés, hogy a participációs ügy kapcsán megfogalmazható - bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz -, hogy a szociális partneri viszonyról, amely alapvető eleme a szociális piacgazdaság oly sokat hangoztatott követelményének, mikor hallunk részletesebben. Hiszen úgy véljük, hogy a szociális partneri viszony alapvetőbb feltétele a szociális piacgazdaságnak, mint a külföldi tőke - elég sokszor hangoztatott - kiszorítási szándéka. Tegnap erről hallottunk.
Kilencedik: nem gondolt-e a Kormány arra, hogy a vállalati tanácsok újraválasztása szabályozásakor megpróbálja megtudni, mi a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek álláspontja? Ez a kérdés már csak azért is fölmerül, mert a jogalkotás rendjéről szóló törvény előírásai ezt kötelezővé teszik.
És végül, de nem utolsósorban: lát-e a miniszter úr lehetőséget arra, hogy a Kormány a vállalati tanácsok újraválasztásáról kiadott rendeletet felülvizsgálja, ha nem, természetesen kérem, hogy ezt indokolja is. Köszönöm türelmüket. Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)