Szabó Tamás (MDF)

1990. szeptember 3.

DR. SZABÓ TAMÁS munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Vass István képviselőtársam! Én tulajdonképpen örülök annak, hogy ennek az interpellációnak a kapcsán tájékoztathatom a Parlamentet arról, hogy milyen szándékai vannak a Kormánynak azoknak a törvényi feltételeknek a megteremtésében, amelyek részben a részvételi jogokhoz, részben a szabad szerveződéshez kapcsolódnak. Ennek az interpellációnak az apropóját azonban - mielőtt a konkrét kérdésekre válaszolnék, erre az apropóra kell válaszolnom - egy, a svájci külügyminiszter sajtóértekezletén, majd azt a sajtóban megjelent közlemény alapján leszűrt mondandó indította. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy René Felbert-rel, a svájci külügyminiszterrel folytatott megbeszélés során szóba került a magyarországi szakszervezetek kialakulása és tevékenysége, amikor őt a miniszterelnök úr fogadta. Szóba került különösen azért, mert Felbert miniszter úr szocialista, és közeli kapcsolatban áll a svájci szakszervezetekkel. Ezzel összefüggésben említette Antall József miniszterelnök úr, hogy a kormányzat rendkívül fontosnak tartja, hogy Magyarországon is kialakuljon és működjék a modern társadalmaknak, a parlamentáris demokráciának is megfelelő szakszervezeti mozgalom. A jelenlegi helyzetet átmenetiként jellemezve, amit, gondolom, nehezen lehet vitatni, hogy a régi pártállami időszakból fennmaradó szakszervezetekkel szemben legitimációs kérdések merülnek fel a közvéleményben, az újonnan megalakult szakszervezetek indulásukkor pedig értelmiségi jellegűek voltak, és részben, indulásukkor, bizonyos politikai irányzatokhoz is kötődtek. Ezt is nehéz lenne tagadni. Utalt továbbá a miniszterelnök úr arra, hogy az 1956-os hagyományokon épülő munkástanácsok újjászerveződése egy új fejlemény a mai Magyarország érdekvédelmi szervezetrendszerében, de kiemelte annak fontosságát, hogy itt magának az érdekképviseletnek és az érdekvédelemnek a karakterét fel kellene erősítenie ezeknek a szervezeteknek, hisz csak így illeszkedhet abba a munkavállalói, munkáltatói viszonyrendszerbe, ami az elkövetkező időszakban kialakul. Utalt ennek során arra is a miniszterelnök úr, hogy a munkástanácsok szerveződése során figyelni kell arra, hogy 1956-ban és 1990-ben a vállalatok irányítását illetően más szituáció volt. Hangsúlyozta a miniszterelnök úr, hogy különösen a nagyüzemi munkásságnál, amit a mai válság a legközvetlenebbül érint, rendkívül fontos a megfelelő érdekvédelmi szervezetek szerepe. A Kormány fontosnak és szükségesnek tartja, hogy jól működő szakszervezetek legyenek, kiszámítható érdekvédelmi politikával; természetesen ennek megszervezése nem a Kormány feladata, hanem csak a megfelelő jogi feltételek elősegítése az, amit megtehet. A találkozó utáni sajtóértekezlet és annak megjelenése volt a hosszú című interpelláció apropója. Ezek után térnék ki azokra a további gondolatokra, amiket az interpelláció tartalmazott. Teljesen jogosak azok a kérdések, amelyek a mai szakszervezeti szabad szerveződéssel kapcsolatosak. Nagyon sok megállapítását tudom osztani a képviselő úrnak azzal a helyzettel kapcsolatban, ami ma jellemzi a munkahelyen az érdekvédelem szituációját. Ugyanakkor a jogos kérdések felvetéséhez meglehetősen sajátos logikával közelít a képviselő úr, és ezekre szeretnék válaszolni. Abból indul ki, hogy a kormányzat látókörének perifériájára került a munkavállalók viszonya - ahogy ő fogalmazott. Úgy gondolom, hogy itt tényeket kellene felsorolni az elmúlt időszakból; ez talán megmutatja, hogy a Kormány valóban cselekedni próbált ezen a területen. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a helyi jelentőségű, de ennél nagyobb megjelenést és nagyobb publicitást kapott Márkus-hegyi eset jól tükrözte a Kormánynak a válságkezelő szándékát és nyitottságát ez ügyben. Olyan feltételeket teremtett, hogy a helyi erők meg tudtak egyezni. Meg kell említenem, hogy minden érdekvédelmi szervezettel - amit ismerünk - természetesen kapcsolatot épített ki a Kormány, és nem kis erőfeszítéssel létrehozta, megszervezte az érdekegyeztetés intézményét, és augusztus elsején összeült az Érdekegyeztető Tanács első ülése. Meg kell említenem azt is, hogy már az Érdekegyeztető Tanács az Ön által említett vállalati tanács újjáválasztásával kapcsolatos kérdést is tárgyalta. Harmadikként megemlítem, hogy a minimálbér emelését már ez az Érdekegyeztető Tanács fogadta el. Negyedikként hadd említsem meg, hogy a privatizációs tézisek tartalmazzák az alkalmazotti tulajdonlás kategóriáját, ami valamilyen módon kapcsolódhat