Botos Katalin (MDF)

1990. szeptember 3.

BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Az interpellációra való választ tudomá- som szerint a Földművelésügyi Minisztérium hivatott megadni. Amennyiben kívánják, természetesen a Pénzügyminisztérium álláspontját ennek ellenére közölni tudom két kérdésről. Az egyik kérdés az, hogy a nehéz helyzetben lévő termelőszövetkezetekkel kapcsolatos pénzügyi megsegítésre 1987-ben már indult egy hároméves program, amely a gazdaság és az állam közötti szerződésekkel különféle kedvezményeket nyújt az üzem számára, amennyiben az meghatározott nyereséget nyújt és a hatékonyságnövelési feltételeit is teljesíti. E program első szakaszának értékelésére az idén került sor, 1991-92-ben a második és harmadik szakasszal folytatódik, illetve zárul le az akció. Az üzemek sikeres teljesítés esetén három év alatt közel kétmilliárd forint könnyítést nyerhetnek el. Emellett a Kormány gazdasági programjához illeszkedő agrárprogram keretében várhatóan 1991-től lehetőség lesz arra, hogy a megváltozott közgazdasági és tulajdonviszonyok között ezen agrártérségekben egy termelés-reorganizációs program induljon meg. A veszteségeiket folyamatosan növelő nagyüzemek sorsával, ahol az eredményes gazdálkodásra nincs remény és nem kerülhető el a felszámolás, a Kormány nem tud foglalkozni, ez az adósok, hitelezők ügye. A pénzügyi kormányzat álláspontja szerint az adósságok rendezésében, miután a költségvetés nem tud segíteni, indokolt a pénzintézetek nagyobb mértékű szerepvállalása. Az ott élő tagság új típusú gazdálkodásának indításához rendelkezésre állnak mindazok a normatív eszközök, amelyek majd az újrakezdést segíteni fogják a kormányprogram keretében. Ehhez kiegészítésül még egyetlen dolgot tennék hozzá; mint egy általános információt a tisztelt Ház felé: nagyon szépen kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy a felvett külföldi hitelek és a magyar hitelek feltételeit ne kapcsolják közvetlenül össze, mint ahogy nem is áll közvetlen összekapcsolási lehetőségben, hiszen nem az adott közvetlen vállalatok a hitel felvevői, és azok a pénzügyi intézmények, amelyek a közvetítést minden esetben kívánják elvégezni, nem tudnak eltérni a magyar gazdaságban kialakult pénzügyi egyensúlytalansági viszonyoktól, amelyek kifejeződnek a magas kamatlábakban. Mindennek ellenére úgy vélem, hogy a kormányzat soron következő intézkedései módot fognak adni a vállalkozásokhoz a kamatszint némi csökkentésére, de ez a folyamat egy hosszabb folyamatnak lehet csak az eredménye. Nem elhatározás kérdése, hogy a kormányzat úgy dönt, hogy leszállítja a kamatlábat, hanem a pénzpiaci kondícióknak az eredménye lehet ez a döntés.