Rajkai Zsolt (FKGP)
RAJKAI ZSOLT (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy látszik, a kedélyek, a Bős-Nagymaros és a vízüggyel szemben álló környezetvédők által felkorbácsolt kedélyek még nem csitultak el és az itt megnyilvánuló hozzászólásokból, valamint az őszi ülésszak első napján elhangzottakból arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vízgazdálkodás nem kedvence a magyar Országgyűlésnek, a magyar közügyeknek. Engedjék meg kedves Képviselőtársaim, hogy néhány szót szóljak a vízgazdálkodás múltjáról. Ez a múlt 150 éves, amelyet olyan nagyjaink alapítottak meg, mint Széchenyi István és már 1848-ban az első szabad magyar kormánynak is a döntése alapján a vízgazdálkodás a környezetvédelemmel együtt - mert már akkor is volt - a Közmunkaügyi Minisztériumhoz tartozott. Oly neves történelmi személyiségek, mint Vasvári Pál is ennek volt élharcosa. Évek hosszú sora óta, 150 év alatt kiépült ebben az országban egy európai kultúrára jellemző és ehhez felzárkózni képes vízgazdálkodási rendszer, mert megóvta az országot az árvizektől, megóvta a belvizektől és biztosította a termőföldek szabad használatát. Nem kívánok olyan szomorú történelmi eseményekre sem hivatkozni, de azért fontos, hogy a Trianon által megcsonkított Magyarországon hol lett volna élettere ennek a népnek az Alföld vízjárta és belvízborította pusztaságain, ha ez az ágazat nem tette volna lehetővé kultúrtevékenységével azt, hogy a földből termőföld váljék. Igen, hallom kedves képviselőtársaim Bős- Nagymarost. Sajnos az történt, ami oly sok esetben is történt már ebben az országban az elmúlt 40 év alatt, hogy gazdasági, sőt mi több, műszaki döntések kerültek politikai döntési szférába. Elhatározta valaki valahol, hogy ebben a térségben, a Duna ezen szakaszán vízlépcsőrendszert kell kiépíteni. Nem mondom, hogy nem voltak a vízgazdálkodásból is hívei ennek, de ez tisztán-pusztán szakmai döntések alapján. Az indító ok viszont egy politikai döntés volt, amelyre sajnos találtak a vízügyi ágazatban is hívőket és a kettő összetalálkozása létrehozott egy házasságot, a környezetvédelmet és a vízgazdálkodást minisztériummá téve, mert ugyebár a törvénytelen gyermek, a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer, a dunai vízlépcsőrendszer már megvolt. Korábban a vízügyi ágazat is tiltakozott az összevonás ellen, mondván, hogy nem keverhető össze a vizek minőségének védelme e kiterjedt környezetvédelmi feladatokkal, amelyekbe beleértendő a levegő tisztaságának a védelme, a talajvédelem, és minden olyan környezetvédelem, az épített és természetes környezet védelme, amely nem kifejezetten vízgazdálkodási feladat. Tudomásul véve viszont azt, hogy így szólt a kormányzat döntése, a vízügyi ágazat kialakított a házasságba bevont Környzetvédelmi Hivatallal együtt egy igen komoly struktúrát. Meg szeretném jegyezni, hogy amikor ebben az országban még szó sem volt környezetvédelemről, a vízügyi ágazat már meghozta a vizek védelméről szóló törvényt és ezt a törvényt szigorúan betartotta, betartatta, elszámoltatta azokat, akik a vizeket szennyezték, akik nem óvták kellőképpen más tevékenységük folytán a vizeket. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem a vízügy szennyezi a vizeket. Szennyezik a vizeket a vizek használói, szennyezi a mezőgazdaság, az ipar és minden más ágazat, amely a környezet felhasználásával és a környezetben él. A vízügy megkapja a szenynyezett vizet, hogy aztán másutt megtisztítsa, vagy esetleg a költségek hiánya miatt tisztítatlanul engedje tovább a tengerig. Sajnos nem kedvező a helyzete a Vízügyi Igazgatóságnak és a vízügyi szervezetnek ebből a szempontból, mert anyagi eszközök híján nem áll módjában a vizeket oly mértékben tisztítani és úgy megtisztítani, hogy az az emberi környezet számára minden káros hatástól mentesen a természet élő anyagává válhasson. Elhangzott Kiss Róbert képviselőtársam részéről, hogy nem lehetne a mezőgazdaságot, az építőipart a környezetvédelmi tárcához csatolni, mert hiába vannak környezetvédelmi aspektusai mindkét tárcának, azért ez nem környezetvédelem. És itt kapcsolódnék ahhoz a gondolathoz és javaslathoz, amelyet több képviselőtársam részint módosító indítványként, részint hozzászólásban elmondott, miszerint a vizek minőségének megoldása, a vízkészletnek mint nemzeti kincsnek a megóvása és a vizek tisztításának, felügyeletének az ellátása nem tartozhat más tárcához, csak a környezetvédelmi tárcához. Nos, el kell, hogy mondjam: ez már oly mély szakmai ismereteket kívánó döntés, amelyről néhány szóban szeretnék szólni, hogy tisztelt képviselőtársaim megismerhessék ennek a döntéskörnek a hátterét. Az eredeti javaslat, amelyet Ráday Mihály képviselőtársam terjesztett be, még úgy szólt, hogy a vizek védelmével kapcsolatos feladatok nem tartozhatnak a vízügyi tárcához. Aztán ő is belátta, hogy azért az nem lenne helyes, hogyha mondjuk a Környezetvédelmi Minisztérium