ahhoz a szemléletmódhoz, amit Ön felvetett. E felsorolás mintegy befejezéseként hadd utaljak arra, hogy a miniszterelnök úr is, és többen a Kormány tagjai közül részben sajtóértekezleteken, részben más megnyilatkozásokkor hitet tettek a szabad szerveződés, a szakszervezeti pluralizmus és a Kormány semlegessége mellett ebben a folyamatban. Úgy gondolom, ezt nagyon fontos tudnunk. Sajátos az a gondolatmenete a képviselő úr felvetésének, hogy a Kormány nem lát el az üzemek belsejébe, és a szakszervezeti funkcionáriusokkal és a középvezetőkkel nem foglalkozik. Én úgy gondolom, nagyon helyesen teszi; nem a Kormány dolga, nem lehet ilyet felvállalnia egy Kormánynak, hogy egy üzem belső életébe bármilyen módon beavatkozzon. Az, hogy milyen a középvezetés és milyen az ottani szakszervezeti vezetés, ez részben az üzemnek, részben a szakszervezetnek a belügye. Ilyen szempontból úgy gondolom, egészen egyoldalú az a megállapítása a képviselő úrnak, hogy nem tárgyal a Kormány ezekkel a szervezetekkel. Mi sem bizonyítja jobban ennek a tarthatatlanságát, úgy vélem, mint hogy létrejött az Érdekegyeztető Tanács. De tulajdonképpen ezeket csak azért mondtam el, hogy a konkrétumokra térhessek rá. Úgy gondolom, hogy valóban itt a jogi szabályozás területén is meg kell teremteni azokat a feltételeket, amiket az élet kialakít. Élő ma már a beleszólási, részvételi jog igénye a munkavállalók részéről. Tájékoztatom a képviselő urat és a tisztelt Házat, hogy erőltetett munka folyik azon, hogy minél előbb a Ház elé terjeszthessünk egy, a dolgozók, az alkalmazottak részvételi, beleszólási jogával kapcsolatos új jogi konstrukciót. Természetesen ezt nem fogjuk idehozni az Érdekegyeztető Tanács megkérdezése nélkül. Ugyanígy, bár komoly szakmai viták folynak a szakszervezeti jogok szabályozásáról, hogy egyáltalán szükséges-e külön szakszervezeti jog, mindenesetre vannak nagyon erős szakmai vélemények és bizonyos szempontból szakszervezeti kezdeményezések is, hogy az összes szakszervezeti jogot, a szakszervezeti szabadságjogokat egy deklaratív törvényben alkossa meg a Parlament. Ezzel kapcsolatban a kormányzat előkészítő munkáját megkezdte, ez a kérdés is az Érdekegyeztető Tanács elé fog kerülni, és amennyiben egyetértés van, akkor a kormányzat nem lesz akadálya ennek, sőt nagyon komoly előkészítő munka folyik, hogy egy ilyen - hangsúlyozom: a szakszervezeti szabadságjogokat deklaráló, a nemzetközi egyezményekkel összhangban álló - törvény még az idén a Parlament elé kerülhessen. Ennek kapcsán a Munka Törvénykönyvét természetszerűen újjá kell formálni, és ezért folyik az új Munka Törvénykönyve előkészítése. A sztrájkjogra vonatkozott a következő kérdés. Összehasonlítva más országok sztrájkjogával, Magyarországon egy erősen liberális sztrájkjog van - olyan liberális sztrájkjog, amely nagyon komoly lehetőségeket teremt a munka harca során. Sokkal keményebb feltételeket szabnak a sztrájknak - a gazdasági jellegű sztrájknak természetesen - az NSZK-ban, Ausztriában vagy Svájcban is. Ugyanakkor általában nem jellemző az, hogy a politikai sztrájk joga biztosítható lenne. A politika egészen más érdekképviseleti, -megjelenítési formákat tartalmaz a polgári demokráciában - és gondolom, hogy Magyarországon is ez fog kialakulni. A többpártrendszer, a pártok, a választások, a népi kezdeményezések azok a formák, ahol a politikai érdekek artikulálhatók, megjeleníthetők és képviselhetők. Úgy gondolom, éppen azért, mert általában nem ez a nyugat-európai gyakorlat, nem valószínű, hogy célszerű lenne a politikai sztrájk intézményét Magyarországon megteremteni. Végül a vagyon kérdéséről. A kormányzat semleges kell hogy legyen az érdekvédelmi szervezetekkel kapcsolatban, a vagyonkérdés azonban különleges ügy. A mai szakszervezetek által használt, kezelt, tulajdonolt vagyon - és ez a három szó pontosan azt a különleges jogi helyzetet próbálja érzékeltetni, ami itt van - vonatkozásában nem mutathat a kormányzat igazán semlegességet. Tisztázni kell - ezzel kapcsolatban megindult az előkészítő, a feltáró munka - , mi is ebből az állami vagyon. Ami viszont nem állami vagyon, abba a kormányzat nem avatkozhat bele. Úgy gondoljuk, hogy ezt a szakszervezeteknek maguknak kell eldönteni, a vagyon és annak a sorsa a szakszervezetek belügye. Ennyiben kívántam az interpellációra válaszolni. Köszönöm, hogy módot adott a Képviselő Úr, hogy részben a törvénykezésről, annak alakulásáról tájékoztathattam a tisztelt Házat. Kérem, hogy fogadja el a válaszomat, és kérem a Képviselőházat is, hogy fogadja azt el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)