kezelné a tiltókat,21 a zsilipeket és szabályozná a vízfolyásokat és ennek a munkának a felügyeletét is ő látná el. Ezért már a következő, 450-es számon úgy módosította az eredeti javaslatát is, hogy ezekkel a feladatokal összefüggő szabályozási és ellenőrzési feladatok maradnának a környezetvédelmi tárcánál, hiszen kivesszük ezt a feladatot a vízügyi tárcának a kezeléséből. Ennek a feladatnak pedig vannak azért olyan munkarészei is, amelyeket szintén nem tud a környezetvédelem ellátni. A szabályozás és ellenőrzési munkák kivétele a vízügyi tárcából azt jelentené, hogy a vízügyi szervezetnek megszűnne a saját maga által kezelt vízfolyások feletti felügyeleti joga, nem lenne ellenőrzési lehetősége és nem szabályozhatná azokat a vízvédelemmel összefüggő, de vízgazdálkodási kérdéseket, amelyeket eddig a rendkívül kiterjedt, széles körű, szakmailag jól felkészült apparátusával ellátott, és jól ellátott. Mert hiszen nem az volt a vízügyi hatóság bűne, hogy ismételjem, hogy rosszul kezelte a vizet és rosszul gazdálkodott a vízkészlettel, hanem az volt a bűne, hogy belefolyt egy olyan politikai döntésbe, olyan politikai döntéshez adta a nevét, amihez egyébként nem lett volna joga, nem lett volna szabad megtennie. Tehát ezeket a feladatokat vissza kell tenni és csak a vízügyi szervezet tudja ellátni. Néhány példát hadd említsek erről. Az elmúlt évben a spontán vízszennyeződések 400 esetben kívánták meg a Felső-Tisza vidékén a mintavételt, a vízmintavételt, felfedve ezzel a vizek szennyezettségét, felfedve ezzel azt a körülményt, hogy szennyezés érkezik folyónkon, a Tiszán Magyarországra, felvonult az ÁBKF-osztag, amely megóvta a vizek szennyezésének továbbterjedését, 22 a nagyobb katasztrófát, a halpusztulást. Ki szeretném fejezni, hogy ezen a vidéken rengeteg kút van, parti szűrésű kút, amiből vizet mernek, vizet nyernek a környező falvak, városok ellátására. Tehát egy rendkívül attraktív, gyors beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy ezt a feladatot a vízügyi hatóság el tudja látni. Hogy tudná ezt megtenni, ha a szabályozás és a felügyelet nem volna az ő kezében? Nem tudná megtenni! És az már katasztrófához vezethet! Ennek a feladatnak az ellátásához több ezer szakember, gátőr és folyamőr áll rendelkezésre. Vagy akkor tegyük át - gondolván arra, hogy a felügyeletet tesszük át - a környezetvédelemhez? Kerüljön ez a szakágazat be a környezetvédelmi szakágazat hatáskörébe? No de akkor ki maradjon ott? A műszaki szakembereknek ott kell lenni, mert ők indítják és ők irányítják a védekezési folyamatot! Akkor viszont menjen az egész műszaki gárda a környezetvédelmi hatáskörbe? Na jó, akkor mit csinál a Vízügyi Igazgatóság? Vagy párhuzamosan? És itt szeretnék dr. Szabó Ivánhoz csatlakozni: több milliárd forintba kerülne két párhuzamos ellenőrző és fenntartó részleg kialakítása, ami szintén nem célunk! És én a módosító indítványba azért tettem be azt az egy szót, ami tisztára mossa az egész összekevert, vízügyről szóló törvényjavaslatoknak a módosítását, hogy tisztába tegyük: a vízgazdálkodással öszszefüggő környezetvédelmi feladatok a környezetvédelmi tárcához, a gazdálkodással összefüggő irányítási és szabályozó feladatok pedig maradnának a vízügynél, illetve a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnál. Ez tisztába teszi és különválasztja az oly óhajtott összemosódásokat, mert kétségtelen dolog, hogy a szabályozás és ellenőrzés feladatai környezetvédelmi aspektusból nem tartalmazhatnak gazdálkodási feladatot, míg tartalmazhatnak környezetvédelmi feladatot azok a cselekmények és azok a feladatok, amelyeket a vízügyi igazgatóságok is ellátnak! Hiszen feladata, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium mellett minden minisztérium saját maga is gondoskodjon környezetének védelméről. Nemkülönben egy olyan rendkívül frekventált esetben, mint a vizek tisztaságának védelme és a vízkészletek menynyiségének, minőségének megőrzése. Ezért én indítványozni szeretném, hogy azokat a javaslatokat, amelyek a két tevékenységi kör összemosását, illetve a feladatok nem elkülöníthető és tiszta megfogalmazását jelentenék, ne fogadja el a Parlament. És23 fogadja el a Parlament azt a döntést is, hogy az építésügyről szóló, hovatartozást illető javaslat24 pedig a kormányprogramnak megfelelően a környezetvédelmi tárcához kerüljön. Hiszen a legsérülékenyebb az építés által a környezet! Ennek felügyelete nyilvánvalóan csak a környezetvédeli tárcához tartozhat, és nem tartozhat egy olyan tárcához, amelynek nem élettere a természetes környezet. Abban a reményben, hogy a parlament a szakmai kiegészítéssel felvértezve jól és tisztán láthatja a döntés helyességét, kérem ismételten, hogy a módosító indítványomat - amelyet 486-os szám alatt találhatnak meg - fogadja el, oly módon, hogy a vizek védelmével kapcsolatos környezetvédelmi feladatok kerüljenek a Környezetvédelmi Minisztériumhoz. Köszönöm. (Taps.)